|
2014.01.31.
Kettős mérce az önkényuralmi jelképek
ügyében is
Sarló-kalapácsos
szovjet zászlóval tüntetett a liberális közös lista egyik
szervezete a Fidesz székháza előtt a hétvégén. A dologra a
vezető kormánypárt frappánsan reagált. Közleményük igazsága
aligha vitatható, hiszen valóban úgy fest, hogy a Karácsony
Gergelyék nevével fémjelzett csoportosulásra a szánalmas bohócok
szerepét osztották a választásokig hátralévő időre.
Maga a tüntetésnek
nevezett magamutogatás önmagában nem is igen érdemelne szót,
ha csupán egy sima, napjainkban használatos orosz lobogó, vagy
mondjuk Vlagyimir Putyin arcmásának felmutatásával történt
volna meg. Ám egy újabb példáját láthattuk annak, hogy a XX.
század embertelen borzalmait milyen elképesztő kettős mércével
ítéli meg az utókor, illetve a közélet szereplői. Sőt, most
a kommunista jelképek törvénytelen(?) használatát követően
elnézéskérés helyett még Karácsony Gergely fenyegetőzött a
köztévé híradójának feljelentésével.
Vegyük az
alaphelyzetet, amit keresztény emberként kötelességünk
vallani, miszerint minden ember egyenlő. Távol álljon tőlünk,
hogy az áldozatok száma alapján bármilyen súlyozást is tegyünk
borzalom és borzalom között, hiszen semmilyen ideológia nem
igazolható, amely emberéletek kioltását eredményezi. Ám
akkor is tény, hogy a faji alapon gyilkoló nácizmus és az osztályalapon
gyilkoló kommunizmus áldozatainak száma között bizony
sokszoros a különbség – a kommunizmus javára. Utóbbi agyrém
mértékadó becslések szerint 100 millió halálos áldozatot követelt.
Vagyis, ha már
kettős mérce van, akkor a kommunista jelképek használóinak
kellene súlyosabb megítélés alá esniük.
Ezzel szemben a
helyzet mára odáig fajult, hogy amíg a náci, fasiszta és
nyilas jelszavakat, jelképeket a törvény teljes szigorával üldözi,
addig a kommunista jelképeket egyre gyakrabban láthatjuk, sőt
sokan poénosnak tartják őket, röhögve használják azokat. Újabban
nagy divatja van a CCCP és a DDR feliratú pólók és pulóverek
viselésének, nem is beszélve Che Guevara újjáéledő kultuszáról,
vagy éppen az Internacionálé énekléséről, amelyről pedig
tudni kell, hogy 1944-ig a sztálini Szovjetunió hivatalos
himnusza volt. Gondoljunk bele, hogy amíg az Internacionálét
– sztálini múlt ide vagy oda – háborítatlanul elénekelheti
Bajnai, Gyurcsány és Mesterházy az MSZP színpadán, vajon mi történne,
ha mondjuk eredeti náci indulók harsannának fel a Fidesz gyűlésein?
Szerencsére
ilyesmiről nincs szó, ám ettől függetlenül nagyon ideje
volna már végre helyrerakni ezt a kérdést. Korrektül,
tisztességesen. Vagyis ne legyen „jó fejnek”, meg „retrodivat”
követőnek nevezve az, aki CCCP vagy DDR feliratú pólóban megy
ki a strandra, netán Internacionálét énekel. Különösen
Magyarországon ne, ahol a malenkij robottól kezdve a padláslesöprésen
és a Gulagra hurcoláson keresztül egészen az ÁVH-s verőlegények
brutális akcióiig, a legkülönfélébb módon kínozták az
egyszerű embereket a sarló és a kalapács nevében.
Másképp
fogalmazva: ha elítéljük az önkényuralmi jelképek használatát,
akkor az ne csak az egyik gazemberi rendszer jelképeire
vonatkozzon, hanem a másikéra is. Egyformán. Még akkor is, ha
gyenge történelmi háttértudással rendelkező, szélsőségesen
liberális bohócok használják őket mind gyakrabban – hol „flashmobnak”,
hol pedig „politikai performance-nak” titulálva.
Kovács Attila
|
