vissza a főoldalra

 

 

 2014.12.19. 

Többségbe kerülhetnek az államadósság itthoni finanszírozói

2015-re nem tervezünk nemzetközi tőkepiaci kibocsátást

Éves szinten mindig az számít, mennyi a nettó finanszírozási szükséglet, az pedig nagyjából a költségvetési hiánnyal azonos. Ha tehát a kormány úgy dönt, hogy szigorú költségvetési politikát folytat, akkor éves szinten csökken az államadósság. Dr. Borbély László András az Államadósság Kezelő Központ általános vezérigazgató-helyettese: azt várjuk, hogy 2014 végére 53-55%-ra csökken az államadósság külföldi finanszírozóinak aránya.

 November 14-én 79,1 százalékon állt a GDP-arányos államadósság, 2,0 százalékponttal alacsonyabban az október véginél. Az államadósság éven belüli alakulását mennyire érdemes nyomon követni? Tehát mi az, ami éves szinten számít?

 –Éves szinten az a lényeges, hogy az Országgyűlés mekkora mértékű pénzforgalmi hiányt fogad el. Ez a magyar rendszer szerinti költségvetési hiányt jelenti, szemben az Európai Unió által elvárt eredményszemléletű költségvetési egyenleggel. A különbséget egy példával érzékeltetem: minden vállalat rendelkezik pénzforgalmi és eredményszemléletű mérleggel is. S lehet egy vállalat nyereséges úgy, hogy pénzforgalmi szempontból nincs egy árva fillérje sem. Tehát különbséget kell tenni az eredmény- és a pénzforgalmi szemlélet között, mert például az elhatárolt bevétel és a ténylegesen megkapott pénzbevétel között óriási a különbség. Az adósság ugyanakkor a folyó bevételek és kiadások pénzforgalmi különbözetéből adódik. A magyar és az Eurostat rendszer közötti eltérés leglátványosabb példája 2011-ben mutatkozott, amikor az ESA95 statisztikai rendszer szerint eredményszemléletben plusz 4,2%-os bevételi többletünk volt a nyugdíjpénztári vagyon bevonása miatt, a folyó költségvetésben pedig, pénzforgalmilag mínusz, 6,2%-os hiány volt. (Valószínűleg az Eurostat is érezhette az eltérésből fakadó problémát, és legalább részben ezért is változtatott a statisztikai rendszeren, hiszen az új, ESA2010-es rendszerben már eredményszemléletben is deficites volt a 2011-es költségvetés.) A magyar szisztéma szerint, miután a parlament jóváhagyta a költségvetési egyenleget – az elmúlt időszakban általában hiányt –, akkor a nemzetgazdasági miniszternek és hozzá kapcsolódóan az Államadósság Kezelő Központnak az a feladata, hogy azt és ezzel párhuzamosan a lejáró államadósságot az adott évben megfinanszírozza. Az Országgyűlés által elfogadott hiányt két tényező módosíthatja.

Egyrészt az uniós elszámolások egyenlege, ami abból az eljárásból fakad, hogy az EU-s projektek esetében a magyar kormány előre kifizeti az általa jóváhagyott számlákat, s azokat Brüsszel utólag téríti meg. Amennyiben kedvezően alakul a folyamat, akkor az adott évben ugyanakkora összeget kapunk vissza Brüsszeltől, mint amennyit kifizetett a kormány a pályázóknak. Kedvezőtlen esetben viszont negatív különbözet alakul ki, amelyet átmenetileg szintén meg kell finanszírozni. A másik tényező: a forint euróhoz mért árfolyama, mivel az államadósság több, mint egyharmada devizában lett felvéve. Nem kerülöm ki az első kérdésére a választ sem: természetesen mindig érdemes nyomon követni az államadósság éven belüli alakulását, de azzal a fenntartással, hogy a lejáratok és a kibocsátások nem egy időben történnek. A forintkibocsátások esetében alapvetően egyenletes kibocsátási naptár szerint dolgozunk, ami azt jelenti, hogy kéthetes ciklusban nagyjából egyenletes, hasonló összegű a kibocsátás – kötvény, diszkont, kincstárjegy és lakossági állampapír formájában –, a lejáratok viszont koncentráltan, egy-egy kiemelt napon jelentkeznek. Egy forintkötvény teljes állománya például általában eléri a 700-800 milliárd forintot. A kötvények lejárta előtt az adósságkezelő megpróbálja előzetes visszavásárlási aukciókkal lecsökkenteni ezt a mennyiséget, de ez sikeres visszavásárlás esetén is azt jelenti, hogy 400-500 milliárdnyi kötvény jár le egyetlen nap. Az ilyen nagy összegű lejáratokat nyilván előfinanszírozni kell, s ilyenkor természetesen megnő az adósság mértéke, míg a törlesztéskor visszacsökken. Ráadásul a deviza kibocsátások a kedvező piaci helyzetet kihasználva általában adott év elején, egy összegben valósulnak meg. Így volt ez idén is, mivel március közepén egy 3 milliárd dolláros kibocsátás történt, amely egy júliusi és egy novemberi devizatörlesztést finanszírozott. Ez azt jelentette, hogy amíg ez a két visszafizetés meg nem valósult, addig ekkora összeggel volt nagyobb az év közbeni adósság. Ezért történhetett meg, hogy nyáron 85%-os volt az államadósság mértéke. Azt is tudni kell, hogy az 1 milliárd eurót jelentő közel 300 milliárd forintnyi összeg, a hozzávetőlegesen 30 ezer milliárdos GDP-nek az 1%-a. Ezért jelenthettük ki azt, hogy nem kell aggódni a féléves magas szám miatt, mert például csak a devizaadósság-lejáratok 3 százalékponttal mérséklik majd az adósságot. S ez be is igazolódott: az adósságadat november 7-ét követően – amikor a 2 milliárd eurós európai bizottsági hitelt visszafizettük – 2 százalékponttal mérséklődött.

