vissza a főoldalra

 2014.06.13. 

A hagyományos családmodell védelmét kérjük a magyar EP- képviselőktől

A család érték, s éppen ezért nemzetünk érdeke, hogy minden fórumon kiálljunk mellette

A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ) és a Kárpát-medencei Családlánc alapelveinek megfelelően kiáll a hagyományos családi értékek és az élet védelme mellett, és kéri a magyar kormányt, és minden az Európai Parlamentbe bejutott Kárpát-medencei politikust, hogy a jövőben is ezt képviselje az EU-ban, akkor is, ha emiatt nagy médiaháttérrel rendelkező, de a társadalom egészét tekintve kisebbségben levő csoportok részéről folyamatos támadások érik a nyugati médiában – olvasható a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége és Családlánc Mozgalom közleményében.

 A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ) és a Kárpát-medencei Családlánc alapelveinek megfelelően kiáll a hagyományos családi értékek és az élet védelme mellett. Európában milyen fokon és szinten éri támadás család intézményét mint a társadalom meghatározó alapsejtjét? – kérdezem Dr. Szabó Endrét, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége elnökét.

 – Valóban a társadalom alapja a család intézménye, s nemcsak Magyarországon, hanem a világ összes államában. Ennek természetes oka, hogy a társadalom folytonosságát a család biztosítja. Éppen ezért korántsem mindegy, hogy mit nevezünk családnak. Az úgynevezett hagyományos családmodell, amelyben két különböző nemű szülő alkotja a család alapját, döntő szerepet játszik az adott társadalom fennmaradásában. Ezt a családmodellt éri több helyről rengeteg támadás, és el szeretnék érni, hogy a családot ne csak a nő és a férfi együttélése alapozza meg. Ezért is értünk egyet a legmesszemenőbbig az Alkotmány azon passzusával, amely szerint a család, a házasság, a gyermekvállalás alkotmányosan védendő értékek, s hogy „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját”. Természetesen az élettársi kapcsolatból születendő gyermeket is értéknek tekintjük, s ami a lényeges, hogy a magyar alaptörvény leszögezi a különneműséget a házasság esetében. Mi az idén, Tordaszentlászlón, a Kárpát-medencei családközösségek éves közgyűlésén megfogalmazott nyilatkozatunkban az előbb idézett szemléletet támasztottuk alá. A gond az, hogy ez a gondolkodásmód a családról Európában, főleg a kontinens nyugati felén, kisebbségben van, hiszen több meghatározó fórumon kijelentik, hogy a hagyományos családmodell már a múlté. Nyugat-Európában, ha valaki azt hangoztatja, ami az alkotmányunkban rögzítve van, s amit mi is mondunk, akkor könnyen beperlik diszkrimináció vádjával. Így azokat az országokat állandó támadás éri, ahol védik a családot mint értéket, s ahol kimondják, hogy házasságot csak két különböző nemű fél köthet.  

Egyes európai politikusok szerint a demográfiai helyzet megoldásának a kulcsa, ha minél több bevándorlót fogadnak be az EU tagállamai. Mi erről a véleménye?

 – Franciaország és Írország kivételével az egész kontinensen elégtelen a népszaporulat; a demográfiai mutatók kétségbeejtőek. Fölvetődik a kérdés, hogyan lehet ezen segíteni? Az optimális módszer a megfelelő családpolitika alkalmazása; tehát a gyerekes családok kiemelt támogatása. Ezt a metódust alkalmazzák hazánkon kívül a skandináv-államokban, így például Svédországban számos intézkedést vezettek be a gyermekvállalás érdekében. De Ukrajna, Románia, sőt Oroszország törvényeiben is találunk olyan elemeket, amelyeket a népességgyarapodás érdekében fogadtak el. Más európai országokban viszont abszolúte hiányzik vagy csak nagyon csekély mértékben él a családpolitika intézménye. Az utóbbiak közé tartozik Nagy-Britannia, ahol – s erről ottani látogatásom során személyesen meggyőződtem –, az újságok arról írnak, s feltehetőleg a politikusok is abban gondolkodnak, hogy minél több olyan bevándorló családot hívjanak az országba, akik hajlandók gyermeket vállalni. Ezt szeretnék, s nem tesznek meg mindent annak érdekében, nem hoznak olyan ösztönző intézkedéseket, melyekkel elérhetők, hogy az angol nők több gyermeket szüljenek. Abba nem gondolnak bele, hogy demográfiailag zsákutcába terelik ezzel az országot, hiszen – a „számok törvénye” alapján – halálra van ítélve az a társadalom, amelyik képtelen magát reprodukálni.

