vissza a főoldalra

 2014.01.31. 

In memoriam Csurka István

A médiaháború Soros-fejezete – 1994. I. 27.

Ne szociális hálót, nemzetépítő programot!

 Azt látni kell, hogy a nép egy része visszavágyik a szocializmus langymelegébe. Mert a kizsákmányolás valóban kismiska volt a sokkterápia létbizonytalanságához képest. A népnek igaza van. De ő nem az MSZP-t szereti, még akkor se, ha netán bele volt kötve, hanem a hazug, nagyképű urakat, a tudatlan senkiházi dr.-okat nem szereti, meg azokat, akik felülről néznek rá. Nem szociális háló kell, mert az mindig lyukas marad, hanem becsületes nemzetépítő program. Mindenkinek jusson egy kis örömszerzés a kommunizmus elmúltából. De hogy nagy gond legyen egy pár cipő a gyereknek, az nem rendszerváltozás.

Tudnunk kell, hogy megint arra készülnek, hogy elárulják a hazát, mint 1956. november negyedikén, és megint ők járjanak a napos oldalon, mi meg lessük az ajándékaikat.

Tudnunk kell, hogy hazudnak rendületlenül. Nem kell kíméletesnek lennünk irántuk. Majd, ha kitűzték a fehér zászlót.

Nem gondolom úgy, hogy most mindenkit egyformán érdeklő kérdésről értekezem. Ugyanakkor tudom, hogy a kérdés minden magyart súlyosan érint. Akár tudja, akár nem. Tehát értekeznem kell róla.

 Háború van valóban? Azt hiszem, pontatlan a kifejezés. Totális háború folyik évtizedek óta. Ennek csak egy kisebb jelentőségű ütközete az, amit a zsurnál-felületesség médiaháborúnak nevezett el. Ez mostanra bemászott a fülekbe, kár a kipiszkálásával az időt tölteni. Ráérünk csata után! Majd, miközben az ellenség rakosgatja szépen gúlába fegyvereit, kalasnyikovjait, sztalinorgonáinak irányzékát elfordítja Pusztaszer felől, majd akkor ráérünk magyar nevet adni a Nagykörúti Csatára… Csurka már megint zsidózik – hallom erre.

Mindjárt egy példával is igazolom, hogy nemcsak zsidó kommunistákra gondolok, amikor ezt a jelzőt leírom – nagykörúti –, hanem általában a sok hazaáruló kommunistára. Történt pedig, hogy Szabó Pál, a kitűnő tollú, nagyszerű humorú népi író, a biharugrai kőműves alapított volt egy lapot, a Szabad Szót. Még az ántivilágban, a háború alatt. Segítette őt ebben még korábban Móricz Zsigmond is, meg Móricz halála után olyanok, akik később jobboldalinak minősültek. Tény, hogy az újság Szabó Pál tulajdona volt, s csak mint ilyen a Parasztpárt lapja. Igen ám, de Szabó Pált Biharugrán érte a front. Ő már ’44 őszén „felszabadult”, s ez számos nehézséget okozott neki, még talán igazolnia is kellett magát, és nem tudott Budapestre csak későn, valamikor ’45 tavaszán felvergődni. Megy tehát, vagy ahogyan Biharugrán mondják, „megyen” be Szabó Pál a lapjához, s kit talál a székében? Darvas Józsefet, a Parasztpárta küldött kommunistát, a későbbi kultuszminisztert, aztán majd az Írószövetség elnökét, sok nagy hazugság szerzőjét. És végül a helyzetértékelés, magyarázkodás helyett a szükségszerűségek felsorolása után azt mondja Darvas Szabónak: aztán, Palikám, írjál nekünk!

Így kezdődött a médiaháború?

A kis történet arra is alkalmas, hogy megmutassuk a küzdő feleket. Kik állnak az egyik oldalon s kik a másikon? Nagyjából, persze. Mert nyilvánvalóan mindkét oldalon vannak nehezen azonosítható személyek és csapategységek.