 Szükséges-e a kormány szigorú költségvetési politikája ahhoz, hogy csökkenjen az államadósság mértéke?

 – Szükséges, hiszen előbb már láttuk, hogy az államadósság éves alakulását alapvetően a költségvetés egyenlege határozza meg. Az a fontos, hogy csak olyan mértékű legyen a költségvetési hiány, amely mellett a GDP gyorsabb ütemben növekszik, mint az államadósság. A szigorú költségvetési politika nem azt jelenti feltétlenül, hogy nulla a költségvetés egyenlege. A túl szigorú költségvetési politika ugyanis negatívan hat a gazdaság növekedésére. Lehet tehát hiánnyal is jóváhagyni a költségvetést, de számolni kell azzal, hogy mindez mekkora adósságnövekedést eredményez. Abban az esetben, ha jelentős a gazdasági növekedés, könnyebb teljesíteni azt a célt, hogy az adósság GDP-hez mért aránya csökkenjen, mint amikor stagnál vagy csak kis mértékben növekszik, ahogyan ez az elmúlt két évre jellemző volt. A magyar kormány változatlanul elkötelezett a 3% alatti költségvetési hiány és az államadósság csökkentése mellett. Ennek eléréséhez azonban szükséges a szigorú költségvetési politika, ahogy a gazdasági növekedés alakulása is.

 A 2015-ös büdzsétervezetből kiolvasható-e, hogy azzal milyen mértékben csökken az államadósság?

 – Várhatóan közel 1 százalékponttal mérséklődik 2015-ben az államadósság GDP-hez mért aránya, s ez egybeesik az Európai Unió elvárásával. Az EU tagállamai ugyanis elfogadták azt a programot, mely azt tartalmazza, hogy minden országban csökkenjen az adósság GDP-hez mért aránya. Ezért három esztendő átlagában elvárják, hogy évente legalább 1%-ponttal mérséklődjön az államadósság aránya. Az uniós elváráson kívül a kormány önmagától is erre törekszik, hiszen az alaptörvényben rögzített szabályok előírják számára, hogy mindenképpen csökkentse az államadósságot. A kormányprogramban kiemelt célként szereplő adósságcsökkentés megvalósulása esetén elsősorban a kamatterheket mérsékli, ami viszont sokkal kedvezőbb gazdaságpolitikai helyzetet teremt a kormány és az egész gazdaság számára, hiszen ez megnöveli a költségvetés mozgásterét. Mindez vagy kisebb költségvetési hiányt, kedvezőbb egyenleget eredményezhet, vagy más – például fejlesztési – célokra lehet felhasználni a kamatfizetésekből felszabaduló összegeket.

 2013 végén relatíve magas, 61 százalék volt az államadósság külföldi finanszírozóinak aránya, míg a belföldieké 39 százalék. Miként érhető el, hogy akár már jövőre belföldi kézben legyen az államadósság-finanszírozás nagyobb része?

