|
 2014.02.07.
A reformátorok és a reformáció
jubileumai
A reformáció
korabeli hitbeli megújulás ünneplésének már évszázados
hagyományai vannak. A Kárpát-medencében éppúgy emlékeznek a
reformátorok szellemi örökségére, mint Nyugat Európában.
A reformáció
eseményét első alkalommal megünneplő jubileumi év az evangélikus
egyház dogmatikai alapelveit megfogalmazó Ágostai Hitvallás
elfogadásának 50. évfordulója.
Az ószövetség népe
a mózesi törvények alapján minden ötvenedik esztendőben örömünnepet
tartott, amelyben megtapasztalhatták Isten szabadító kegyelmét
és szeretetét. „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és
hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakósának. Legyen
az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki birtokához,
és hadd térjen vissza mindenki nemzetségéhez."(III. Mózes
25, 10.) A reformáció által lehetőség adódott az Isten szavához,
a Bibliához való visszatérésre, a hitbeli megújulás átélésére.
A reformációról
való megemlékezés mellett a protestáns egyházak a jubileumok
alkalmával a dogmatikai alapok megszilárdítását is fontosnak
tartották. Az első jubileum alkalmával a Philipp Melanchthon által
megfogalmazott Ágostai Hitvallást újból kiadták és 1580. június
25-én a művet átadták.
Centenáriumi ünnepségek
Luther Márton szülőföldjén,
Szászországban, 1617-ben fogalmazódott meg a reformáció
centenáriumára való ünnepélyes megemlékezés gondolata. János
György szász választófejedelem 1617. augusztus 12-én kelt levélében
a fejedelemsége területén elrendelte és a külföldi hittestvéreknek
jó szívvel ajánlotta az évforduló megünneplését. A levélben
a fejedelem Luther Mártonról, mint Isten kiválasztott eszközéről
emlékezett meg. Rendelkezésében a lipcsei és a wittenbergi
egyetemnek meghagyta, hogy egész héten át a reformáció okairól
és áldozatáról tartsanak előadásokat, e mellett
tiszteletbeli doktorok avatásával is emeljék az ünnep fényét.
A választófejedelem
felhívását a protestáns német fejedelemségek közül a
reformátusok is elfogadták. A helvét reformáció egyik központjának
számító heidelbergi ünnepségek egyik itt elhangzott prédikációja
Szenci Molnár Albert magyar nyelvű fordításában is
fennmaradt. Az alapige a Királyok második könyve 23. részének
1-től 4-ig terjedő versei:
„...odaállt a
király (Jósiás) az oszlop mellé, és szövetséget kötött az
Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik,
parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és
teljes lélekkel megtartják és teljesítik a szövetség igéjét,
amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép
elfogadta ezt a szövetséget." (II. Királyok 23, 3.)
A prédikációban
kiemelésre került: „Nem kevesebb víg öröm támadott ezelőtt
száz esztendővel itt az mi édes hazánkban, ez Németországban,
holott az Ó és Új Testamentum könyvei, melyek sok időktűl
fogva az pad alá voltak vettetve, ismét elővétettenek, és az
Evangéliomnak tiszta tudománya fényes nappali világra
hozattatnék."
A reformáció kétszáz
éves évfordulóján a német fejedelemségekben azzal is emelték
az ünnepi készülődés méltóságát, hogy a száz évvel ezelőtti
megemlékezések szövegeit külön könyvben kiadták.
Megemlékezések itthon
A szász fejedelem felhívása kapcsán a Kárpát-medencében
is számos gyülekezetben tartottak ünnepi istentiszteletet a
centenárium évfordulója alkalmából. Egy a Kárpát-medencei
protestánsok ünneplésére negatívan tekintő jezsuita
szerzetes ezt jegyezte fel: „Anno 1717. Megint a kálvinisták
Magyarországon a lutheránusokkal együtt vigadtak Luther Márton
vallásának kétszáz esztendők folyása után szerencsés állandóságán."
A reformáció háromszázadik
évfordulóján tartott megemlékezések közül a bécsit érdemes
kiemelni, mivel a császárváros protestánsai uralkodói engedéllyel
tarthatták meg ünnepi alkalmaikat. Az osztrák protestánsok
arany és ezüst emlékérmét is verettek erre a jubileumra
Luther Márton arcképével.
A magyar egyházi
vezetők közül Lovich Ádám bányakerületi evangélikus püspök
gondolataira érdemes felfigyelni. Egyházkerülete alá tartozó
lelkészeinek írt levelében a más felekezetűek iránti érzékenységét
figyelhetjük meg. Ajánlotta, hogy „a prédikátorok tartózkodjanak
a reformátorok fennhéjázó, szertelen magasztalásától és ízléstelenséget
okozó dicsőítésétől, amelyre ők- maguk sohasem vágytak-,
valamint a máshitűek ellen vagdalkozó kitérésektől, a
szenvedett üldöztetések érzékeny emlegetésétől, ami könnyen
gyűlöletet szül. Inkább Jézus példáját kövessék, aki
szeretetet parancsol a rosszakaróinak, s a felölünk balítélettel
lévők iránt is."
Szobrot állító emlékezet
A XIX. századi romantika hőskultusza hatására a protestáns
egyházakban is megerősödött a reformációt véghezvivő nagy
személyiségek megünneplése és köztéri emlékművük
elhelyezése.
