|
 2014.07.04.
Háztáji
gazdálkodás és öngondoskodás Békés megyében
Be kéne vezetni az elvárható öngondoskodás kötelezettségét
Május 15-én, a
Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) „Háztáji gazdálkodás
és öngondoskodás, helyi termelés kapcsolata az értékesítéssel,
de kiváltképp a közétkeztetéssel” elnevezésű vidékfejlesztési
konferenciáján a településvezetők a fejlesztési lehetőségekről
tanácskoztak a Békés megyei Pusztaföldváron. A konferencián
felszólalt dr. Baranyi István Pusztaföldvár polgármestere,
s néhány eredeti elképzelést is megemlített.
Nehéz helyzetbe került Békés megye agráriuma,
ugyanis a nyolcéves MSZP–SZDSZ kormányzás ideje alatt a térség
mezőgazdasági terményeket feldolgozó ipara nagyrészt megszűnt.
Az ön elképzelése kapcsolatban áll ezzel a ténnyel?
– Természetesen! Éppen azért választotta ki a Magyar
Önkormányzatok Szövetsége a tanácskozás helyszínéül
Pusztaföldvárt, mert én már többször elmondtam azt, hogy
milyen lényeges az önálló gazdálkodás, és májusban a polgármesterek
saját szemükkel láthatták azt, hogy mindez a gyakorlatban miként
zajlik. A közmunkaprogramra épülő értékteremtés és mezőgazdasági
termelés a projekt két lényeges eleme. De mi már az országos
közmunkaprogramok megjelenése előtt megkezdtük, később pedig
a start közmunkaprogramok keretében folytattuk azt a munkát,
ami a helyi öngondoskodásra irányul. Rajtunk kívül több önkormányzat
is úgy vélte, hogy a közmunkaprogramnak nem csupán az a lényege,
hogy az utcát söprik az abban részt vevők, hanem értéket is
teremtenek. Békés megyében és Pusztaföldváron 42 aranykoronás
földterület fekszik, és éppen ezért adja magát, hogy a térségben
a mezőgazdasággal foglalkozzunk. Így mi a közmunkaprogram
keretében növénytermesztést és állattenyésztést
folytatunk.
Kisebb méretű mezőgazdasági feldolgozókat
szeretnének építeni. Ezeket milyen forrásból lehet megvalósítani?
– A következő hétéves uniós költségvetési
ciklusban olyan új metódus alakult ki, hogy több olyan pénzforrás
nyílik, amelynek a célját nem felülről, hanem alsó szintről
lehet meghatározni. Gyakorlatilag a területi operatív programok
egy részén belül lehetőség nyílik arra, hogy a helyi önkormányzatok
árutermelésbe, értékteremtésbe, piaci szereplésbe invesztáljanak.
Ezért a környező önkormányzatok vezetőivel azt az ötletet
vetettük föl, hogy előzetes tárgyalások alapján a különböző
településeken más és más feldolgozó üzemeket hozzunk létre
ebből a pénzből. Ha mindez megvalósul, akkor Pusztaföldváron
tejfeldolgozó, Csanádapácán léüzem, Kardoskúton tojáspor-
és hús szárazáruüzem, Gádoroson vágópont, Nagyszénáson
pedig hűtőház létesülne. Ez teremtené meg helyben a beszállítási
lehetőséget a termeléshez. Hiszen Békés megyében azért
jelentős a munkanélküliség, mert a nagyüzemi mezőgazdaság
kevesebb munkaerőt igényel. S a munkából kimaradtak az
emberek, s ők meg is szokták a lézengést. Így a most felnövekvő
generáció, a fiatalság nem ismeri azt a mezőgazdasági munkát,
amit a szüleik, nagyszüleik még tudtak. Ezért próbáljuk őket
a start közmunkaprogramon belül visszaszoktatni ehhez az életformához.
Ehhez vannak megfelelő területek, hiszen hatalmas, fél- vagy
egyholdas porták találhatók a településen. Így intenzív, fóliás
termeléssel nagyon sok mindent elő lehet állítani.
Vannak, akik
megtanítják a fiatalokat a mezőgazdasági gyakorlati
alapismeretekre?
– Természetesen; s a közmunkaprogramon belül is vannak
olyanok, akik önhibájukon kívül lettek munkanélküliek. S ők
tudnak a gyakorlati munkában segíteni. Másrészt a kormányzat
a „start”-on belül a mezőgazdasági munkások számára képzést
is biztosított szakavatott oktatók bevonásával. S a növénytermesztésből
és az állattenyésztésből a közmunkások vizsgáztak is.
Polgármester úr azt is kijelentette a tanácskozáson:
„a következő lépés a szociális szövetkezet létrehozása
lehetne, s ezek a szövetkezetek csak akkor lehetnek működőképesek,
ha a tagok járulékfizetési kötelezettségét átvállalja az
állam.” Erre van remény?
– Ez nem remény kérdése. Ha mindez nem történik meg,
akkor nem lesznek szociális szövetkezetek. A helyzet a következő:
a hajdani munkanélküli személy a mi rábeszélésünkre
dolgozik, s ő képtelen lesz egyik napról a másikra havi nettó
60 ezer forintos bérből megoldani azt, hogy annyit termeljen,
hogy még a járulékot is befizesse. Az államnak nyereséget
jelentene, ha lemondana a járulékról – tehát nem átvállalásról
van szó –, mert akkor az illető számára nem kéne kifizetni
a havi munkabért, ha a szövetkezetben dolgozó közmunkás az
annak az összegnek megfelelő terméket megtermeli. A szociális
szövetkezet pedig megteremti annak a lehetőségét, hogy a közmunkás
később az elsődleges munkaerőpiacon helyezkedjen el.
Mindehhez bizonyára szemléletváltásra is szükség
van, hogy az egyén maga tegyen többet az öngondoskodás érdekében.
– Ez egyértelmű. Régóta megfogalmaztam már, s a májusi
fórumon is elmondtam, hogy be kéne vezetni az elvárható öngondoskodás
kötelezettségét, mint jogi kategóriát. Ezt nem mindennap
ellenőriznénk mindenkinél, hanem amikor az egyén a közösséghez
fordul segítségért, akkor lehetne kontrollálni az elvárható
öngondoskodást. Erre egy példa: ha az illető 50%-os mértékben
leszázalékolt, akkor – ha nem szenved súlyos agyi és mozgásszervi
bántalmakban – a kertjét, a háztartását rendben tudja
tartani. S amennyiben szeretné, hogy az önkormányzat anyagilag
is segítsen rajta, s ezt meg is kapja, akkor legyen joga az adott
szervnek ellenőrzi azt, hogy az illető az elvárható öngondoskodásnak
mennyiben tesz eleget. Amíg ez nem valósul meg, addig a pénzügyi
támogatásokat lehetetlen igazságosan kiosztani.
Medveczky Attila
|