 Politikai ufók a csatatéren

Politikai ufók járják a csatamezőt. Ufóságukat arról lehet felismerni, hogy ők véreznek legerősebben, csak azt nem lehet tudni, hol szerezték a sebeiket, s hogy vannak-e sebeik. A politikai ufó a béke nagy híve, meg a kompromisszumé. Szűnjék meg az áldatlan háború, mindegy ki győz, csak hogy ő dolgozhasson. Sajnos eddig végzett munkája is olyan, mint a sebe.

A „Darvas-oldalon” – mint tudjuk, a daru is madár… – állnak a kommunista felsőbbség minden rendű és rangú alakjai, a kriptokommunisták jól megfizetett emberei, a pártonkívüli bolsevikok még jobban megfizetett boldizsárivánjai, a mai liberálisok, szocialisták és az Acél-korszak tartka és hangos madárháza, köztük sok ragadozóval.

„Minden a miénk!” Ez a hadsereg éthosza, reggeli imája, szent könyvének és szolgálati szabályzatának első és egyetlen pontja. Itt, Magyarországon minden a miénk, ami kultúra, tájékoztatás, amit elmondanak, elénekelnek, megfestenek, szoborba öntenek és amit az iskolában tanítanak, amit tanítani kell. Természetesen mindenekelőtt a székekről van szó. Szabó Pali Biharugráról megélhet, ha nekik ír, vagy ha legalább ufó lesz. Pali dolgozhat, vergődhet sikerre, szerezhet hírnevet is, ha nekik dolgozik, és nem lépi át azokat a határokat, amelyeket a Darvasok húznak meg. Ezenfelül a Pali nem szaporodhat és nekik-dolgozással szerzett jogait, lehetőségeit nem örökítheti. Leszármazottja újra vizsgabizottság elé kerül. Numerus clausus működik vele szemben. Tehetsége semmit nem számít, ha nem olyan fajta tehetség. Ufótehetség előnyben.

 A Pali-tábor

 A másik tábornak óriási legénységi állománya van. Ezt a népi sereget, mint a fentiekből már sejthető, Pali-tábornak nevezem, elkerülendő azt, hogy a Szabó névszó netán valakiből egy Tamás-ítással ásítást váltson ki. Vagy valami mást. A legénység itt passzív, mert a tisztikar vegyes. A tehetség még csak megvolna, de egy jó házasságot kötni keveseknek sikerült, mert nem tudták letenni a kauciót. A tiszteknek egzisztenciális gondjaik vannak. Vannak itt népiek, valódiak és mélyek, és vannak, akik azért vannak, mert odaát nem kellettek. Mert ugyebár odaát a féltehetségből csak a saját kell. Ott aztán pallérozzák, masszírozzák neki, na nincs libidója, csinálnak neki, így aztán sok féltehetség átugorja a körúti lövészárkot és hazajön bajnak. Kenyérpusztítónak. Száz szó, mint egy, a Pali-tábornak egy meghatározó jegye van: aki itt van, az nincs ott.

Ennek a nincs ott-nak aztán több mélysége van. A legjobbak az élet minden keservét is vállalva nincsenek ott. Nem is lehetnek másutt, csak itt. Ezeknek nem elsősorban a tehetsége több, hanem a csillaguk, amihez igazodnak, áll nagyon magasan. Ha ők nem volnának, s nem lettek volna már Szabó Pál feltűnése előtt is, talán már nem is volna magyarság. Elufósodtunk volna.

A tábor zöme egyszerűen azért van itt, s harcol is néha, mert meg akar élni, Itthon.

S végül: ez a vereséghez szokott sereg. Nagymajtény óta itt mindig letörött a zászló. Mert a Nagyságos Fejedelem tartalékai mindig kimerültek.

Most, 1994 elején, néhány hónappal a választások előtt különös a hadihelyzet. A Pali-sereg támadásba lendült. Az X-edik ukrajnai-magyar front Darvas-osztaga, amely beásta magát a Nagykörúton belül, meglepődött. Ilyen még nem volt, hogy a Palik támadni merjenek. Méghozzá médiafronton…

A modern háborúkat az anyagi erőforrások mennyisége és minősége dönti el. Nézzük, mivel rendelkeznek a védők. Az alábbiakat egy angol nyelvű tanulmányból idézzük, amelynek szerzője William Engdahl.