 Említette a romániai és az ukrajnai kedvező döntéseket. Tehát a környező államokban – a hajdani szocialista blokk országaiban – már nem a nyugati trendet tartják megfelelőnek?

 – A környező államok társadalmában a családhoz való hozzáállás eléggé hasonlít a magyarországihoz. Így például Lengyelországban, a Baltikumban, Horvátországban, Szerbiában és Szlovákiában is nagyon fontos értéknek tartják a családot. Ezekben az államokban még mindig azt tekintik boldognak, akinek gyereke van, s házasságban, családban él, s nem olyan nagy a jelentősége az egyéni karriernek, a jól fizetett állásnak – tehát a nyugati individuális, önző szemlélet kevésbé hódította meg ezen társadalmakat. A hasonló szemlélet pedig megteremtheti egy esetleges összefogás alapját a felsorolt országok között a hagyományos családmodell védelmének érdekében.

 Sokszor fölvetődik a kérdés: család vagy karrier? A kettő valóban kizárja egymást?

 – A két fogalom nem zárja ki egymást. A legfontosabb, hogy a nőknek lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy össze tudják egyeztetni a gyermekvállalást a karrierrel. S azt is hangoztatni kell, hogy önmagában a gyermekvállalás is karriert jelenthet, s az otthon végzett munka és a gyermeknevelés sem megvetendő. Sőt! Az édesanya nem másért, mint a társadalomért dolgozik. Sok esetben a többgyermekes édesanya is karriert érhet el a munka világában. Ezt a kijelentésemet alá is tudom támasztani azon felmérés adataival, amely kimutatja: a háromgyermekes édesanyákat jobban foglalkoztatják, mint a gyermeket egyáltalán nem nevelő nőket. Valószínűleg ennek az az oka, hogy a munkaadók rájöttek arra: aki egy nagy család életét képes koordinálni, minden bizonnyal a munkahelyén kreatívabban, jobban helyt tud állni.

 Az elektronikus médiában egyre több olyan műsort, filmet lehet látni, melyek a szingli életmódot propagálják. Ez mennyiben befolyásolja a gyermekvállalást?

 – Az ön által említett műsoroknak nincs olyan jelentős hatása a gyermekvállalásra, mint azt sokan gondolják. Sokkal nagyobb befolyásoló tényező az, hogy ki milyen mintát, életfilozófiát hoz otthonról. Ha megfelelő mintát lát a felnövekvő gyermek, az nagyban ellensúlyozza a médiából áramló, többnyire nem családbarát információtömeget. Vannak nagyon jó médiabeli próbálkozások a család propagálására, például Svédországban a televíziós csatornák egy részét kötelezik arra, hogy ha reklámot készítenek, azokban ne egy, hanem három gyermek jelenjen meg. Tehát lehet apró, de hatásos intézkedéseket tenni a családbarát média kialakításában. Ezen a téren jelentős az elmaradásunk.

 Lényegesnek tartja, hogy az EP-be beválasztott magyar politikusok a hagyományos családmodellt támogassák?

 – Amennyiben az Európai Parlamentbe beválasztott képviselők a magyar társadalmat akarják képviselni, tehát saját választóikat, akkor a hagyományos családmodellt kell támogatniuk. Aki nem így tesz, az nem a hazai társadalmat képviseli, hiszen a hazai felmérések szerint az a boldog ember, akinek családja és gyermeke van. A család érték, s éppen ezért nemzetünk érdeke annak minden fórumon való képviselete, megvédése.

 Több mint egy éve vezeti a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségét. A magyar kormány mennyire veszi figyelembe az önök javaslatait?

 – Mivel a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége legfontosabb munkaterülete a nemzetpolitika, főleg ezen a téren zajlanak tárgyalások köztünk és a kormány között. Sokszor figyelembe is vette a kabinet az észrevételeinket. Azt szeretnénk, ha a Bethlen Gábor Alap támogatásainak elosztásakor nem a politikának lenne döntő szava, hanem sokkal jobban figyelembe vennék az észérvek és értékek mentén szerveződő és működő civil szervezetek véleményét. A politikum jóval távolabb áll az egyes embertől, a társadalmi csoportoktól, mint ezek a civil szervezetek. Ezért lenne jó, ha a civil szféra képviselői döntenének, legalább egy bizonyos arányban, a határon túlra irányuló támogatások esetében.