vissza a főoldalra

 2014.02.28. 

Csorja Gergely: A Simon-ügy tanulságai

Lendvai Ildikó szerint az MSZP azt tette, amit tennie kellett: megvált attól, aki szégyent hozott rá, és világossá tette, hogy normaszegés történt. Lefordítva: ítéljék csak el Simont nyugodtan.

Kádár János 1949. június 7-én a Svábhegyen, az Eötvös úti titkos ÁVO-villában Farkas Mihály társaságában vallatta Rajkot. Formailag ugyan csak beszélgettek, de a hangfelvétel leirata alapján kiderül, hogy Kádár – bár pontosan tudta, hogy a hasonszőrű Rajk az ő szempontjukból ártatlan – mégis kemény, megalkuvást nem tűrő hangon presszionálta elvtársát. A félreértések tisztázása érdekében ki kell jelenteni, hogy Rajk semmivel sem volt különb Kádárnál, csak éppen ekkor áldozott le a csillaga.

Most, Lendvai nyilatkozatát hallgatva Kádár, azaz a bolsevik lelkialkat szűrődött át az éteren. Nem tudjuk pontosan, hogy mi lehet Simon bűne, mert a külföldön tartott százmilliók szocialista szempontból biztosan nem minősülnek bűnnek. Ha az ő szempontjukból bűn lenne kisíbolt pénzek külföldi parkoltatása, akkor a szocialista párt funkcionáriusainak száma a nulla felé tendálna.

A fenti fejtegetés csak a bolsevik lelkialkat analízise szempontjából érdekes. Ennél sokkal érdekesebb, hogy a Simon-ügy rávilágított egy fontos tényre. A jobboldalon egyre gyakrabban hallom, hogy ezeknek, mármint a balliberális oldal figuráinak vége, ugyanis lassan kiéheznek. Amióta nem tudják fosztogatni az állami pénzeket, azóta élik fel tartalékaikat, és nemsokára legatyásodnak. Ha pedig ez megtörténik, akkor nem tudják hazug sajtójukat fenntartani, akkor elpártolnak tőlük az ügyeskedők.

Ez az okfejtés látszólag tetszetős, csakhogy egyszerűen nem igaz. És erre a téves következtetésre bizony a Simon-ügy világít rá a legjobban. Ha Simon minden további nélkül – valószínűleg egy kerületi ügyből – ki tudott nyomni pártalapon 250 milliót, akkor mi lehet a többinél.

Semmilyen valós alapja sincs a legatyásodott balliberálisokról szóló történeteknek, sőt a balliberális sajtó teljes visszaszorulásának mítosza is hamis. Ugyanis a teória második része szerint, ha elfogy a pénzük, akkor majd a sajtó is kiáll mögülük. Erre a teóriára éppen az említett balliberális sajtó erősít rá a legjobban.

A sajtóból gyakran hallható közvetlen vagy csak sugallt vélemény, hogy a Fidesz teljesen eluralja a sajtót, a médiát és nekik megszólalási lehetőségük sincsen. Nézzük hát a valóságot!

A közéleti napilapok terén mostanra nagyjából egyensúlyba került a két oldal. A Népszabadság és a Népszava mellett a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap áll. Ott van még a Napi Gazdaság és a megyei lapok. Ha ezeket nézzük, akkor mára a 90-es évektől egészen a kétezres évek közepéig tartó liberális médiaterror ugyan megszűnt, de ez még nagyon messze van a balliberális sajtó kisebbségbe kerülésétől.

A közéleti hetilapok terén hasonló kiegyenlítődés történt, bár a szakmai köntösbe bújtatott HVG folyamatosan ekézi a kormányt, egészen nagy sikerrel.

A televíziók esetében éppen csak megtörtént a kiegyenlítődés és az igazi érv a Fidesz médiauralma mellett, hogy a közszolgálati tévé nem esik neki vadul minden jobboldali politikusnak, ahogy ez balliberális körökben kívánatos, sőt természetes lenne.

Ungvári Tamás új könyvét reklámozandó behívta az ATV stúdiójába Vásárhelyi Máriát. Vásárhelyi minden további nélkül alátámasztotta a fenti tényt, hogy az újságírók túlnyomó többsége baloldali vagy liberális, ezért semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy  ők voltak túlsúlyban. Inkább az a természetellenes, ha legalább annyi jobboldali, mint baloldali orgánum létezik.

A kiegyensúlyozott média ugyanis már teljes pályás letámadás, diktatórikus törekvés, ha egyenesen nem antiszemitizmus.

Érdekes megemlíteni, hogy az éljenek meg a piacról elv, mely 20 éven keresztül a balliberális oldal legfőbb érve volt, most mintha nem lenne érvényes. Most a világ legtermészetesebb ténye, hogy sajtót csak állami pénzekből lehet üzemeltetni, hogy a Magyar Szocialista Párt alapítványán keresztül, tehát közvetve állami pénzből finanszírozza a Népszabadságot.

Most a liberális sajtót igen is támogatni kell, és az aljas, a sajtót kisajátító Fidesz és a kormány képe még akkor is bemutatható, ha a Magyar Narancs teljes oldalas MOL – tehát állami – hirdetést kap.