vissza a főoldalra

 2014.06.13. 

Az elmúlt évtizedekben a magyar állam „túlprivatizálta magát”

A kormány a gazdaság fehérítése érdekében számos intézkedést hoz a jövőben is

A kormány folytatja azt a stratégiáját, amelyet a MOL, a Rába és az E.ON vásárlásával megkezdett. Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára elmondta: 2010-től a kormány a stratégiai jelentőségű területeken növeli az állami jelenlétet. Ilyen például az energia-szektor, ahol mind a lakosság, mind a gazdaság egésze szempontjából fontos a közérdek érvényesítése.

 „Rendületlenül folytatódik az államosítás. Jószerivel már minden gazdaságilag fontos és kevésbé fontos ágazat, cég a centrális erőtér kezébe került, vagyis a kormány államosította. A hivatalos érvelés hol az ellátás biztonságára, hol az árak kordában tartására, vagy a mohó multik extraprofitjára, esetleg az állampolgárok nyugdíjának megvédésére hivatkozva vásárolt vissza a kormány, vagy einstandolt magántulajdonokat” - írja az egyik ellenzéki napilap. Mi a véleménye az államosítás, és az einstandolás kifejezésről ebben az esetben?

– A kormány piaci áron vásárolja vissza a stratégiai cégeket, tehát semmiképpen sem beszélhetünk államosításról. Egy jól működő piacgazdaságban az államnak fontos szerepe van – s ez nemcsak a szabályozói, hanem a tulajdonosi funkcióra is vonatkozik. Azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar állam „túlprivatizálta magát”, több esetben külföldi állami cégeknek eladva a hazai vállalatokat. 2010-től a kormány a stratégiai jelentőségű területeken növeli az állami jelenlétet. Ilyen például az energia-szektor, ahol mind a lakosság, mind a gazdaság egésze szempontjából fontos a közérdek érvényesítése.

 Mások attól tartanak: ha profittartalommal nem bíró árat erőltetnek a szolgáltatókra, termelőkre, akkor előbb-utóbb jelentős mértékben leromlik a szolgáltatások minősége, elmaradnak a fejlesztések, a karbantartások. Mennyire jogos ez a félelem, és vajon Európában „ördögtől való” tett-e az effajta kormányzati vagyonszerzés?

 – A Kormány szem előtt tartja, hogy a közszolgáltatások minőségén, fenntarthatóságán ne essen csorba. Ennek érdekében olyan rendszert kíván kialakítani, amely az üzembiztonság és a szolgáltatási színvonal megőrzése, növelése mellett biztosít közszolgáltatást. Elvi, közgazdasági szempontból teljesen helyesnek tartom azt a megközelítést, hogy közszolgáltató, adott területen természetes monopóliummal bíró vállalatoknak ne lehessen profitja. A víz- vagy csatornaszolgáltatás nem olyan, mint egy bárhol, bárkitől megvehető piaci termék. Autóból például többfélét és sok helyen tudok venni, de a csapból folyó vizet csak egy szolgáltató biztosítja. Az autó-kereskedelemben a szabadpiaci folyamatok a verseny révén a hatékonyságot növelik, míg más területen az államnak, épp az esetleges negatív folyamatok kivédése érdekében, aktívan fel kell lépnie.

 Mikor határozta el a kormány, hogy megvásárolja a Főgáz Zrt.-t, valamint az Antenna Hungária Zrt.-t?

 – A két érintett társaság állami érdekkörbe vonásának előkészítése már 2013-ban megkezdődött, a kormány a stratégiai cégek megszerzéséről szóló elvi döntéseket 2013 decemberében hozta meg. A cégvásárlások előkészítése és végrehajtása a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányítása mellett történt.

 Mennyibe kerül ezen két cég megvásárlása, s nem veszélyezteti-e a költségvetés 3 százalékos hiánycélját?

 – Az MVM Zrt. a Főgáz Zrt. 49,83%-os részvénycsomagjáért 41 milliárd forintos vételárat fizetett a korábbi tulajdonos RWE részére. A Fővárosi Önkormányzattól történő részesedésvásárlásról folyamatban vannak az egyeztetések. Az Antenna Hungária Zrt. megvásárlásáért 56 milliárd forintot fizetett az állam. A tranzakciók megvalósítása – a jelenlegi ismeretek szerint – nem érinti a 2,9%-os európai uniós módszertan szerinti hiánycélt.

 A Főgáz Zrt., valamint az Antenna Hungária Zrt. megvásárlása miatt hogyan változnak majd a költségvetési mutatók?

 – A két ügylet önmagában az államadósságot ugyan emeli, de ez nem veszélyezteti az adósságcsökkentést. Piaci feltételek melletti részvényvásárlás ugyanis – az uniós szabályok alapján – nem minősül kiadásnak, vagyis hiányt növelő tételnek. Ezért nem változik az idei 3% alatti hiánycél.

 A két Zrt. megvásárlása mennyiben kedvez az ország lakosságának és kapcsolatban áll-e a rezsicsökkentés politikájával?

