vissza a főoldalra

 2014.02.14. 

Az állami ösztöndíj nagyon erős minőségi ösztönzőt jelent

A felsőoktatási intézmények közti verseny kihat a tudományos életre, és a képzésre is

A 2013. évi felvételi eljáráshoz kapcsolódóan a kormány eltörölte a keretszámokat, és engedményeket tett azzal is, hogy egyes szakokra már 240 ponttal is be lehetett kerülni. Így tehát minden eddiginél több, 58.844 állami ösztöndíjas hallgató kezdhette meg tanulmányait 2013-ban. Nem csak a hallgatóknak, a felsőoktatási intézményeknek is érdeke, hogy motivált, jó képességű hallgatók kerüljenek be a rendszerbe. Ezért ezt a pontszám idén az alapképzésen- a HÖOK és a Rektori Konferencia kérésére – 260 pontra emelkedett. Szerkesztőségünk vendége: Dr. Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár.

 A 2013. évi felvételi eljáráshoz kapcsolódóan a kormány eltörölte a keretszámokat, és engedményeket tett azzal is, hogy egyes szakokra már 240 ponttal is be lehetett kerülni. Idén viszont ez a pontszám 260 –ra emelkedett. Mi az oka ennek a szigornak?

 –A pontszám megemelését nem szabad szigorként értelmezni, mert a tavalyi 240 pont a kormány gesztusaként értelmezhető, hiszen így nagyon gyenge, közepes tanulók is bejuthattak a felsőfokú intézményekbe. Egy ilyen tanuló számára nagy kihívást jelent a felsőoktatási tanulmányok megkezdése, mert hamar kiderülnek a hiányosságai. Ez frusztrációt eredményezhet számára. Éppen ezért emeltük meg 20 ponttal a bekerülési határt, amivel egyetértett a HÖOK és a Magyar Rektori Konferencia is. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jelentkezőnek legalább egy főtárgyból négyesre kell érettségiznie. Ha jól belegondolunk, ez sem egy teljesíthetetlen feltétel. Azt is ki kell emelni, hogy azok a tanulók, akik 2013-ban bekerültek a felsőoktatási intézményekbe, magasabb pontszámmal kerültek be, mint amit mi minimumként meghatároztunk. A legtöbb egyetem és főiskola, ami arra törekszik, hogy az onnan kikerült hallgatók elismert diplomával rendelkezzenek, például eleve emelt szintű érettségit kér a fölvételi tárgyból, vagy megköveteli a jelentkezőtől a nyelvtudását igazoló okmányt is. Jó lenne, ha a jövőben 260 pont fölött lenne a bejutási küszöb, mert amint látjuk, a fiatalok számára az sem elérhetetlen.

 Tehát a 260 ponttól lehetnek eltérések is az egyetemi autonómia miatt?

 –Természetesen, hiszen több hazai egyetem az általa kibocsátott diplomájának minőségével szeretne versenybe kerülni a nyugat-európai és a japán, kínai felsőfokú intézményekkel. Teszik ezt főleg a hallgatók érdekében, mert nekik majdan 30-40 éven keresztül a diplomájukkal kell versenyben maradni, a külföldön végzett fiatalok mellett. Professzorként az a véleményem, hogy 300 pont alatt nem érdemes bekerülni a felsőoktatásba, mert aki alacsony pontszámmal kerül be, könnyen kibukhat.

 Van-e szégyenkezni valónk az EU-ban a hazai felsőoktatási rendszert illetően?

 –A felsőoktatási rendszer gyűjtőfogalom, melybe nagyon különböző színvonalú intézmények tartoznak bele. A jobbnevű felsőoktatási intézményeknek, amelynek diákjai több nemzetközi versenyt nyernek, s amely oktatóinak tudományos munkásságát külföldön is elismerik, nincs szégyenkezni valójuk. A magyar felsőoktatást szinte divattá vált ócsárolni, holott az európai erős középmezőnybe tartozik, és több egyetem munkája kiemelkedő nem csak európai, de világviszonylatban is.

 Ez azt jelenti, hogy versenyhelyzetet teremtenek a főiskolák és az egyetemek között?

 –Mióta létrejöttek a híres egyetemek, például a bolognai, vagy a párizsi, kezdetét vette a verseny a felsőoktatási intézmények között. Sok helyen hangoztattam már azt, hogy a művészetekben, a sportban és a tudomány művelésében – az utóbbi része a felsőoktatás – nincs demokrácia, verseny van. A felsőoktatási intézmények a színvonal és a diploma értéke alapján versenyeznek egymással is. Ez a verseny kihat a tudományos életre, a képzésre és a társadalom egészére is. Az állami ösztöndíjrendszer struktúráján belül a hallgató dönti el azt, hogy hol szeretne tovább tanulni, és ez megmutatja a frekventált intézményeket, valamint azt is, hogy mely felsőoktatási intézményeknek kellene törekedni a magasabb színvonal eléréséhez.

 Korábban a hallgatók ágáltak az állami ösztöndíj ellen, mert úgy vélték, az állam megköti a kezüket, hiszen a végzést követően annyi időt kell töltsenek Magyarországon munkavállalóként, amennyi ideig az állam finanszírozta a felsőfokú tanulmányaikat. Azóta lenyugodtak a kedélyek?

