|
 2014.02.28.
Nem kell aggódnunk vadfajaink „kihalása miatt”
A vadgazdálkodási ágazat elmúlt évi bevétele meghaladta a 20
milliárd forintot
A
kárpát-medencei régió vadgazdálkodási szakemberei találkoztak
február 1-jén Magyarországon, Kaszópusztán, hogy
megismerkedjenek egymással, és kialakítsák a jövőbeni együttműködést
szolgáló kapcsolatokat. Dr.
Bognár Lajos élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért
felelős helyettes államtitkár szerkesztőségünknek
elmondta: a mezőgazdának, az erdőgazdának, a vadgazdának és
nem utolsó sorban a természetvédőnek ugyanaz az érdeke. Azaz,
hogy egy egészséges, változatos, élhető élőhelyen sokféle
állat és növényfaj éljen a környezetével egyensúlyban.
Sokkal több az érdekazonosság, mint az ellentét.
Miért lényeges a Vidékfejlesztési Minisztérium számára,
hogy ne csupán a határon belüli, hanem az egész Kárpát-medence
vadgazdálkodási szakembereivel tartsák a kapcsolatot?
–A természetes vadállomány időben és térben is
nagyon változóan helyezkedik el. Gondoljunk csak a vonuló-vándorló
fajokra. Ezen fajok védelme, a velük történő gazdálkodás,
az állomány szabályozása egyszerre helyi és határon átnyúló
feladat, különös tekintettel arra, hogy a vadon élő állatok
nem ismerik a politikai határokat. Az együttműködésre – a
személyes kapcsolat mellett – számos részterületen nyílik
lehetőség,
Kinek
az ötlete volt a kaszópusztai találkozó?
–2011-ben a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség
kezdeményezte a környező országok szakmai együttműködését.
A februári találkozó megszervezése magyar kezdeményezés
volt, Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos
Magyar Vadászati Védegylet elnökének felvetésére a szaktárca
vadgazdálkodásért felelős főosztálya kezdeményezte a szomszéd
szakemberek meghívását.
Mi volt a rendezvény célja és sikerült-e közös megállapodásra
jutni a feleknek?
–A cél elsősorban a kapcsolatteremtés, a jövőbeni együttműködés
alapjainak megteremtése. A találkozón sorra vettük, hogy a
vadgazdálkodás területén országok szerint kinél, milyen gazdálkodási,
ökológiai, társadalmi vagy egyéb konfliktus, probléma merül
fel. Megállapodtunk abban, hogy a jövőben a vadgazdálkodási
vezetők évente találkoznak majd, és a találkozón felmerült
néhány olyan téma is, amelyet az elkövetkezőkben megpróbálunk
jobban, esetlegesen közösen kezelni.
Kárpátaljáról azért nem képviseltették magukat a
rendezvényen, mert Ukrajna nem EU-s tagállam?
–Vélhetően sokan tudják, hogy Kijevben feszült
politikai helyzet alakult ki az utóbbi időben, amely Ukrajna jövőjének
szempontjából jóval nagyobb horderejű kérdés, mint egy
vadgazdálkodási együttműködés. Tekintettel arra, hogy a kárpát-medencei
régiónak Ukrajna is szerves részét képezi, az együttműködés
a jövőben elképzelhetetlen nélkülük.
Ettől függetlenül a kárpátaljai szakemberekkel is
megfelelő a kapcsolatuk?
–A tárca dolgozik azon, hogy a fent említett ukrán
politikai helyzet konszolidálása után a vadgazdálkodás területén
is szorosabbra fűzzük az együttműködés szálait a szomszédos
országgal.
Az EU –ban annyi mindent meghatároztak eddig, például
a paradicsomok, a tojások méretét, hogyhogy a vadgazdálkodási
terület még a mai napig nem harmonizált?
–Ebben a tekintetben sajátos a helyzet, mivel a vadgazdálkodás
és a vadászat szabályozása tagállami (nemzeti) hatáskörben
van. Azonban vannak uniós irányelvek, amelyek közvetve ugyan,
de behatóan szabályozzák a vadászattal kapcsolatos
alapelveket, a védett és vadászható fajok megőrzését. Itt
szükséges megjegyezni, hogy az EU és a nemzetközi szakmai vélemény
szerint minden faj védett. Tehát a vadászható fajok nemzetközi
értelemben védettnek minősülnek. A szabályozott vadászat
ugyanis a legjobb védelmi eszközök egyike, még ha ez elsőre
nem is nyilvánvaló. A vadászati idények, a tervszerű vadgazdálkodás
és a terítékkorlátozások sok más mellett, mind-mind olyan
intézkedések, melyek az adott faj fennmaradását segítik elő.
