vissza a főoldalra

 2014.06.06. 

Kovács Béla

Könnyen találni tehetséges vagy tehetségtelen, ügyeskedő, számító vagy pedig kevésbé ügyes és balkezes politikusokat a közélet porondján. De csak ritkán – nagyon ritkán – a Kovács Bélához hasonló jellemeket. Félreértés ne essék a fenti idézet nem arról a Kovács Béláról szól, akit a Jobbik a vasárnapi választások után ismét Brüsszelbe küld „hazánk képviseletére”. Ezek a sorok Mindszenty József hercegprímás emlékirataiból valók, aki így írt arról a Kovács Béláról, akit a kommunisták koholt vádak alapján kevertek gyanúba, majd vitettek Szibériába 1947-ben.

Bizonyára az olvasók közül is sokaknak eszébe jutott a 40-es évek kisgazda politikusa, mikor kitört az egyben nemzeti radikális és orosz kém Kovács Béla körüli botrány. Bár mindkettejük története szorosan fűződik Oroszországhoz, a kisgazda politikus egészen más személy volt, mint a jobbikos politikus.

Kovács Béla a XX. század elején született paraszti családban, majd az 1930-as években belépett a Független Kisgazdapártba, ahol tevékeny szerepet vállalt. A világháború alatt békepárti politikát folytatott, majd nagy lendülettel vágott neki az ország újjáépítésének, immár mint a Kisgazdapárt főtitkára. Az 1945-ös választásokon 57%-al egyszerű többséget szerzett az FKGP, ám szovjet nyomásra kénytelenek voltak koalícióra lépni a Magyar Kommunista Párttal. A kormányba is bekerült Kovács Béla reálisan látta az ország helyzetét, ezért volt hajlandó együtt dolgozni a kommunistákkal, egy-egy törekvésüket maga is kívánatosnak tartotta, például a nagybirtokok szétosztását.

A szovjet hadsereg jelenlétében az MKP egyre nagyobb szerephez jutott, és egyre világosabbá vált mindenki számára, hogy a proletárdiktatúra kialakításán munkálkodnak. Az egypártrendszer megvalósításának az érdekében támadásba kezdtek legnagyobb politikai ellenfelük, az FKGP ellen, folyton beleszóltak ügyeikbe, amit már Kovács Béla sem tűrt, továbbá ellenezte egyház- és nemzetellenes tevékenységüket is.

Egyre nyíltabban vállalta az ellenállást, ezzel együtt népszerűsége is egyre magasabbra hágott. A Rákosi-féle pártvezetés ezt nem nézhette el sokáig és számos kisgazda politikus után Kovács Bélát is perbe fogták az alábbi koholt vádakkal: köztársaság ellenes öszszeesküvés, szovjetellenes kémkedés és földalatti szovjetellenes fegyveres csoport megalakítása, amellyel már elkövettek gyilkosságokat a Vörös Hadsereg tagjai ellen. A vád olyannyira nevetséges volt, hogy az Országgyűlés nem volt hajlandó kiadni Kovács Béla mentelmi jogát, hanem egy parlamenti bizottság felállítását javasolták az ügy kivizsgálására. Rákosi tudta, hogy így nem születhet kedvező ítélet számukra, így a szovjet hatóságokkal egyszerűen elfogatta Kovács Bélát 1947. február 25-én.

Kovács Bélát azonnal a Gulágra hurcolták, hatévi szenvedés után egy moszkvai börtönbe vitték, ahonnan csak 1955-ben engedték haza. Itthon az ÁVH fogadta, amely 1956-ig még fogva tartotta, szabadon bocsátása után a forradalomig visszavonultan élt.

Az 56-os forradalomban alakult Nagy Imre kormányban ismét miniszteri tárcát vállalt, sürgette Magyarország függetlenségének a helyreállítását, a terror és az önkényuralom felszámolását és a többpártrendszer újbóli kialakítását. A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét Kádárékkal, de falakba ütközött, mivel ekkor is a szovjet csapatok kivonulását és az egypártrendszer megszüntetését szerette volna elérni. Ezt követően ismét visszavonultan élt, és megfigyelés alatt tartották, majd 1958-ban ismét képviselő lett, de valójában már nem töltött be komoly szerepet. Egy évvel később, mindössze 51 évesen, régóta húzódó betegségben elhunyt.

Kovács Béla 1947. február 25-i elfogatása volt az első nyílt lépés, amely jelezte a kommunista diktatúra kiépítését, ezért nyilvánította ezt a napot 2002-ben az első Orbán-kormány a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. Továbbá szobrot emeltek a Miniszterelnöki Hivatal előtt az egész életében hazájáért dolgozó és nemzete érdekeiért bátran kiálló Kovács Bélának.

Különös egybeesés, hogy a kisgazda Kovács Bélát többek között szovjetellenes kémkedéssel vádolták, korunk Kovács Béláját pedig az oroszoknak való kémkedéssel. Előbbi ártatlansága már akkor egyértelmű volt, és a történelem is bebizonyította. Talán nem kell olyan sokat várni, és utóbbi bűnössége is ugyanilyen nyilvánvaló lesz mindenkinek…

Merle Tamás