 Bankárok strómanja

 Az európai valutarendszer 1992. szeptemberi válságát követően egy eddig kevéssé ismert pénzember azzal dicsekedett egy brit lapnak, hogy egymilliárd dollárt keresett a font elleni valutaspekulációval. (…) Ez meglehetősen szokatlan viselkedés egy okos pénzembertől, akinek inkább az volna az érdeke, hogy csendben húzzon hasznot azokból a helyzetekből, amelyeket a vetélytársak még nem fedeztek föl.

Miért nincs Sorosnak szüksége rejtőzködésre? Soros a világpiacon Quantum Fund NV nevű magán beruházási alapjával spekulál, amely egy sor ügyfele 4-7 milliárd dollárját kezeli. A Quantum Fund egy Karib-szigeteki adóparadicsomban, a Holland Antillákon van bejegyezve. Az amerikai adóhatóságok alól kibújandó Soros György egyetlen amerikai állampolgárt sem hívott meg az alap felügyelőbizottságába. (…) Sorosról kiderült, hogy a Rothschild angol–amerikai bankcsoport strómanja. Természetesen mind neki, mind pedig a Rothschildoknak érdekében áll, hogy ezt a fontos tényt eltitkolják.

Így már persze más, érthető a dobverés, a melldöngetés, hiszen több mindent éppen azzal tud elérni a valuta- és aranypiacokon, hogy fenyegetőzik és dicsekszik. A művelethez hozzátartozik a legendateremtés. A Time magazinban Sorost A számítógépek korának Robin Hoodjaként emlegetik, aki nagystílűen elveszi a gazdag nyugati országoktól azt, amit aztán több Soros-alapítványon keresztül Kelet-Európának és Oroszországnak ad, hogy a kommunizmustól megszabadított szegény országokban megvalósíthassa a „nyitott társadalom”-ról szóló látomását. Ez a Robin Hood-mese van hivatva eltitkolni (William Engdahl): szoros kapcsolatait londoni citybeli barátaival, a brit külügyminisztériummal, Izrael Állammal, valamint befolyásos barátaival az amerikai establishmentben.(…) Soros kapcsolata a Rothschildok legtitkosabb nemzetközi pénzügyi köreihez nem szokványos, nem is véletlenszerű banki kapcsolat. Soros rendkívüli sikere ezeken az igen kockázatos pénz-versenypályákon nem magyarázható egyszerűen a játékszerencsével. Soros a világ legfontosabb állami és magán információs csatornáin kaphat belső információt. Oldalakon át lehetne sorolni Soros György bankár kapcsolatait, államvezetésekhez fűződő bizalmas viszonyát, titkosszolgálati vonalait.

 Hátország – Németországtól keletre

 Soros akciói az európai valutarendszer ellen, a német márka ellen jelzik a saját félelmét és a megbízói célját is: gyengíteni a szárazföldi Európát és az egyesült Németországot. Aláírom a demokráciát című életrajzában szörnyű „boszorkányfőzetnek” nevezi – Goethe Faustjában Mefisztó kotyvaszt ilyesmit … – azt a lehetőséget, hogy az újraegyesített Németország a legerősebb gazdasági hatalommá válik.

E cél elérése érdekében Németország „hinterlandjában” is kell tenni valamit. Hol van ez a hátország? Németországtól keletre. Itt működnek Soros jótékonysági alapítványai.