 –Helyre kell igazítanom a kérdésében elmondottakat, mert a hallgatóknak csak kicsiny része tiltakozott az állami ösztöndíj bevezetése ellen. Egyes politikusok azonban, sajnos megtévesztően, röghöz kötésről beszéltek. 2013. március 1-jén jött létre az önálló felsőoktatási államtitkárság, azt követően pedig két –három hét alatt meg tudtunk egyezni a hallgatókkal. Ők egyetértettek abban, hogy ha valaki a tanulmányai elvégzéséhez a közösségtől kér segítséget, tehát állami ösztöndíjat kap, akkor a közösséggel szemben kötelezettségei vannak. Így meg tudtunk abban egyezni, hogy aki kéri a közösség segítségét, tehát az állami fizeti az ösztöndíj által a tanulmányait, a végzését követően, 20 éven belül legalább annyi időt Magyarországon tölt munkavállalóként, mind amennyi ideig állami ösztöndíjban részesült.

 Azt miként döntik el, hogy mely felsőoktatási intézmények kapják az állami finanszírozást?

 –Annak alapján, hogy mennyi állami ösztöndíjas hallgató tanul az intézményben, kapja az egyetem, vagy a főiskola a finanszírozást. Az intézmények a tudományban, a kutatásban – hiszen a tananyag megújítása céljából a felsőoktatásban kutatásokat végeznek – elért eredményük alapján is kapnak az államtól támogatást. A felsőoktatás átalakításának stratégiai irányai között szerepel, hogy az intézmények támogatásának 70%-át az ott tanuló állami ösztöndíjas hallgatók száma, 30%-át pedig a kutatásban és tudományban elért eredmények határozzák meg. Tehát nem csak a hallgatóknak, a felsőoktatási intézményeknek is érdeke, hogy motivált, jó képességű hallgatók kerüljenek be a rendszerbe. Így az állami ösztöndíj nagyon erős minőségi ösztönzőt jelent a felsőoktatás rendszerében.

 Sokan azt nehezményezték, hogy néhány vidéki egyetem jogászképzésén nem volt államilag finanszírozott hely. Ez idén megváltozik?

 –A 2014/2015-ös tanévre vonatkozóan is megállapodtunk a HÖOK-kal arról, hogy melyik az a 16 szak, ahová viszonylag magasabb pontszámmal lehet bekerülni állami ösztöndíjas helyekre. Ezek azok a szakok, amelyek a diploma megszerzése után könnyebb elhelyezkedést biztosítanak az életben. Amennyiben azonban egy vidéki képzés vonzóbb a hallgató számára, akkor döntése alapján, lehetősége van ott állami ösztöndíjjal tanulni. Senki sincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy vidéki jogászképzésben vegyen részt, hiszen már 2013-ban is indítottak állami ösztöndíjas jogászképzést vidéki egyetemeink.

 Államtitkár úr az Educatio nemzetközi oktatási szakkiállítás nyitónapján arról is beszélt, hogy ne a térség legolcsóbb, hanem leghatékonyabb oktatási rendszerét hozzák létre. Ez mit jelent? Többet költ az állam a felsőoktatásra, vagy a hallgatóknak kell többet költeniük a diploma megszerzéséért?

 –Az állam mindig az ország lehetőségeihez képest költ a felsőoktatásra. Magyarországon jelenleg a GDP 1,5%-a kerül a felsőoktatásba. Ennek hozzávetőlegesen a harmadát adja közvetlenül az állam, s egy részét követett úton a ppp-programok finanszírozására kell fordítani. Az egyetemek, a főiskolák több nemzetközi pályázatokon is nyernek. A magyar felsőoktatás vezetése ebben a tanévben 136 milliárd forintot osztott el direkt módon a 27 állami felsőoktatási intézmény között. Emellett körülbelül 490 milliárd forintot nyertek el az intézmények kutatási és innovációs pályázatokon. Az elnyert pénz egy része a kutatási tevékenységek forrásait hivatott finanszírozni. A kutatások eredményei pedig kihatnak a hallgatókra is, hiszen nem mindegy, milyen oktatói kar működik egy adott intézményben.

 Magának a felsőoktatás minőségének, fejlődésének mennyire kell alkalmazkodnia a tudomány világának fejlődéséhez és a piaci igényekhez?

 –A tudomány fejlődéséhez nem alkalmazkodni kell, hanem aktívan alakítani, ahogy említettem, az egyetemeknek kell tudományos munkát végezniük. A tudomány eredményei nemzetköziek, de a tudomány művelése viszont mindig nemzeti. Tehát a tudományt azért kell itthon is művelni, hogy mi is nemzetközi eredményeket tudjunk a világ rendelkezésére bocsátani. S akik az egyetemi tudományos műhelyekben tevékenykednek, előre látják azt, hogy a közeljövőben milyen kihívásoknak kell megfelelnie például az iparnak, az agráriumnak. A piacokon lévő cégek pedig 3-4 évente váltják a gyártási profiljukat. Ha a felsőoktatás csak a piac napi igényeit szolgálná ki, akkor a régebben diplomázottak nem találnák meg a helyüket. Éppen ezért szükséges jó alapképzéssel kibocsátani a hallgatókat, hogy a piac gyors változásaihoz alkalmazkodni tudjanak.

Medveczky Attila