2014.07.11.
Új
zenés-verses mesejáték született
Barátság, segítőkészség, családi összetartozás – erre
neveli a gyerekeket az új darab
Május 23-án,
Zuglóban, a Lipták Villában mutatták be az Andrássy Duó új
szerzeményét, a Kacsa Kázmér barátai című zenés-verses
mesejátékot, amelynek célközönsége a 3–10 éves korosztály.
A mű megszületéséről a szövegkönyv írója és a darab társzeneszerzője,
Andrássy Frigyes, a Magyar Állami Operaház címzetes magánénekese
nyilatkozott.
– Feleségemmel, Andrássy Krisztina zeneszerzővel,
zongoraművésszel, címzetes magánénekessel és korrepetitorral
– Andrássy Duo néven – magyar költők verseit zenésítjük
meg dalok, duettek, kamaraművek, illetve oratórikus művek formájában,
melyeket műsorainkban vegyesen adunk elő. Ezek a megzenésített
versek olyanok, mintha operarészletek lennének. Ez nem is csoda,
mert világéletemben az operaházak színpadán voltam. 1956-ról
szóló operánkat pedig 2012-ben mutatta be a Magyar Állami
Operaház.
Honnan jött az ötlet, hogy zenés mesejátékot írjon
a legfiatalabb generáció számára?
– Édesanyám pedagógus volt, nagyon sok állatmesét és
költeményt írt. S így született meg a Kacsa Kázmér
kalandjai 20 versszakos költeménye. Amikor ezt elolvastam, elhatároztam,
hogy én erre egy zenés mesejátékot írok. Összesen 111
versszakot írtam erre a 35-40 perces játékra, amelyben egyformán
vannak versek és zenei részek is.
Mi a mű szinopszisa?
– Kacsa Kázmér egy reggel úgy ébred fel álmából,
hogy rádöbben arra, nincs igazi barátja. Ezért elhatározza,
hogy elindul az erdőbe úgy, hogy tervéről nem szól szüleinek.
Az erdőben találkozik Pipi Pirivel – aki elszökik az óvodából
–, akivel jó barátok lesznek, és együtt mennek tovább szamócát
szedni. Útjuk során találkoznak Süni Sárával, aki azért szökik
el otthonról, mert reggel-este tornáztatják, s ő meg nem
szeret olyan sokat mozogni. Barátjukká fogadják őt is. Hárman
mennek tovább vidáman szamócázni, de sötétedéskor eltévednek,
és nem találnak haza. Még egymást is szem elől tévesztik, s
amikor újra találkoznak, örömükben táncolnak, énekelnek. Énekükre
felébred Vakond Úr, és felelősségre vonja őket a lármázás
miatt. Elmondják nekik az állatok, hogy eltévedtek, mire a
vakond, aki vak, túrásából egy botot és egy szabásmintának
látszó Braille-írásos térképet vesz elő. S Vakond Úr,
letapogatja a térképen azt a helyet, ahol a sünök háza található.
Hazaviszi őket. A sün házánál mindhárom kölyöknek ott van
a családja. A szülők haragja elpárolog, s győz a szeretet. A
darab pedig egy himnikus fináléval fejeződik be, amelyben még
a hazaszeretetre is utalok. „Ha bajba kerülünk / együtt többre
megyünk / bátorság, merészség / ebben van erejünk! / Nagy
erdők és mezők / szép a mi országunk / barátokkal együtt /
hazánkért kiállunk!” Tehát, ha mi nemzetben gondolkodó
magyarok összefogunk, akkor többre jutunk. Így barátság, segítőkészség,
családi összetartozás – ezekre tanít ez a szórakoztató
mese. Sőt nemcsak erre, hanem arra is, hogy a gyerekek minél
hamarabb fogadjál el azt, hogy vannak olyan társaik is, akik
testi vagy szellemi fogyatékosok. Ennek a rétegnek a megtestesítője
Vakond Úr.
Milyen volt az ősbemutató hangulata?