Soros ma alapítványi központokat tart fenn Boszniában, Horvátországban, Szlovéniában és egy „jugoszláv Soros-alapítványt” Belgrádban. Horvátországban alapítványa pénzeit arra használja fel, hogy befolyásos újságírókat környékezzen meg, és a radikális-liberális sokkterápia ellenzőit antiszemitának vagy újnácinak rágalmaztassa meg. Zarko Puhovszki professzor, a horvátországi Society Fund Croatia vezetője nemrégen drámai fordulaton ment át: ortodox marxistából a radikálliberális piacgazdaság híve lett. (…) Puhovszki munkája a zágrábi Soros-alapítványnál abból áll, hogy támogatja a nemzetellenes világkultúrát és horvátellenes újságírókból egy különös hálózatot szervez, amelynek célja a szerb ügy melletti nyílt propaganda a mai Horvátországban.

 Sorosék lengyel álneve: Báthori István Alapítvány

 Mindez azonban még mindig csak a felszín. Soros igazi küldetése a kelet-európai politika befolyásolása, a sokkterápia ráerőszakolása az átalakulás kínját-baját nyögő országokra.

A világbank vezetői mellett Sorosé a legnagyobb felelősség azért, hogy Kelet-Európa 1989 óta egyre nagyobb nyomorba süllyedt, hogy a demokratikus átalakulás majdnem mindenütt a tömegek elnyomorodásával kapcsolódott össze.

Ma már idehaza is egyre többet hallani egy bizonyos Jeffrey Sachs nevű úrról. Legutóbb éppen egy kudarcáról olvashattunk a hazai lapokban. Merthogy Moszkvában elváltak útjai Jelcin kormányától. Felmondta kormánytanácsadói állását, mert padtársait a harvardi egyetemen, Gajdar miniszterelnök-helyettest és Fjodorov pénzügyminisztert, a liberalizmus eme bajnokait – Istenem, micsoda sikerek állhatnak mögöttük! – szép szóval kitessékelték a kormányból. Sachs úr, a sokkterápia atyja ezt már nem tudta elviselni. Több tanácsa nincs az orosz kormány számára.

Előzőleg Lengyelországban működött, lévén lengyel zsidó származású. Tevékenységét egy alapítvány honorálta, az adott neki megbízást. A lengyelországi Soros-alapítványt – tessék jól megfogózni! – Báthori István Alapítványnak nevezik.

Soros már 1989 végén összehozott egy találkozót a reformkommunista Rakowski-kormány és a Szolidaritás között, és azt javasolta, hogy a kommunisták adják át a kormányzást Walesáéknak, ezután pedig az állam szigorú bankpolitikával, erős kamatemeléssel vigye csődbe a vállalatait, ne adjon nekik több hitelt, azaz tegye tönkre őket. Ezután ő behozza Lengyelországba a saját tőkés körét, amely megvásárolja a kétszeresen lerobbant vállalatokat.

 Eörsi István iskolatársa

 Lengyelország kohászati ipara a sok és jó minőségű szén miatt létfontosságú. A Huta Warszawa acélvállalat felépítése ma szolid becslések szerint is 3-4 milliárd dollárba kerülne. Sachs tanácsos úr közreműködésével, azaz Soros közreműködésével 30 millió dollárért adták el a milánói Lucchini cégnek. Hej, de ismerős, nemde?!

Ezek után minden kommentár nélkül felsoroljuk Soros itáliai összeköttetéseit, anélkül persze, hogy a Lucchini cég és ezek között egyenesági kapcsolatot látnánk. Avagy persze kizárnánk.

A Quantum Fund vezetőségi tagjai között van egy bizonyos Richard Katz, aki egyszersmind a milánói Rothschild Italia S. P. A. főnöke és a londoni N. M. Rothschild and Sons felügyelőbizottsági tagja. Ezenkívül olasz kapcsolat még Edgar D. de Picciotto, Carlo de Benedeti és Isidoro Albertini.

„Polak wengier dwa bratanki…” mennyit skandáltuk a boldog 80-as években, s mennyi rossz bort legurítottunk, s nem is sejtettük, hogy a sorsunk felett ugyanaz a kéz rendelkezik. Soros egy ízben eldicsekedett: …személyes kapcsolatba kerültem Bronislaw Gieremekkel, Walesa fő tanácsadójával. Fogadott Jaruzelski tábornok és áldását adta alapítványomra.

