vissza a főoldalra

 2014.12.12. 

Huszonhat milliárd forint jut a termelők piacra jutásának segítésére

A nagy bevásárlóközpontok személytelen, rideg terei helyett családias környezetet teremthetnek a termelői piacok a vásárláshoz, és ezzel hozzájárulhatnak a helyi közösség fejlődéséhez.

Európában már régóta keresik a megoldást, hogy az élelmiszerláncban keletkező haszonból minél nagyobb arányban részesüljenek a mezőgazdasági termelők. Dr. Mezei Dávid Csaba, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztési stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkára: a 2014–2020-as uniós vidékfejlesztési programozási időszakban a tagállamok lehetőséget kaptak, hogy tematikus alprogramban fejlesszék a rövid ellátási láncokat. Magyarország azon kevés tagállam közé tartozik, amelyik élni kíván ezzel a lehetőséggel, és igen jelentős fejlesztési forrásokat különített el erre a célra.

 A 2014–2020-as vidékfejlesztési programban a kormány tematikus alprogramot szán a rövid ellátási láncok (REL) fejlesztésére, körülbelül huszonhat milliárd forint értékben. Az előző fejlesztési ciklusban erre a szegmensre szántak-e valamilyen összeget, vagy „csak” most kerül erre sor?

 – Eddig a rövid ellátási láncok fejlesztését nemzeti forrásból támogatták, s jóval kevesebb összegből. Az ön által említett tematikus alprogram a vidékfejlesztési program új eleme. A rövid ellátási láncok helyett inkább a helyi termelői piacokról beszéljünk. A rövid ellátási lánc egy uniós szakkifejezés, és sokkal jobban érthető ez az alprogram, ha a helyi termelői piacok fejlesztését emeljük ki. A következő hat esztendőben 26 milliárd forint áll tehát rendelkezésre a helyi termelői piacok fejlesztésére, támogatására. Felvetődik a kérdés, hogy miért tartjuk ezt lényegesnek, s milyen célok eléréséhez szeretnénk hozzájárulni. A helyi termelői piacokon a helyi termelők által helyben megtermelt élelmiszereknek tudunk további értékesítési lehetőséget biztosítani. Mindezzel elsősorban a kis és közepes – főként családi – gazdaságokat támogatjuk. A második fontos szempont: a helyi termelői piacok nemcsak a helyi gazdaság erősítéséhez járulnak hozzá, hanem környezetvédelmi szempontból is előnyösek, hiszen az ott kínált élelmiszereket nem kell nagy távolságokra szállítani. Azokat helyben megtermelik, helyben dolgozzák föl, így szinte alig utaztatják az élelmiszereket. Ráadásul rendszerint magasabb hozzáadott értékű, jobb minőségű és egészségesebb termékekről beszélhetünk. A helyi termelői piacok ezenkívül a helyi közösségi élet fontos színtereivé válhatnak – a lakosok ott meg tudják vitatni gondjaikat. A nagy bevásárlóközpontok személytelen, rideg terei helyett családias, emberi léptékű környezetet teremthetnek a vásárláshoz, és ezzel hozzájárulhatnak a helyi közösség fejlődéséhez.

 Az alprogram megvalósulásának az is a hozadéka lehet, hogy a pénz a közösségen belül, helyben forog?

 – Természetesen, hiszen a támogatás egyik a célja a helyi családi gazdák támogatása. Alapvetően két támogatási típusról beszélhetünk. Az egyik támogatási forma célja az eszközbeszerzés. Ezáltal olyan eszközökhöz, infrastruktúrához jutnak hozzá a gazdák, amelyek a piacra való kijutásukat és az áru értékesítését segítik elő. Tehát például olyan speciális hűtőkapacitással rendelkező autókról, szállító járművekről beszélünk, amelyeket több nyugat-európai piacon láthatunk. Az ilyen autókkal több piacot is végig tud látogatni az adott gazda, vagy pedig több gazda összefog, és közösen vesznek egy ilyen szállító járművet. Az eszközök terén pályázni lehet akár hűtőláda, akár elektronikus mérleg beszerzésére. A támogatás másik formája a különböző, együttműködéshez kapcsolódó költségekhez való hozzájárulás. Az együttműködés nemcsak a gazdák összefogását jelenti, hanem olyan szereplő bevonását is, aki segíti az értékesítési lehetőségeket. Hiszen a gazdának nem kell feltétlenül értenie az értékesítéshez, s nem biztos, hogy a termelés mellett jut idő az értékesítéssel foglalkoznia is. Ezért olyan szakemberekkel tudnak együttműködni a termelők, akik őket segítik termékeik értékesítésében. Természetesen ennek az együttműködésnek vannak olyan kiadásai, pl. marketing, piacszervezés, amelyek szerepelnek a támogatásban. Így mi nemcsak az eszközbeszerzést, hanem magát a tudást, a gazdák és a szakértők együttműködését is segíteni kívánjuk. Tagadhatatlan, hogy a nagy áruházláncok számtalan egyéb járulékos költséggel dolgoznak. Így pl. marketingköltséggel, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy becsalogassák a vásárlót. Ezért, ha kisebb mértékben is, de a termelői piacnak is szüksége van ilyen kiadásokra, és a hozzá fűződő szakértelemre.