 – Az Antenna Hungária Zrt. korábban is döntően állami szervek részére nyújtott szolgáltatásokat, vagyis állami feladatok ellátásában vett részt, bevétele jelentős részben költségvetési forrásból származott. Arra számítok, hogy a cég tulajdonosaként az állami költségek csökkentését lehet majd elérni, ez pedig minden adófizető érdeke.

A Főgáz Zrt. stratégiai jelentőségét a neve miatt sem kell külön kiemelni, a stabil és olcsó energiaellátás, azt gondolom, mindannyiunk érdeke.

 Az ellenzék szerint az „államosítás” eddig összességében az adófizetőknek mintegy 5000-6000 milliárd forintjába került, beleértve a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások „lenyúlását" is. Mit gondol, miként számították ki ezt az összeget?

 – Le kell szögezni, hogy ami az állami vagyonvásárlások és a magán-nyugdíjpénztári visszalépések révén történt, az meglátásom szerint semmilyen kárt vagy költséget nem okozott az adófizetőknek, épp ellenkezőleg. Az elmúlt években az állami vagyon úgy gyarapodott, hogy közben az államadósság GDP-arányos mértéke csökkent. A kérdésében említett számokat nehezen tudom értelmezni. Vagyonvásárlásra 2010–2013 között összesen mintegy 660 milliárd forintot fordított közvetlenül az állam, amely a társasági részesedések mellett más típusú vagyonelemeket (pl. ingatlanokat) is magában foglal. Ennek nagy tétele volt a MOL-részvények vételára (közel 500 milliárd forint), illetve az, hogy az állam 71 milliárd forint tőkeemelést biztosított az E.ON magyarországi gázüzletágának megvásárlásához. A két E.ON-társaságért az MVM Zrt. mintegy 260 milliárd forintot fizetett. A magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott, döntően korábbi, átengedett állami bevételekből származó vagyon az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők döntése révén került az államhoz. A visszalépők magánnyugdíj-pénztári vagyona 2945 milliárd forintot tett ki, de ebből az állam reálhozamként valamint a korábbi egyéni tagdíj-kiegészítések kifizetésével 233 milliárd forintot azonnal átadott a visszalépőknek. Így összesen 2712 milliárd forint került az államhoz, ami lehetővé tette az adósság csökkenését. A visszalépés következtében az állampolgárok szemszögéből annyi történt, hogy míg a magánnyugdíjrendszerben a leendő nyugdíjas a magánnyugdíjkasszákban felhalmozott összegből kapott volna életjáradékot, addig a visszalépés után az állami rendszer keretében kap majd nyugdíjjáradékot. Ezt a változást semmiképp sem lehet olyan „lenyúlásként” felfogni, amely az adó-, illetve járulékfizetőnek többletköltséget okozna. Valójában a változás véleményem szerint inkább előnyös, mivel a majdani nyugdíjas járadékát nem terheli a magánnyugdíjrendszerből fakadó magas működési költség és a rendszer jellegéből adódó kockázatok sem. Azt gondolom ezért is választotta a korábbi tagok 97%-a a visszalépést.

 Az elmúlt években jelentős szerkezeti átalakítás zajlott többek között a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszer, az adórendszer, az oktatás, a közigazgatás területén. Ha a költségvetést nézzük, helyettes államtitkát úr szerint milyen eredményeket hozott az elmúlt 4 év gazdaságpolitikája, és mi az, amin a következő, a harmadik Orbán-kormánynak e téren változtatnia kellene?

