vissza a főoldalra

 2014.12.19. 

Levél Argentínából

Eléggé kétségbeesett hangvételű levelet kaptam a minap. Egy évtizedek óta Argentínában élő, de szívében mélyen magyar érzelmű barátom leírta, hogy az utóbbi időben egyre-másra olvassa az interneten kormányellenes cikkeket, valamint a tüntetésekről szóló beszámolókat. Levelében az anyaországi valóság felől érdeklődött, különös tekintettel arra, hogy igazak-e a kormány igen jelentős népszerűség-csökkenéséről szóló hírek? Mint egykor oktatással is foglalkozó, és a fiatalok nevelését kiemelten fontosnak tartó ember pedig részletekbe menően taglalta mindazt, amit a pedagógustüntetésről szóló beszámolókban, illetve az ahhoz fűződő elemző írásokban olvasott, és kérte, hogy erősítsem meg vagy cáfoljam ezeket az információkat.

Ami ez utóbbit illeti: vannak területek az oktatásban, ahol akadnak problémák, illetve találni olyan régóta meglévő hiányosságokat, amelyeket a jelenlegi kormánynak sem sikerült eddig orvosolnia. Az alapfokú intézményeket működtető KLIK ténykedésében is előfordulnak még olykor zavarok. Ám összességében az oktatás területén véghezvinni szándékozott törekvések igenis előremutatóak, és vannak rendkívül komoly eredmények is, különös tekintettel gondolhatunk itt a nagy mértékű béremeléssel járó pedagógus-életpályamodell bevezetésére, valamint a szakképzések színvonal-emelésére tett kísérletekre.

Éppen ezért volt megdöbbentő, amikor argentin-magyar barátom feltett néhány olyan kérdést, amelyeket az ott is olvasható beszámolók, elemző cikkek alapján fontosnak érzett. Megkérdezte például, hogy a valóban olyan alacsony-e a honi oktatási színvonal, hogy immár csupán „beszélő szerszámokat” bocsát ki a magyar közoktatás, rákérdezett, hogy oktatási rendszerünk tényleg kiveti-e magából a legelesettebbeket, és megkérdezte azt is, hogy valóban csak a kiváltságosok járhatnak-e gimnáziumba Magyarországon? Azok alapján ugyanis, amiket a pedagógustüntetésről olvasott, úgy tűnt, hogy ilyen állapotok uralkodnak jelenleg a hazai közoktatásban.

Barátomnak egy terjedelmes válaszlevélben megírtam, hogy éppen a balliberális körök volnának a legutolsók, akik megjegyzéssel illethetnék a magyar oktatás esetlegesen alacsony színvonalát, mert az ő regnálásuk idején történtek a legcsúfosabb próbálkozások színvonalas oktatási rendszerünk kilúgozására, tönkretételére. Ám még a liberális oktatáspolitika ámokfutása ellenére sem sikerült oly mértékben lezülleszteni a magyar oktatást, hogy az gyenge legyen, sőt! Továbbra is számos területen fűződnek kiemelkedő eredmények a magyar szürkeállományhoz, ami nem lehetne így, ha az oktatás színvonala rossz volna.

Ami pedig a közoktatás és a hátrányos helyzetben felnövő gyermekek viszonyát illeti, itt fedezhető fel talán a legnagyobb eltérés a tüntetésen elhangzottak és a valóság között. Szó sincs ugyanis arról, hogy a hazai oktatási rendszer kivetné a szegénységben élőket, sőt, a különféle pályázati és egyéb források éppen ezeket a rétegeket célozzák meg. A felvételi pontszámoknál ráadásul sok helyütt pozitív diszkriminációban részesül, aki igazolni tudja hátrányos helyzetét. Az is jelentős módosulás, hogy a korábbiakhoz képest sokkal szigorúbban szankcionálják például az igazolatlan hiányzásokat, ezzel is elérve, hogy megszűnjenek a lógások, amelyek közismerten szintén bizonyos hátrányos helyzetű rétegeknél voltak jellemzőek korábban.