 A rövid ellátási láncokkal kapcsolatban, több tanulmányban felvetik az ellátás folytonosságának kockázatosságát. Mennyire ügyelnek a folytonosság biztosítására?

 – Biztos vagyok benne, hogy a Vidékfejlesztési Program támogatásai nagymértékben hozzá fogják segíteni a magyar gazdákat ahhoz, hogy nyugat-Európai társaikhoz hasonlóan folyamatosan, jó minőségű áruval legyenek képesek ellátni a termelői piacokat. A tőlünk nyugatabbra fekvő országok termelői piacai egész évben működnek. Hosszabb ideig éltem Belgiumban és Olaszországban, s ott a termelői piacok nem csak időszakos jelleggel működtek, és a gazdák nagy örömmel és készséggel, képesek voltak ellátni a lakosságot áruval. Ezért az árualap hiányát nem látom problémának. A gazdák képesek és tudnak is jó termékeket termelni. Természetesen, ha több gazda fog össze, akkor nagyobb biztonsággal tudják biztosítani a folyamatos ellátáshoz szükséges árualapot.

 Kik pályázhatnak erre a 26 milliárdos keretösszegre?

 – A támogatás jogosultja az együttműködés, ami nem más, mint a termelői piac szervezete. Természetesen ebben nagyrészt gazdák vesznek részt. S olyan együttműködéseket kívánunk támogatni, melyek elsősorban a gazdákat segítik. Amennyiben a gazdák úgy gondolják, hogy összefogással, külső szereplők bevonása nélkül is meg tudják oldani az értékesítési problémákat, akkor természetesen pályázhatnak kizárólag ők is. A pályázat fő feltétele, hogy a termelő és a fogyasztó között, csak egy „láncelem” lehet. Tehát nem az a cél, hogy a rövid ellátási láncok „láncolatát” támogassuk.

 Az alprogramnak köszönhetően erősebb kapcsolatokat lehet majd kiépíteni a helyi mezőgazdaság és a turizmus között is?

 – Feltétlenül; a nyugat-európai országokra is ez jellemző. Ott egy adott vidék turisztikai értékének elválaszthatatlan eleme az ún. „terroir”. Ez a helyi hagyományos termékek, ízvilág, tradicionális konyhai fogások összessége, mely az adott vidéket jellemzi. Amikor az EU létrehozta a közös agrárpolitikát, akkor egyértelműen a sokféleség, a regionális különbségek és hagyományok megőrzése mellett tett hitet. Mi, itt Európában, olyan mezőgazdaságot szeretnénk fenntartani, ahol az egyes régiók, vidékek képesek megtartani önazonosságukat és hagyományaikat. Mindez önmagában is érték, és számos gazdasági előnye is van. Európa nem egy latin-amerikai típusú vidéket akar létrehozni, ahol az adott táj több száz kilométeren át változatlan és nagy kiterjedésű latifundiumok uralják, hanem ahol az adott régiók meg tudják őrizni önazonosságukat. Ez a turizmuson keresztül egyre inkább pénzben is kifejezhető, gazdasági értéket termelő sajátosság. Hiszen ma már a turisták a helyi látványosságok, nevezetességek mellett meglátogatják a helyi termelői piacot, ahol megkóstolhatják a termékeket is. Abban bízom, hogy a következő időszakban kiadott, Magyarországról szóló külföldi és magyar nyelvű útikönyvekben az adott vidék nevezetességei, szálláshelyei mellett a termelői piacokat is fel fogják tüntetni. Mert van mire büszkék legyünk!

 Úgy veszem észre, hogy jóval korábban meg kellett volna tenni Magyarországon ezeket a lépéseket, hiszen esetünkben összekapcsolódik a vidékfejlesztés, a gazdák támogatása és az identitás megőrzése.

 – Az elmúlt négy évben a kormány elsősorban számtalan jogszabályi könnyítés bevezetésével segítette elő a kistermelői értékesítést és a helyi termelői piacok létrehozását. Sok mindent megtett annak érdekében, hogy a termelő minél kevesebb bürokratikus teher mellett értékesíthesse az áruját. Ami viszont újdonság, hogy a 2014–2020-as uniós vidékfejlesztési programozási időszakban a tagállamok lehetőséget kaptak, hogy uniós forrásokat is bevonjanak a termelői piacok fejlesztésébe. Magyarország azon kevés tagállam közé tartozik, amelyik úgy döntött, élni kíván ezzel a lehetőséggel, és igen jelentős fejlesztési forrásokat különített el az említett célra. Természetesen még nagyon sok a teendő; hiszen a fogyasztói szokások megváltoztatása nem megy máról holnapra. Nekünk nagyon sok mindent kell pótolnunk, hiszen a kommunisták az1945 és 1990 közti időszakban mindent megtettek annak érdekében, hogy az embereket elszakítsák gyökereiktől, felszámolják identitásukat. Mindeközben Európa nyugati részében továbbra is éltek a hagyományok. Nekünk fel kell támasztani a tradíciókat, a régi fogyasztási szokásokat, a helyi és nemzeti értékek tiszteletét. Nem könnyű ez a munka, de már láthatunk biztató jeleket, hiszen a piacokat nem csak az idősebbek látogatják, mint évtizedekkel ezelőtt, hanem egyre inkább a fiatalok, a nagycsaládosok is. Egyre inkább divatos termelői piacon beszerezni a család élelmiszerszükségletét.

Medveczky Attila