Ennek eredményeként a gondos vadgazda által kezelt vadászható
állatfajok – például a vaddisznó, az őz, a róka, a szarka,
a tőkés réce – nagy számban fordulnak elő szinte mindenütt.
A
közös, együttes fellépéssel erőt lehet felmutatni a döntéshozók
felé?
–Igen, az egyik fontos közös megállapítása volt a tanácskozásnak,
hogy ha egy számunkra vagy az egész térség számára fontos kérdést
6-8 ország kezdeményez az EU felé, akkor annak súlya teljesen
másként esik latba, mintha csupán egy tagállam próbál eredményt
elérni.
Helyettes államtitkár úr a találkozó keretében külön
tárgyalásokat folytatott Jošt Jakšával, a szlovén mezőgazdasági
minisztérium erdészeti, vadászati és halászati igazgatóságának
főigazgatójával. Miért volt szükség külön a szlovén illetékessel
erre a tárgyalásra?
–A Vidékfejlesztési Minisztérium számára minden résztvevő
ország ugyanolyan jelentőséggel bíró stratégiai partner,
ugyanakkor tavaly, a Dejan
Zidan szlovén mezőgazdasági és környezetvédelmi, valamint
Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési
miniszter találkozóján a szlovén fél kezdeményezte egy határon
átnyúló szlovén-magyar szakmai munkacsoport felállítását.
A munkacsoport szlovén delegációvezetője Jošt Jakša úr, míg
a munkacsoport magyar delegációjának vezetésére Fazekas
miniszter úr engem kért fel. Tekintettel arra, hogy a
munkacsoport alakuló ülését 2014. április második felében
tervezzük, értelemszerűnek tűnt, hogy a kárpát-medencei régió
vadgazdálkodási szakembereinek találkozója keretében külön
is kitérjünk Jošt Jakša úrral erre a kérdésre.
Mit várnak a magyar-szlovén vadgazdálkodási
munkacsoport működésétől?
–Az együttműködés jó alapot adhat az Európai Unió
2014-2020. közötti költségvetési tervezésével kapcsolatban
a közös álláspont kialakítására abban a tekintetben, hogy a
két ország vadgazdálkodási ágazatai közösen léphessenek
fel az uniós támogatási és kutatási források minél hatékonyabb
kihasználása érdekében.
Mi az elsődleges feladata ennek a munkacsoportnak?
–Az elsődleges feladatnak a két ország szabályozási
sajátosságainak kölcsönös megismerése fontos, hogy a felek
egy-egy témához kapcsolódó intézkedéseiket a lehetséges mértékig
összehangolják a munkacsoport szakemberei által kidolgozott módon.
A tartamos és fenntartható vadgazdálkodásnak hosszú távú
stratégiai célkitűzéseket kell szem előtt tartania, melyek a
közös munka keretében, egymás szabályozási rendszerének
ismeretében könnyebben kitűzhetők.
Térjünk rá a hazai vadgazdálkodás helyzetére.
Mekkora a magyar vadászati ágazatnak az éves bevétele, s az
ország mennyi vadászatra jogosult társaság gazdálkodik?
–A magyar vadgazdálkodási ágazat elmúlt évi bevétele
meghaladta a 20 milliárd forintot és növekvő pozitív
egyenleget mutat. 2009/2010-ben 160 millió forintos eredménnyel
zárta az évet az ágazat, míg az előző vadászati évben
2012/2013-ban ez csaknem a kilencszeresére, vagyis 1,4 milliárd
forintra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a hozzávetőlegesen
1400 vadászatra jogosult zsebében átlagosan 1 millió forinttal
maradt több pénz.
Mekkora a vadászterületek átlagos nagysága, és
mennyire lényeges az élőhelyek fejlesztésének lehetőségének
megvizsgálása a klímaváltozás idején?
–Az átlagos vadászterület nagyság
6600 hektár
. Az élőhelyek vizsgálata a klímaváltozás szempontjából is
fontos, de érdekes az is, hogy az egyes fajok hogyan reagálnak
erre a változásra. Nagyvadfajaink számára valószínűleg ez
pozitív változást jelent, mivel igen jól reagálnak növekvő
jelenlétükkel a számukra kedvezőnek látszó környezeti hatásokra.
