vissza a főoldalra

 2014.02.07. 

Letisztult az agrárszakiskolák szakmai arculata

Az igazi nagy csapást az agrár szakközépiskolák számára a térségi integrált szakképzési központok bevezetése hozta

Földesi Gyula az Agrár-Szakképző Iskolák Tanácsadó Testületének elnöke, miniszteri megbízott emlékeztetett: az érintett intézmények az 1970-es években kerültek ki az aktuális agrárirányítás felügyelete alól. Az, hogy a szakiskolák most ismét központi felügyelet alatt lesznek, biztosítja az egységes, magas színvonalú képzést, ezért hozták létre az Agrár-Szakképző Iskolák Tanácsadó Testületét is.

 Az agrár szakközépiskolák az 1970-es években kerültek ki az aktuális agrárirányítás felügyelete alól. Mindez mit eredményezett?

 –1972-ben határoztak úgy, hogy az agrárirányítástól elveszik, és megyei, városi fenntartásúvá teszik az agrár szakiskolákat. Alapjába véve ez komoly problémát jelentett, hiszen az ország különböző régióiban más-más szemléletű, eltérő technológiával rendelkező intézmények jöttek létre. Az egységes szakmai irányítás így nem tudott megvalósulni, ami különösen azért fájdalmas dolog, mert egy mezőgazdaági típusú ország esetében kiemelt jelentőséget kellett volna biztosítani a szakképzésnek. A rendszer, a régi jól bevált eredményeknek köszönhetően működött magától, és ezért sokáig nagy problémákról nem beszélhetünk. Az igazi nagy csapást az agrár szakközépiskolák számára a térségi integrált szakképzési központok bevezetése hozta. Ez a „tiszkesedés” nem lett volna rossz megoldás, ha azonos típusú intézményeket lehetett volna létrehozni. Az agrárszakképző intézmények 30-40 kilométeres távolságban voltak egymástól, aminek eredményeként a helyi szakképző iskolák mellé alá rendelték be. Így az történt, hogy bármilyen fejlesztésről is esett szó, a többi szakképző iskolák vezetőinek az elképzelései valósultak meg. Sajnos, ahol megyei irányítószervek működtek, nem tartották lényegesnek, a rossz kormányzati szemlélet miatt az agrárképzés beindítását, vagy minőségi szinten tartását.

 Ez azért is hiba, sőt bűn, mert hazánk adottságai a mezőgazdaság tekintetében egyedülállóak.

 –Addig a mezőgazdaság valamilyen szinten kiszámítható megélhetést biztosított. A nagyüzemek szerepe sok esetben lényeges, de jelenleg az agrárkormányzat a Földet a gazdáknak program keretében, nagyon helyesen főként a családi gazdálkodóknak és a fiatal gazdáknak kívánt segíteni abban, hogy javíthassák termelési feltételeiket. Ezzel egyet értek, viszont az agrárium nagyon sok olyan új elemet tartalmaz, amelyekkel meg kell ismertetni a gazdálkodókat. Ráadásul több mezőgazdasági vállalkozó gyermeke más pályát választott. Ebből adódóan nem tudják kinek átadni az ismeretanyagukat, még akkor is, ha az a tudás nem éppen korszerű.

 Nemrég megalakult az Agrár-Szakképző Iskolák Tanácsadó Testülete is. Ez mennyiben kapcsolódik az Agrár Szakközépiskolák Egyesületéhez?  

