|
 2014.07.18.
Székellyé fogadták a genfi reformátort
Kálvin János egész
alakos szobrát avatták fel július 10-én délután a
sepsiszentgyörgyi Kálvin-téren, a 7. Református Magyar Világtalálkozó
keretében. Bocskai Vince szovátai szobrászművész
240 cm
magas alkotását az ötletgazda, Incze Sándor nyugalmazott
esperes, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány elnöke,
valamint Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület
(EREK) püspöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere
leplezte le, majd ünnepi beszédek hangzottak el.
„Kálvin János tanítása búvópatakként volt jelen a
magyar református egyház több mint négy és fél évszázados
történetében. Ő volt az, aki talán leghitelesebben és legérthetőbben
tolmácsolta számunkra Isten szavát, a megváltás igéjét,
amely a székelyek, a várakozó őrállók számára a reményt,
a világosságot és a békét jelentette" –
hangsúlyozta Kató Béla. Hozzátette: a háromszéki eklézsiák
parókiáin és a vidék iskolai könyvtáraiban ott voltak, sok
helyen pedig még ma is megtalálhatók Kálvin négyszáz éve
napvilágot látott könyvei, amelyeket lelkipásztor-generációk
adtak drága kincsként kézről kézre és szívről szívre egymásnak,
segédeszközként az örök ige hirdetésében.
A püspök
kifejtette: a székely társadalom talán a genfinél is zártabb,
ahol a jövevénynek általában nincs mit keresnie. „Jean
Calvint viszont nagyon hamar befogadtuk, Kálvin Jánossá lett,
és Kézdiszéken úgy tartják, hogy élete végén Erdélybe érkezett.
A hagyománynak semmilyen történelmi alapja nincs, csupán azt
jelzi, hogy az üldözött, annyiszor menekülni kényszerült
genfi reformátort magyarrá, székellyé fogadtuk, tekintélye
nagyobb a magyar reformátorokénál" – részletezte Kató
Béla. Ezáltal, hogy Sepsiszentgyörgyön bronzszobrot avattak a
tiszteletére, az utókor gyakorlatilag ércbe önti a történelmi
tényt: „Kálvin tanítása ugyanis immár 450 éve jelen van a
nyugati kereszténység székely végváraiban, nem csak
hallgattuk, hanem meg is hallottuk szavát, és megláttuk azt,
akire ő mutatott: a megváltó Jézus Krisztust. Ő formált át,
Ő tartott meg, és egyedül Ő lehet a reménységünk"
Kató Béla
szerint Kálvin János ércalakja beáll Sepsiszentgyörgy vártemplomának
védői közé – azok sorába, akik „évszázadokon keresztül
kiegyenesített kaszával és a hit drága fegyverével védték
ezt a helyet". A szobor ettől kezdve a nyugati kereszténység
határköve is, mivel igazolja, hogy a székelyföldi, erdélyi
református közösség az európai protestantizmus erős bástyája.
Befejezésül a püspök arra biztatta a jelenlévőket, hogy a
szoborra tekintve jusson eszükbe őrállói feladatunk, „álljunk
a nekünk rendelt bástyára, és ne feledjük Illyés Gyula
szavait, amelyeket hetven esztendővel ezelőtt, Genfben
fogalmazott meg: »Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha
nincs – Kálvin? Nem hiszem.«"
Gottfried Locher,
a Svájci Protestáns Egyházak Szövetsége Tanácsának
elnöke a Krisztusban való hit és az együvé tartozás érzésének
tudatosítását említette a reformátor példamutatása kapcsán,
ugyanakkor Kálvin egyszerűségére is utalt – „amikor őt ünnepeljük,
tehetsége mellett arra is gondoljunk, hogy egyszerű ember volt,
ugyanolyan hibákkal, mint mi mindannyian".
