|
 2014.07.11.
Akinek a kérését meghallgatta az Úr
Németh Lajos
Paszkál sümegi ferences lelkipásztor, sokak szeretett lelki
vezetője és gyóntatója életének 87. évében, július 4-én,
szentségekkel megerősítve visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Paszkál atya életútja a csendes hűség és a természetes
emberi kedvesség jegyében telt. A mindig jó kedélyű, mindenki
iránt figyelmes szerzetes 1927. augusztus 14-én Székesfehérvárott
született, vallásos, ötgyermekes család negyedik sarjaként.
Érettségi után a ferences rendbe kérte a felvételét, és
egyszerű fogadalmas ferences klerikus volt Esztergomban, amikor
1950-ben a rendeket feloszlatták.
Rendjétől megfosztottan, a civil életbe visszacsöppenve
az ötvenes években megtapasztalta a klerikális múltja miatti hátrányos
megkülönböztetést, de minden megpróbáltatást derűs
nyugalommal viselt, ami sokakban tiszteletet váltott ki. Szülővárosában,
Székesfehérvárott a Volán vállalatnál dolgozott különböző
beosztásokban nyugdíjba vonulásáig.
A rendszerváltozás
után megragadta a lehetőséget, hogy ifjúkori álmát megvalósítsa,
és újra jelentkezett a ferences rendbe. Kovács Bánk, egykori növendéktársa,
aki akkor a mariánus tartomány főnöke volt, nagy szeretettel
fogadta. Paszkál atya ismét elvégezte a noviciátust, majd –
már idős fejjel – a Sapientia Hittudományi Főiskolát, és
2004-ben pappá szentelte Szendi József a veszprémi érsek, akit
fiatal kora óta jól ismert.
Első szentmiséjét
Sümegen mutatta be 2004. július 10-én. Újmisés papként
elment azokra a helyekre, amelyek évtizedekkel korábban, fiatal
szerzetesi életében fontos szerepet játszottak. Többek között
a pápai ferences templomban is tartott primíciát. Ez a rendház
volt egykor a mariánusok újoncháza, és Paszkál atyát az
ostrom alatt Székesfehérvárott szerzett sérülése után gyógyulni
küldték ide. Szentelésétől haláláig a sümegi ferences
rendház és templom volt működési területe. Pappá szentelési
jelmondatát a 66. zsoltárból választotta. Az idézet magában
rejti Paszkál atya csendes, szép és a hűség erényében bővelkedő
szerzetesi és papi életét: „Áldott legyen az Úr, mert kérésem
nem vetette el…”
(ferencesek.hu)
|