Az a kormányt ért vád pedig, miszerint az érettségit adó gimnáziumokba napjainkban csak a kiváltságosok járhatnak, már a szemenszedett hazugság kategóriájába tartozik. Ez már csak azért is képtelenség, mert a folyamatok éppen ellentétesek. Miután sajnos csökken a gyermeklétszám, így a középiskolák igyekeznek minél többféle módon magukhoz csábítani a végzős általános iskolásokat, ami sokszor a felvételi követelmények lejjebb vitelét is jelenti. Konkrétan ez úgy néz ki, hogy egy olyan gimnáziumba, ahová tíz éve még 4,5-es átlaggal volt csak esély bekerülni, most már akár sima 4-es átlaggal is érdemes lehet jelentkezni. Ennek eredménye az, hogy ha valaki ma a tanulmányi eredményei alapján eléri az általa kiválasztott gimnázium követelményszintjét, akkor minden további nélkül felvételt fog nyerni az adott középfokú oktatási intézménybe – teljesen függetlenül anyagi helyzetétől.

Ami barátom levelének másik felvetését, a pártok rokonszenv-indexét illeti, ott sem eszik olyan forrón a kását. Igaz, annak megállapítása, hogy a kormánypártok népszerűsége csökkent-e egyáltalán, s ha igen, valójában milyen mértékben, korántsem olyan egyszerű, mert eléggé ellentmondó hírek látnak napvilágot a különböző közvélemény-kutatásokban. Ami biztos, és amiben minden kutatás egyetért: az ellenzék jottányit sem erősödött.

Ugyanakkor éppen az Argentínából kapott levél jelenti a legkézenfekvőbb választ a kormány esetleges népszerűség-csökkenésének miértjeire is. Ha a propaganda képes arra, hogy egy olyan valakit is elbizonytalanítson, mint például a barátom, aki az átlagot messze meghaladó műveltségű, több nyelven anyanyelvi szinten beszélő, intelligens ember, megkérdőjelezhetetlen nemzeti elkötelezettséggel, akkor képzeljük el azt az átlag magyart, aki idehaza húzza az igát, neveli a gyermekeit, igyekszik beosztani azt a keveset, ami egy hónapra jut, és eleve ellenérzéssel viseltet a politika és annak főszereplői iránt. Ilyen elképesztő mértékű lejárató hadjárat közepette természetes dolog, hogy elkezd fújolni a kormányra, még akkor is, ha esetleg – akár csak jobb híján, valódi meggyőződés nélkül, de – néhány hónapja még maga is a Fideszre szavazott…

A cél egyértelműen ez. Elbizonytalanítani mindenkit, aki bízik a kormányban, továbbá megerősíteni azokat, akik ellenségesek vele, és mindezt ráadásul még megspékelni a nemzetközi színtéren történő lejáratással, valamint – ahogyan az Argentínából részemre küldött levél igazolja – a külföldi magyar közösségek elbizonytalanításával is.

Természetesen a jelenlegi kormány és annak feje sem tökéletes. Követnek el hibákat, vannak rosszul időzített, rosszul megfogalmazott elképzeléseik, és már csak a nagy számok törvénye miatt is, olykor valós, jogos észrevételek is felbukkannak az őket ért bírálatok között. Ugyanakkor mégis ki kell jelenteni, hogy ha nekik sem sikerül, ha Orbán és az ő újfajta kormányzásra tett kísérlete is elbukik, akkor ennek a nemzetnek vége! Ezért muszáj a magunk részéről megtenni mindent, hogy ez ne következhessen be. Amíg kell, és ameddig szükséges, a magunk szerény eszközével hétről-hétre meg kell védenünk a kormányt az őt ért hazug, tisztességtelen támadásoktól.

Johann Wolfgang Goethe egyik híres mondata volt, hogy az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot is állandóan ismételgetik. Az elmúlt időszak folyamatos történései mellett immár Argentínából kapott levelem is igazolja, hogy Goethe igazsága egészen napjainkig hat…

Kovács Attila