Balog Zoltán
magyarországi református lelkész, az Emberi Erőforrások
Minisztériumának vezetője a szobor arcára és kezére utalva
megjegyezte: előbbi azt sugallja, hogy szembe kell néznünk az
életünkkel, annak nehézségeivel, és akkor megláthatjuk az életünk
örömeit is. A kéz pedig azt jelzi, hogy dolgunk, tennivalónk
van ebben a világban.
Kelemen Hunor
miniszterelnök-helyettes, romániai kulturális miniszter a köztéri
szoboravatásokról beszélt az elmúlt huszonöt év vonatkozásában:
többnyire a magyar történelemből választottunk olyan személyiségeket,
akiknek a gondolatai, munkája, öröksége a ma embere számára
is példamutató lehet. „Lépésről lépésre foglaltuk vissza
a tereket, és hoztuk elő a történelemből azokat az értékeket
és személyiségeket, akik meghatározták az elmúlt több száz
esztendőt. Látszólag kakukktojásnak tűnhet ebben a sorban
Jean Calvin szobrának a leleplezése, közben viszont mégsem lóg
ki: mert Kálvin János azokkal az eszmékkel, mindazzal, amit
alkotott, nem csak Európa tőlünk távoli vidékein hozott új
szellemiséget, és valósította meg a reformációt, hanem
szellemiségével, teológiai tudásával, istenkeresésével a
magyar történelmet az meghatározta”– magyarázta a
miniszter.
Teológusi, prédikátori, reformátori tevékenysége
mellett állam és egyház viszonyában is újat hozott Kálvin,
olyan gondolkodó volt, akinek a szellemisége minden ember számára
példamutató Erdélyben és Európa-szerte „aki a szabad
gondolatot, a szabad akaratot, a gondos munkát, a szervezettséget,
a rendet, a szabadságot szereti".
Antal Árpád
sepsiszentgyörgyi polgármester köszönetet mondott Kató Bélának
és az Erdélyi Református Egyházkerületnek, amiért
Sepsiszentgyörgyöt választották a Világtalálkozó helyszínéül,
ezáltal is igazolva a város jelentőségét a Kárpát-medencében.
Kifejtette: Sepsiszentgyörgy büszke arra, hogy a rendszerváltás
óta már a második református templomot is megépíthette, ez
is bizonyítja, hogy szilárdan őrzik a reformáció szellemiségét.
„Minden korban szükség van a változásra, az újításra, és
azokra az emberekre, akik tenni tudnak ebben a tekintetben. Bátor,
új utakat kereső és nyitó, gondolkodó és cselekvő emberek
kellenek; a győzelembe vetett szilárd meggyőződéssel kell továbbmennünk,
jogainkért és a közösségünk jövőjéért pedig minden körülmény
között ki kell állnunk" – hangsúlyozta a városvezető.
Véleménye szerint az egyházakkal partnerségben kell létrehozni
Székelyföld belső önrendelkezését, „és el kell érnünk,
hogy a magyar nyelv hivatalos regionális nyelv legyen; meg kell védenünk
továbbá az egyházainkat, hogy elejét tudjuk venni az olyan támadásoknak,
mint a Mikó-ügy is, amelyek az egész közösségre nézve veszélyt
jelentenek".
A szoborállítás
ötletgazdája, Incze Sándor köszönet mondott mindazoknak, akik
a kivitelezésben közreműködtek, Kató Béla református püspök
mellett az unitárius Antal Árpádnak, Tamás Sándor római
katolikus megyei tanácselnöknek és másoknak, mint mondta, a
mostani együttműködés is jelzi, hogy a négy felekezet tagjai
békességben élnek együtt Sepsiszentgyörgyön.
Az ünnepségen közreműködött
a háromszéki egyházmegyék egyesített kórusa (vezényelt:
Jakab Csaba) és a rétyi Kovács András Ifjúsági Fúvószenekar
(vezényelt: Maksai József), Prosan Tímea pedig Illyés Gyula A
reformáció genfi emlékműve előtt című versét szavalta el.
Szöveg: Ferencz Zsolt, képek: Henning Eszter, Kiss Gábor
(Forrás:
reformatus.ro)
|