A legkorábban,
1821-ben Luthernek emeltek köztéri szobrot Wittenbergben, majd
1868-ban Wormsban készült el a nagyobb méretű Luther-emlékmű.
Mind két szobor hangsúlyozottan német nemzeti mű, a protestáns
historizmus virágkorában készült. Ezt követően, Zwingli
bronzszobrát Zürichben állították fel 1885-ben. A genfi
Reformáció Emlékműve, amely Kálvin Jánosnak is emléket állított,
csak jóval később, 1917-ben készült el.
Kálvin emlékezete Magyarországon
A magyar protestánsok körében Kálvin János halálának
háromszázadik évfordulóján tartott ünnepségek eredményezték
azt, hogy a genfi reformátor élete és életműve közel került
a magukat büszkén kálvinistának való (eredetileg a XVII. században
gúnynév volt) reformátusokhoz.
Kálvin János halálának
háromszázadik évfordulójáról a magyar reformátusok 1864-ben
több ünnepség tartásával emlékeztek meg. Az évfordulóra
jelent meg Révész Imre debreceni lelkipásztor „Kálvin élete
és a kálvinizmus" című munkája, amely az első magyar
nyelven írt Kálvin-életrajz. Olyan sikeres volt a könyv, hogy
1864-ben kétszer is kiadták. A mű 1909-ben történt újbóli
megjelentetése mutatja azt, hogy a XIX. század második felében
milyen jelentős hatást gyakorolt a magyar reformátusságra.
Az évfordulóra
rendezett ünnepségek közül kiemelkedik a komáromi, amelyet
1864. június 5-én tartottak. A város református templomát
fekete lepellel vonták be. Az ünnepi beszédek között a komáromi
dalárda szolgálata hangzott el, ami azért keltett feltűnést,
mert a kórusban a katolikus felekezetűek voltak többségben.
Pesten Török Pál,
a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Kálvin téri
református templomban tartott istentiszteleten nemcsak a Kálvin
János halálának jubileumáról emlékezet meg, hanem a Második
Helvét Hitvallás és a Heiderbergi Káté elkészítésének háromszázadik
évfordulójáról is. Az egyházkerület vezetője felhívta a
figyelmet arra, hogy a svájci hittestvérek a reformációt
mindig pünkösdöt követő vasárnap ünneplik, mert az 1517-től
kezdődő bibliai igazságokhoz visszatérő mozgalom egy második
pünkösd volt a kereszténység életében.
Az 1909-ben, Kálvin János születésének 400. évfordulóján
rendezett genfi és magyarországi ünnepségek, a világ reformátussága
és a magyar reformátusság életében egyaránt több évtizedre
meghatározó jelentőségűek voltak. Kálvin több művét
lefordították magyarra, arcképét a református iskolák osztálytermeiben
helyezték el. A Genfben rendezett ünnepségeken – legnépesebb
külföldi delegációval – a magyar reformátusok vettek részt.
A reformáció négyszáz éves évfordulóján, 1917-ben
magyar Luther-szoborbizottság alakult, célul tűzve ki, hogy a
nagy reformátornak Budapesten is legyen köztéri szobra. Az első
világháborút követő inflációban az addigi gyűjtés összege
azonban elértéktelenedett. A Magyarországi Evangélikus Egyház
Zsinata a szoborállítás kérdését az 1930-as években vette
újra napirendre. A szoborállítás újabb határideje, Luther Márton
halálának négyszázadik évfordulója, az 1946-os esztendő
lett. Az 1938-ban megindult a gyűjtés és kiírták a pályázatot
is. 1939-ben a meghívott négy művész közül Lux Elek
(1884–1941), az Iparművészeti Főiskola szobrász-tanára lett
a befutó. Az öt méter magas, kőből faragott Luther-szobor
azonban nem készült el teljesen, mert a szobrász 1941 februárjában
hirtelen elhunyt.
Az 1950-es évek végétől
a Luther-szobor félig kész felső része a Deák téri Evangélikus
Egyházközség épületének udvarán volt megtekinthető. A
szobor befejezésére Búza Barna szobrászművészt kérték fel
az 1980-as években. A szobor felállítására Luther Márton születésének
fél évezredes jubileumán, 1983-ban kerülhetett sor, de nem az
eredetileg tervezett köztéri helyszínre, a Deák térre, a
templom elé, hanem a zuglói Evangélikus Teológiai Akadémia
kertjébe helyezték. Az 1983-as Luther-jubileum sok értékes
kiadványon, kiállításon túl azért is érdemel kiemelt
figyelmet, mert a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ekkor a
reformátor munkásságát elismerő nyilatkozatot adott ki.
Kálvin Emlékévek
A Magyarországi Református Egyház Zsinata 2006-ban hozott
határozatával a 2009 (Kálvin születésének 500.) és 2014
(halálának 450 évfordulója) közötti éveket Kálvin Emlékéveknek
nyilvánította és létrehozta a Kálvin János Emlékbizottságot.
A Magyarországi
Evangélikus Egyház Reformáció Emlékbizottsága 2010-ben
kezdte meg a munkáját. A bizottság fő célja a reformáció fél
évezredes jubileumi ünnepségeinek az előkészítése.
Remélhetőleg a
megemlékezések ráirányítják a figyelmet reformáció
Krisztus-centrikus teológiájára és a reformátorok életműveinek
értékeire.
Millisits Máté
|
