|
 2014.12.12.
Az
oktatás a büdzséterv nyertese
A közoktatás területén mintegy 8 százalékos, a felsőoktatás
területén pedig 15 százalékos a növekedés
A költségvetés
tervezete szerint 2015-ben több forrás jut a köznevelésre,
mint az idén. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központon
keresztül az iskolák működtetésére, illetve a pedagógusbérek
emelésére 50 milliárd forint többletforrást biztosítanak jövőre.
Dr. Pósán László országgyűlési képviselő, a Kulturális
bizottság alelnöke: a 2015. évi költségvetési
tervezetben mind a köznevelés, mind a felsőoktatás a prioritások
közt szerepel.
A 2015-ös költségvetési terv lehetőséget teremt a már
beindított programok folytatására?
– Erre azért nem könnyű válaszolni, mert a költségvetés
nem csupán a megindított programok folytatására szolgál,
hanem az intézményrendszer fenntartására, a gyermekek étkeztetésére,
és még sorolhatnám. A költségvetési tervből az olvasható
ki, hogy a 2010-ben elkezdődött politika konzekvensen, töretlenül
folytatódik és egyre több forrást sikerül az oktatásügyre
fordítani – köszönhetően annak, hogy hazánk gazdasága jobb
helyzetbe került. A 2015. évi költségvetési tervezetben mind
a köznevelés, mind a felsőoktatás a prioritások közt
szerepel. Hiszen mindkét területen forrásbővülést tartalmaz
a benyújtott törvényjavaslat.
Nézzük a rideg számokat, mekkora összeg jut a
köznevelésre, és mekkora a felsőoktatásra fordítható kiadásokra?
– A közoktatás területén mintegy 8 százalékos a növekedés,
a felsőoktatás területén pedig 15 százalékos a növekedés;
ezekből a számadatokból az látszik, hogy az oktatásügy egy
preferált területe a költségvetésnek. Ez azt jelenti, hogy a
köznevelésre 620 milliárd forint, míg a felsőoktatásra közel
500 milliárd forint jut. Így az oktatás egészére hozzávetőlegesen
110 milliárd forint szerepel a 2015-ös költségvetés-tervezetben.
Összehasonlításképpen mondom: körülbelül ugyanekkora az az
összeg, amelyet a banki elszámoltatás során a családok
visszakapnak.
A tehetséggondozásra szánt összeget is megnövelik?
– A tehetséggondozásra szánt összeg több mint a kétszeresére
növekszik. 2014-ben 1,3 milliárd forintot lehetett erre a nemes
célra fordítani, míg 2015-ben 2,8 milliárdot. Ugyanez igaz a
hit- és az erkölcstan oktatására is; az eddigi 1,1 milliárd
forint 2,4 milliárdra emelkedne. S a további elemekről, részletekről
szólva: folytatódik a pedagógusoknak szánt béremelés, a
pedagógus életpályamodell kiteljesítése. Ez az eddigiekhez képest
plusz 38 milliárdos tétellel szerepel a költségvetés-tervezetben.
2015 szeptemberétől a korai fejlesztés érdekében, három éves
kortól kötelező lesz a gyermekeknek óvodába járni – ezt a
szocializációs szempontok miatt is meg kellett lépnünk. De nem
csak szocializációs szempontokról, hanem gyermekvédelmi intézkedésekről
is szót kell ejteni, hiszen így 3 éves kortól nem beszélhetünk
gyermekéhezésről, mert az óvodai rendszeren belül hétköznaponként
tízórai, ebéd, uzsonna mindenhol biztosított. Ezért is értehetetlen,
hogy a baloldaliak miért beszélnek állandóan gyermekéhezésről.
Talán azért, mert el sem olvassák a költségvetést, és valószínűleg
a saját kormányzásukból indulnak ki, mikor valóban éheztek a
gyermekek. Természetesen részünkről badarság lenne azt állítani,
hogy 2015-ben „elérjük a Kánaánt”, és nem lesz semmi
probléma az országban. Az viszont látszik, hogy minden
szempontból pozitív lépéseket tettünk meg. Azt sem hangoztatják
az ellenzékiek, hogy nagyon sok gyermek jut ezután ingyenesen
tankönyvhöz is. 2015-ben a harmadik évfolyam lép be abba a
rendszerbe, ahol ingyen kapják meg a tankönyvet. Ezzel is csökkentjük
a családok terheit. A közoktatásban az iskolák a nyári táborok
szervezésére több mint 5 milliárd forintot kapnak, ez arra
szolgál, hogy a nyári időszakra a gyermekek számára jó
programokat szervezzenek az iskolák, és a táborozás ideje
alatt a résztvevők naponta legalább háromszor kapnak ételt.