– A bemutató közönsége egy zuglói óvoda volt, mégpedig
egy olyan kisdedóvó, melyben a gyermekek többsége nem volt fölkészítve
még a klasszikus zenére. Ez egy hatalmas kísérlet volt, amit
mi sem bizonyít jobban, mint hogy mikor Köteles Géza Juventus-díjas
karmester, az Operaház vezénylő korrepetitora leült a zongorához,
hogy eljátssza az előzenét, kissé megijedt attól, hogy ilyen
kis gyermekeknek adunk elő klasszikus mesejátékot. Hiszen
tudjuk jól, hogy az Operaházban például a János vitézre, a Háry
Jánosra vagy a Diótörőre főleg általános iskolások jönnek,
és ők sem tartoznak a legfegyelmezettebb közönséghez. Ilyen
kis gyermekek részére viszont még nem írtak klasszikus zenés
játékot. Ott ült 60 kisgyermek a nézőtéren. De nem csak ültek,
mert konkrétan interaktív darabról van szó. Ezért két helyen
is írtam olyan zenét, mely azonnal rögzíthető szövegileg és
dallamilag is. S éppen ezért, ha iskolák, óvodák, egyéb intézmények
érdeklődnek az interaktív mesejáték iránt, úgy előre leküldjük
CD-n és kottaanyagban a darab két könnyen betanítható részletét,
melyet a gyerekeknek előre betanítanak nevelőik, s így az előadáson
a már ismert zenei részeknél be tudnak kapcsolódni a gyerekek,
illetve szüleik és a pedagógusok is. Vidéken, Balatonmagyaródon
és Zalakomáron már érdeklődnek a mű iránt, s ezért le is
vittem számukra a lemezt és a kottát is. Sőt azok a gyerekek,
akiknek van állatos jelmezük, azt magukra ölthetik a darab végén,
és feljöhetnek a színpadra. A Lipták Villában lévő ősbemutatón
mindez még nem történt meg, de akik megjegyezték az egyszerű
zenei részeket, azokat velünk együtt énekelték, s legalább
40 gyerek feljött a színpadra. Annyira jól sikerült az ősbemutató,
hogy Zugló vezetése azon gondolkodik, hogy a kerület összes általános
iskolájának, óvodájának eljátszanánk a darabot.
Kik voltak a szólisták?
– Ujvári Gergely tenorista, az Operaház művésze alakította
Kacsa Kázmért, Pipi Piri pedig Andrássy Krisztina volt, Süni Sára
szerepét Sánta Jolán, az Operaház magánénekesnője szólaltatta
meg, míg Vakond Urat és a mesélőt jómagam. Köteles Gézával
együtt összesen öt személyes a darab, így bárhová el tudunk
menni, vidékre és Budapestre is. Azt is le kell szögeznem, hogy
senki se gondolja azt, hogy hatalmas összegért vállaljuk a fellépéseinket.
Természetesen az útiköltséget és a jelmezek kölcsönzését
beépítjük az árba. S amennyiben az óvodák és az általános
iskolák még jobban szeretnének spórolni, akkor azt tanácsolom
nekik, fogjanak össze egy adott térségben, s mi például 2-3
nap alatt a megye több helyszínén is eljátsszuk a darabot. Tehát
ez számunkra nem pénzkereseti forrás, hanem missziós szolgálat.
Még mindig elég sok gagyi zenét szereznek a gyerekek
számára, mert azt hiszik, hogy a kicsiket úgy tudják megszólítani.
– Mi komolyzenét írtunk, de arra törekedtünk, hogy
nagyon egyszerű akkordokkal, a gyerekek számára könnyen
befogadható dallamokkal álljunk elő. A darabba betettük a
La Mancha
lovagja musicalből az egyik áriát parafrazeálva. S mikor ezt
meghallották a gyerekek, hangosan felnevettek, hiszen ismerték
az eredeti dallamot. Mi azt szeretnénk elérni ezzel a darabbal,
hogy már az óvodás korú gyermekek megismerkedjenek a
klasszikus zenével, és ha az megérinti őket, akkor 10-20 éven
belül opera- és hangverseny-látogatókká váljanak.
Medveczky Attila
|