–A sajtóban bizonyára tévesen jelent meg az, hogy létezik az Agrár Szakközépiskolák Egyesülete. Az igaz, hogy annak idején kollégáimmal próbáltunk egy szakmai tanácsadó testületet létrehozni, de ezt az elképzelésünket nem támogatta az előző kormány. A jelenlegi kormányzat viszont nagyon sokat tett az agrár-szakképzésért. Az Agrár-Szakképző Iskolák Tanácsadó Testületének létrehozása egy olyan folyamatnak az állomása, ami jól bizonyítja, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) átgondoltan és kiemelten kezeli az agrárképzést, mint a magyar vidék megújításának lényeges elemét. Tehát nem csupán jól hangzó szlogenekről van szó, mert a Fazekas Sándor által vezetett intézmény mindent megtett azért, hogy a térségi integrált szakképzési központok hálózatából kikerüljenek az agrárképző intézmények, és ismét a minisztérium szakmai fennhatósága alá vonják azokat. Magát az átvételt komoly előzetes felmérés előzte meg; tanulmányozni kellett, hogy hol és milyen módon lehet véghez vinni az intézmények átvételét. Mindehhez pedig személyemben miniszteri megbízottat neveztek ki, hogy ezt a munkát segítse, irányítsa. Lényeges, hogy nem az íróasztal mögül hozták meg a döntéseket, hanem kollégáimmal együtt végigjártuk az intézményeket, és felmértük a lehetőségeket. Emellett egy már elképzelt működtetésnek megfelelően vizsgáltuk a szakiskolák adottságait. Ezután javasoltuk azt, hogy ne szakadjon el a fenntartás a mindennapok feladatától, s hozzuk létre az agrárszakképzéssel foglalkozó tanácsadó testületet. Ezt az ötletet miniszter úr támogatta, oly’ annyira, hogy kabinetjének egyik tagja tanácskozási joggal részt vesz az Agrár-Szakképző Iskolák Tanácsadó Testületének ülésein. Így miniszter úr asztalára rögtön odakerülnek azok a felvetések, javaslatok, problémák, melyek az agrárszakképzés területén megjelennek. Az is kiemelendő, hogy a VM, az átvétel után nekilátott az iskolák konszolidációjához.

 Az Agrár-Szakképző Iskolák Tanácsadó Testületének ellenőrző szerepe is van? Tehát visszajeleznek a szaktárca felé, hogy a meghozott intézkedések milyen módon jelentkeztek a különböző intézményeknél?

 –Ennek a testületnek két fő szerepe van. Az egyik, hogy javaslatot tesz a minisztérium felé, hogy mit kéne átgondolni egy felvetődött probléma esetén, és tapasztalataink alapján megfogalmazzuk a számunkra helyes döntést. A másik szerep, hogy beszámolunk a már meghozott döntések gyakorlati megvalósulásáról. Ezt a visszacsatolási metódust megkönnyíti az, hogy a testületben négy iskolaigazgató is dolgozik, és mindegyik más-más szakmacsoportot képvisel.

 Az új rendszerben vonzóbbak lehetnek az agrárszakközépiskolák a diákok számára?

 –Nagyon optimista vagyok, ezét meggyőződésem, hogy a teljes agrárium sikerágazata lesz a  és kiváló eredményeket mutathatunk fel a képzés minőségének javításában.. Ezek pedig vonzóvá teszik a jövőben ezeket az intézményeket.

 Iskolaigazgatóként hogyan látja: a diáknak nem csupán egy szakmát kell elsajátítania, hanem értenie kell az ahhoz kapcsolódó területkehez is?

 –Lényeges, hogy tanulóink nem csak egy szűk szakmai szegmensben végzik a tanulmányaikat, hiszen az agráriumban lehet megvalósítani az igazi széles alapú képzést. Nekünk figyelemmel kell lenni a piac igényeire. A kormányzat el is várja tőlünk, hogy olyan tudást adjunk a növendékeinknek, amelyet a piac, az agrárium és a gazdaság megkövetel. Tehát az nem elég, hogy valaki mondjuk profi növénytermesztő legyen, hanem tudja azt is, hogy az adott terményből mi mindent lehet készíteni. Be kell mutatni, hogy a termőföldtől az asztalig milyen skálán kell végighaladni. Mindemellett a környezetvédelmi szegmensekre, a vízgazdálkodásra, az időjárási problémákra és a falusi turizmusban rejlő lehetőségekre is föl kell hívni a diákok figyelmét. Mindez tehát nagyon összetett tudást igényel.

Medveczky Attila