 – Az adósságkezelő még 2012 elején programot hirdetett, annak érdekében, hogy növelje a lakosság szerepét az államadósság finanszírozásában, az idén pedig a Magyar Nemzeti Bank is intézkedéseket hozott a bankok és egyéb pénzügyi intézmények finanszírozásban betöltött szerepének növelésére. Erre azért volt szükség, mert korábban, elsősorban a nemzetközi hitelcsomag hatására nagymértékben megemelkedett a külföldiek részesedése az államadósságon belül. Célunk a lakosság nettó állampapír vásárlásának évenkénti növelése. Mind a 22 700 milliárdos államadóssághoz, mind a 21 000 milliárdos lakossági pénzügyi megtakarításhoz képest alacsony, mindössze 740 milliárd forint volt a lakosság kezében lévő állampapírok állománya 2011 végén. Ezt sikerült most már egy megnövekedett pénzügyi vagyonból körülbelül 2300 milliárd forintra megemelni, azaz megháromszorozni az állományt, ami egyértelműen pozitív fordulat. De a lakosság önmagában nem képes kellő mértékben javítani a helyzeten, ezért jó, hogy idén a befektetési alapok és a bankok is aktívabbak az államadósság finanszírozásában, több állampapírt vásárolnak. A nagyobb belföldi aktivitás hatására azt várjuk, hogy 2014 végére 53-55%-ra csökken az államadósság külföldi finanszírozóinak aránya. Amennyiben jövőre is folytatódik ez a tendencia, várhatóan túllépjük a belföldiek szerepét tekintve az 50%-os lélektani határt. Ezt kívánja elősegíteni a 2015. évre összeállított finanszírozási terv, amely az ez évihez hasonlóan a belföldi keresletre alapozva azzal számol, hogy mind a költségvetési hiány, mind a lejáró devizaadósság nagyobbik része forintkibocsátásból lesz finanszírozva. Nemzetközi tőkepiaci kibocsátást tehát sem a kormány, sem az adósságkezelő nem tervez – amennyiben fennmarad a kedvező tőkepiaci helyzet. Azt nem jelenthetjük ki, hogy egyáltalán nem lesz deviza-kibocsátás, mert a kormány és az Országgyűlés elkötelezte magát: államkötvény értékesítésével segíti a külföldi befektetők magyarországi letelepedését. A letelepedési kötvény egyre népszerűbb, már idén is több mint 1000 ilyen kötvényt értékesítettünk körülbelül 300 millió eurónyi értékben. Emellett jövőre lejár az első Prémium Euró Magyar Államkötvényünk, melyet belföldön elsősorban a lakosság, másodsorban az intézményi befektetők felé értékesítettünk, s ezért nyilván számolnunk kell bizonyos mértékű megújítással. Tehát azok számára, akik elégedettek voltak ezzel a kötvénnyel, föl kell kínálni újra egy devizakötvény megvásárlásának lehetőségét. Ez utóbbi devizakötvény-értékesítés azonban ugyancsak a belföldi befektetők részarányát növeli az adósságon belül.

 Mennyire népszerűek a Bónusz kötvények?

 – A Bónusz Magyar Államkötvények a lakossági program részét képezik, ahogy a Prémium Magyar Államkötvény is. A Bónusz kötvények pénzpiaci kamatozásúak, míg a Prémium kötvények kamatbázisát az infláció adja. Mindkét lakossági kötvényt kizárólag a bel- és külföldi magánszemélyek valamint közhasznú szervezetek és egyéb nonprofit cégek vásárolhatják meg. A harmadik lényeges lakossági kötvényünk, amelynek felfuttatását várjuk, a Babakötvény, amely unikális, mert kizárólag gyermekek javára vásárolható. A Babakötvényhez, amely az éves átlagos inflációhoz képest háromszázalékos kamatprémiumot fizet évente, még további állami kedvezmények is társulnak, mint például az életkezdési támogatás és a befizetések állami kiegészítése.

 El lehet-e érni a kötvényekkel kapcsolatban, hogy a hazai befektetők egy esetleges krízis esetén ne hátráljanak ki a magyar papírok mögül?

 – Az elmúlt időszak tapasztalata azt mutatja, hogy a lakosság a krízishelyzetekben nem adja el a kötvényeit. Sőt a kisbefektetők, a hazai magánszemélyek ilyen esetben, a magas hozamok miatt, inkább vásárolják az állampapírokat, mint eladják azokat. Az igazi kockázatot a gazdasági krízisek idején a külföldiek forintállampapír-állománya jelenti, ami elég jelentős, hiszen az két év óta 5000 milliárd forint körüli szinten mozog.

 Összességében mit mutatnak a számok: Magyarország államadósság-finanszírozásával vannak-e problémák?

 – A 2014-es év kifejezetten kedvezően alakult; a kötvények esetében két és fél- háromszoros túlkereset jelentkezett tartósan a meghirdetett összegekre. A kincstárjegyeknél is több mint kétszeres volt a lefedettség, s mindez úgy valósult meg, hogy közben jelentős hozamcsökkenés következett be. Ez egyrészt Magyarország kedvezőbb gazdasági megítélése miatt történt, másfelől a nagyon kedvező nemzetközi tőkepiaci helyzetnek köszönhető.

 

Medveczky Attila