Apróvadfajaink azonban rosszul reagálnak a tendenciaként
jelentkező forró nyárra, időszakos csapadékhiányra, valamint
a megcsappant élőhelyi változatosságra, így az élőhelyfejlesztés
lehetőségeinek megvizsgálása jelentős kérdés.
Lehet arról olvasni, hogy az erdészek, a mezőgazdasági
termelők, a nemzeti parkok vezetőinek és a vadászok céljai
sokszor nem egyeznek. Sikerül megállapodniuk a négy szakma képviselőinek?
–Először is le kell szögeznünk, hogy a mezőgazdának,
az erdőgazdának, a vadgazdának és nem utolsó sorban a természetvédőnek
ugyanaz az érdeke. Azaz, hogy egy egészséges, változatos, élhető
élőhelyen sokféle állat és növényfaj éljen a környezetével
egyensúlyban. Sokkal több az érdekazonosság, mint az ellentét.
Ezt jól példázza, hogy 2011-ben Dr. Semjén Zsoltnak, az Országos
Magyar Vadászati Védegylet elnökének kezdeményezésére magas
szintű megállapodást írtak alá a természetvédelmi és a
vadgazdálkodási ágazatok képviselői.
Emellett
kormányzati szinten, a Vidékfejlesztési Minisztériumban egy kézben
van a négy szakterület irányítása, így a mindennapokban
szorosabb, kiváló együttműködésen alapuló napi kapcsolat
alakult ki.
El lehet-e mondani, hogy európai összehasonlításban még
mindig átlagon felüli érték a magyar természetes vadállomány?
–Hazánk természeti értékekben igen gazdag, ebbe a körbe
tartozik a szabad területen élő természetes vadállományunk
is. Nem véletlen, hogy évente 25 ezer külföldi jön hozzánk
vadászni, mert kiváló minőségű vadállományt talál a számukra
„végtelennek tűnő” , több ezer hektáros vadászterületeinken.
A hazai szabad területi vadállomány kiváló genetikai adottságokkal
rendelkezik, mely a változatos, természeti értékekben gazdag
magyar vidékkel összhangban kiváló teljesítmények elérésére
alkalmas. Tavaly például kiemelkedő minőségű, a világranglistán
az első tízbe várt dámbika került terítékre, melynek
nemzetközi bírálatára a kiemelt állami beruházásként
kezelt hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati
Múzeum megnyitójának keretében kerül sor.
Mi a helyzet a végtermék értékesítésénél, a vadhús
piacán? Ezt azért kérdem, mert sokan azt mondják, hogy a vadon
nevelkedett állatok húsa zamatosabb, mint az ipari körülmények
között tenyésztett háziállatoké.
–A vadhús nemcsak igen zamatos étel, hanem a legegészségesebb
élelmiszerek egyike, ami ma az asztalunkra kerülhet. A vadhús
zsírokban és szénhidrátokban szegény, míg fehérjében, ásványi
anyagokban és vitaminokban gazdag. Majdnem valóságos biotermék,
amely nem hizlal, igazi választékbővítő különlegesség. Egy
miniszteri rendelet a korábbiaknál lényegesen kedvezőbb vadhúspiaci
helyzetet alakított ki. A minisztériumi intézkedés eredményeképpen
a vadhús ágazati bevétele másfél milliárd forintról 5 milliárd
forint fölé nőtt 3 év alatt. A vadhús helyi értékesítését
lehetővé tevő rendelkezés segíti, hogy helyben – magánfogyasztásra
is – hozzá lehessen jutni a friss vadhúshoz, lényegesen
kedvezőbb áron, mint a szupermarketekben.
Mennyire biztos exportcikk a magyar vadhús?
–A magyar vadhús továbbra is keresett exportcikk, kitűnő
minőségben feldolgozott, előhűtött, illetve mélyfagyasztott
formában kerül külföldre. Szeretnénk tovább növelni az
itthon feldolgozott vadhús mennyiséget, hiszen a magasabb hozzáadott
értékű hazai termékek előállítása a cél.
A minisztérium törekedik-e arra, hogy megfelelő
marketingje legyen a hazai vadhúsnak mind a bel-, mind a külföldi
piacokon?
–A piac élénkítésére a megismertetés révén csak közvetlen
eszközünk van, ilyen például az Országos Mezőgazdasági és
Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár, vagyis az OMÉK. De az
imént bemutatott sikeres vadhúspiaci szabályozás jó példája
az átgondolt és a piaci szereplők számára kedvező változást
hozó kormányzati intézkedéseknek.
Medveczky
Attila
|