Az év közbeni gyermekétkeztetésre szánt keretösszeg pedig
5,5 milliárd forinttal növekszik; tehát 580 milliárd forint áll
rendelkezésre erre a célra. Soha ennyi pénzt a magyar költségvetés
nem fordított a gyermekétkeztetésre. Az MSZP–SZDSZ-es kormányok
idején ennek az összegnek nagyon kis hányada jutott erre.
A felsorolt összegekre pályázniuk kell az intézményeknek,
vagy automatikusan megkapják?
– Ez a tematikától függ. A tehetséggondozásra és a táborszervezésre
például pályázni kell, de a gyermekétkeztetésben már az
automatizmus érvényesül.
Említette a tankönyveket. Vannak még, akik tankönyvmizériáról
beszélnek.
– Lapértesülések szerint van olyan iskola, ahol még
mindig nem kapták meg a tankönyveket. Szerintem csak a pótrendeléseknél
fordulhatott elő ilyen eset, de a felelősöket meg fogja keresni
az államtitkárság, és ha igazak a hírek, annak szankciója
lesz.
És mi a helyzet a tankönyvek tartalmával? Idősebb leányom
hatodikos történelemkönyvében azt írják, hogy Hunyadi János
román eredetű családból származik. Én még a ’80-as évek
közepén azt tanultam, hogy a nándorfehérvári győztes apja
havasalföldi kenéz volt. Havasalföld pedig azonos az egykori
Kunországgal, és az oda bevándorló románság kun előkelők,
a kenézek fennhatósága alatt élt, akik közül nem egyet
sodort hozzánk a történelem vihara.
– Ne feledjük
el azt, hogy azoknak a tankönyveknek, melyek most vannak
forgalomban, még 2010 előtt történt meg az akkreditációja. A
polgári kormány annyit tett, hogy a tankönyvellátást állami
kézbe próbálta venni, de a tankönyvek beltartalmi kérdéseit
csak a jövőben vizsgáljuk meg. Az ön által felvetett konkrét
példáról elmondhatom, hogyha egy tankönyvben csak ennyi probléma
van, az a legkevesebb.
Én azért ezt nem így látom.
– Nincs arra nézve hiteles forrásunk, hogy honnan származik
a Hunyadi-család. A szerbek és a románok is sajátjuknak mondják
őket. A magyarok pedig természetesen azt mondják, hogy magyar
eredetű családról van szó. Az lenne a legjobb, ha a történelemkönyveink
nem foglalnának dogmatikusan állást egyik álláspont mellett
sem, hiszen nincs írott forrás erre nézve. Történész vagyok,
így tudom, hogy a Hunyadi-család Zsigmond király idejében
hatalmas birtokokat, és rangokat kapott. Ezt pedig nem nézte jó
szemmel a korabeli főnemesi réteg. S ez a réteg igen sok
mindent elterjesztett a Hunyadiakról. Mátyás király idején
pedig egyértelmű, hogy a magyar eredetről írtak a krónikások.
Mi ön szerint a tankönyvekkel a nagyobb gond?
– Fel kell mérni azt, hogy mekkora legyen az elsajátítandó
ismeretanyag terjedelme. Úgy vélem, hogy az általános iskolának,
s különösen annak alsó tagozatának az kell legyen a fő
feladata, hogy a gyermekeket megtanítsák a matematika alapjaira,
az írásra, olvasásra – s itt a szövegértésre is gondolok.
Hiszen, ha valaki funkcionális analfabétaként bár tud olvasni,
de a szöveg tartalmát nem érti meg, akkor igen nagy baj van. Az
illető még egy szakmát sem tud így elsajátítani. De ne az
iskolarendszerben keressük a hibát, hanem a kísérletező pedagógiai
ötletekben. Nagy hibának tartom, mikor íróasztal mellett,
magukat pedagógiai szakembereknek tituláló személyek találják
ki azokat az új módszereket, melyekről az idő bebizonyítja,
hogy nem megfelelőek.
A közoktatás területéről térjünk át az egyetemek
világába. A felsőoktatási intézmények az állami finanszírozás
mellett hogyan juthatnak még többletforráshoz?
– A felsőoktatási intézmények az állami finanszírozás
mellett pályázatokból és ipari kapcsolatokból befolyó saját
bevétellel is kalkulálhatnak, illetve a nagyvállalatok társasági
adófelajánlásaival, melyeket a sportcélú támogatáshoz
hasonlóan az egyetemek számára is lehetővé tesznek.
Medveczky Attila
|