Magyarországon ez idő tájt Grósz Károly fogadta és ő adta áldását. A magyar elvtársak azonban dörzsöltebbek voltak: Grósz áldását adta, Aczél elvtárs pedig fintorgott… (Egyébként első bemutatásakor Eörsi István iskolatársaként volt eladva, mint egy „végre” irodalombarát nagytőkés, aki el szeretne költeni egy kis pénzt a szegény magyar írókra. Mi tagadás, beszedtük…)

Ma már világos a módszer: jótékonykodó, irodalom- és művészetpártoló alapítványokon keresztül behatolni a változásban lévő ország értelmiségébe, keményvalutában számítva potom pénzért megvenni, lekötelezni az értelmiséget, megszerezni a nyilvánosságot és olyan közhangulatot teremteni, amelyben senki sem tud, nem mer ellentmondani a liberalizálásnak, a sokkterápia alkalmazásának és az ország gazdasági tönkretételével párhuzamos kivásárlásának.

 Gorbacsovné – a moszkvai Soros-lady

 Oroszországban Raisza Gorbacsova volta Soros-lady. Közös alapítványuk a Kulturális Kezdeményezés alapítvány. Mikor ez megvolt már, soros összeállított egy kis csapatot, amely a Szovjetunióba települt: A már említett Sachs, az olasz Romano Prodi, az IMF-től David Finch, aztán Stanley Fischer és Jakob Frenkel kutatási igazgatók a Valutaalapnál, a harvardi Larry Summers, valamint Michael Bruno az izraeli központi banktól.

Jelcin most, akihez közben átpártoltak Gorbacsovtól, úgy látszik kénytelen volt szakítani velük. Mert az, amit előidéztek, veszélyezteti a hatalmát. A kézzelfogható eredmény pedig, amelyben természetesen másféle hatások és meggondolások is közrejátszanak, mégiscsak az, hogy Oroszországnak most egy áprilisban esedékes egymilliárdos adósságának visszafizetését és törlesztését 10 évre elhalasztották.

Magyarország a leginkább Soros-fertőzött. Itt ahova nyúl az ember, Sorosékba ütközik. Már ők irányítják a sajtót és a kultúra nagyobbik részét, és a politikai hadmozdulatokat tervszerűen hajtják végre. Amikor Nahlikról és Csúcsról kiderült, hogy nem tudják őket megvenni, megindították a kíméletlen harcot ellenük. A Soros-értelmiség, a Soros-írók, az SZDSZ–MSZP-politikusok, szociológusok, mint akik megkapták a behívót, sorra jelentkeztek szolgálattételre és ontották magukból a gyalázkodást, a hazugságot, a rágalmat és liberális demokrácia-féltést. Az írók és művészek egy jól körülhatárolható része, akik már kaptak, akik most kapnak és akik ezután kapnak Soros-pénzt, ha nem egyenes ágon, legalább a feleségük révén, vagy úgy, hogy a csemetét elhelyezik egy „harvardi konviktusban”, letiltották műveiket a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban.

Mi tagadás, nagyot fordult a világ! Azelőtt az állam tiltotta le az írót, az alkotó embert, most az ember tiltja le az államot. No, de ezt nem teheti meg akárki! Ehhez háttér kell. Ehhez biztosan kell tudni, hogy a kieső jövedelmet pótolják. Ehhez garanciát kellett kapni, hogy „nem tart már soká”. És aztán mi jövünk. És mindent visszaszerzünk. És majd érdemüknek tudják be, hogy nem rendeznek vérfürdőt. Mert ők ilyenek, a „nyitott társadalom” hívei. Számunkra, nem közéjük tartozók számára minden ajtó nyitva van, hogy kisompolyogjunk a saját tulajdonunkból. Aztán majd a hátunkba kapjuk a küszöb előtt Darvas szavait, néha dolgozzunk nekik. Amikor ők már elfáradtak vagy nyaralni mennek a Holland Antillákra.

(Folytatás a következő lapszámban)