 – A kormányzati stratégia meghatározó elemei egyfelől az államadósság és a hiány csökkentése, másfelől a növekedés beindítása és a foglalkoztatás bővítése volt. Az elmúlt időszak tényadatait nézve egyértelmű, hogy sikeresen végrehajtottuk a feladatot. Az adósságfék alkotmányos szintre emelkedett. A költségvetési törvényeken tükröződött a munkaalapú gazdaság megteremtésének szándéka, mind az adórendszernél, mind a kiadásoknál. Az idő előrehaladtával a közmunkaprogram kibővült, ami bizonyította, hogy a kormány a segélyezések helyett a munkavégzés lehetőségét biztosítja. A kormány jelentős és sikeres erőfeszítéseket tett a nyugdíjrendszer átalakításának területén. Alapvető céljának tekintette a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának és biztonságos finanszírozásának megteremtését úgy, hogy a rendszer minél inkább a munkára ösztönözzön. 2012-ben az átalakítás részeként a kormány eltörölte valamennyi korábbi korengedményes nyugdíjazás lehetőségét. A rokkantsági ellátások felügyelete a visszaélések kiszűrése érdekében szigorúbbá vált. A magyar nyugdíjrendszer az elöregedés problémájával küzdő Európai Unióban a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából a legjobbak közé tartozik. A nyugdíjak reálértéke pedig az elmúlt években növekedett. A közösségi közlekedésben a kormány vállalta az ágazat (indokolt mértékű) támogatását. A tervezés – a korábbitól eltérően – a realitások talaján maradt . A kormány a pályavasút alulfinanszírozását megszüntetve jelentős forrást különített el, így a társaságok nullszaldó közeli eredménnyel zárhattak, eladósodásuk megállt, sőt az állam átvállalta adósságuk egy részét is. Az önkormányzati rendszer gyökeresen átalakult. 2011-től több lépésben megvalósult a helyi önkormányzatok óriási terhet jelentő adósságállományának állam általi átvállalása. Az állam azonban nemcsak adott, hanem az ágazat hosszú távú fenntarthatóságát biztosító szigorú követelményeket is felállított. Az önkormányzati finanszírozási rendszer új alapokra került, melynek lényeges eleme a feladatfinanszírozás. A feladatfinanszírozás keretében az állam a jövőben vállalja a delegált közfeladatok – a jelenlegihez képest – optimalizált szakmai, működési ráfordításainak kifizetését. Az átalakulás egyben az oktatási és egészségügyi rendszer központosítását és racionalizálását is jelentette. Néhány kivételtől eltekintve az önkormányzatok kormányzati engedéllyel vehetnek fel fejlesztési hitelt, ami a fegyelmezett gazdálkodást erősítette. Az egyensúly javulásával vált lehetővé, hogy 2013-tól a kormányzat el tudta indítani a pedagógus életpályamodellt, valamint a családtámogatási rendszer munkabarát kibővítése irányában haladva bevezette a gyed-extrát. Továbbá az egészségügyi rendszer finanszírozása, a dolgozók juttatása is bővülni tudott. A családi adókedvezmény 2011-es bevezetésének köszönhetően a gyermeket vállaló családok terhei jelentősen csökkentek. A legnehezebb foglalkoztatási helyzetben lévő munkavállalók elhelyezkedéséhez, illetve munkahelyeinek megőrzéséhez pedig a Munkahelyvédelmi Akció 2013. évi bevezetése járult hozzá. Ma már közel 800 000 munkavállaló foglalkoztatását segíti e program. Az elmúlt évek során a kormány adóintézkedéseinek köszönhetően a gazdaságot terhelő összes adó- és járulékteher mértéke a válságot megelőző években jellemző 41%-nál alacsonyabb, 39% körüli szintre csökkent a GDP arányában. Az adóterhelés csökkentése mellett az adórendszer szerkezeti átalakítása is megtörtént, ennek fókuszában a munkát, valamint a kis- és közepes vállalkozásokat terhelő adók csökkentése áll. Az adóztatás súlypontja a jövedelmeket terhelő adók felől a fogyasztást, forgalmat, terhelő adókra helyeződött át. A kormány igyekezett jobban bevonni a közteherviselésbe a pénzintézeteket és egyes egyéb szolgáltató ágazatokat. Az előző kormányok által hosszú évekig megoldani nem tudott e-útdíj rendszer nemzetközi összehasonlításban is igen költséghatékonyan épült ki, jelentős bevételt hozva a költségvetésnek. A kormány a gazdaság fehérítése érdekében számos intézkedést hozott, és hoz a jövőben is. A legfontosabb, de korántsem az egyetlen változás, hogy a kiskereskedelmi értékesítésekhez köthető csalások visszaszorítása érdekében – pozitív nemzetközi példák alapján – 2013-ban elkezdődött, majd 2014-ben megvalósul a pénztárgépek elektronikus bekötése a NAV-hoz. Óriási eredményként kell értékelnünk, hogy mindezen lépések következtében 2013-ban a magyar emberek erőfeszítéseit elismerve az EU Tanácsa arról döntött, hogy megszünteti a Magyarországgal szemben közel 10 éve tartó túlzottdeficit-eljárást. A legfontosabb szerkezeti átalakítások, a költségvetés kiadási és a bevételi oldalán az elmúlt években megvalósultak. A hiány ma már 3% alatti, az államadósság csökken. Számos teendőnk van még ugyanakkor. A takarékos gazdálkodás követelménye továbbra sem adható fel. A csökkenő, de még mindig magas államadósságot tovább kell mérsékelnünk és annak szerkezetét is át kell alakítani, csökkentve a devizában fennálló adósság arányát. Folytatnunk kell a nagy állami ellátórendszerek átalakítását annak érdekében, hogy a szolgáltatások minősége javuljon és pénzügyileg is fenntarthatóak legyenek a rendszerek. Sokszor mondom: amíg az egészségügyi, vagy felsőoktatási intézmények egy része tartozással küszködik, addig nem dőlhetünk hátra. Rendkívül pozitív viszont, hogy a gazdaság növekedése és a foglalkoztatás bővülése nemzetközi összehasonlításban is igen kedvező. A szerkezeti átalakulások és a növekedés eredményeit pedig ma már a lakosság széles rétegei érzékelhetik. Bízom abban, hogy ez a folyamat a következő években is folytatódik.

Medveczky Attila