vissza a főoldalra

 2014.06.20. 

Csorja Gergely: Egy horvát szálloda szobájában

Egy horvát szálloda szobájában néztem a tévét. Általában nem nézem, egyrészt, mert nem jut rá idő, másrészt, mert unalmas.

De most a sós víz és a nap után valahogy jólesett bámulni. A bamba passzivitásból hamar kirázott egy tudósítás: a német ARD 1 televízió számolt be arról, hogy 70 évvel ezelőtt éppen ezen a napon volt a D-day, a normandiai partraszállás, amikor a nácizmus sorsa megpecsételődött. A bemondó mosolygott, mintha csak a német válogatott újra világbajnokságot nyert volna.

Majd jött a tudósítás, hogy a nagy ünnepségre Normandiába utaztak németek is, és második világháborús amerikai egyenruhában, amerikai katonai dzsippel örültek együtt az angol és amerikai veteránokkal, hogy 70 éve az inváziós haderőnek sikerült partra szállni.

Több német csatornát is végignéztem, és mindenhol egyöntetűen örültek, boldogok voltak a német bemondók, szerkesztők, hogy 70 évvel ezelőtt végre elindultak a szövetséges csapatok és megsemmisítették a nácikat.

Szó sem esett arról, hogy a nácik mellett ártatlan németek millióit is megsemmisítették, majd 50 évre kettévágták Németországot, és a németek felét odadobták Sztalin, a nácikénál semmivel sem jobb, semmivel sem emberségesebb és semmivel sem igazságosabb rendszerének.

Erről a német televíziók nem kívánnak tudomást venni, még ma sem. A német társadalom képviselői, akik éppen a horvát szállodában – természetesen német tulajdonú horvát szállodában – nyaraltak a D-nappal nem sokat foglalkoztak. Ők, többnyire a német társadalom alsó harmadának jobb sorsú képviselői, boldogan fogyasztották az all inclusive nyaralás biztosította ingyen sört, ingyen sligovicával és legnagyobb problémájuk, hogy Nadal vagy Djokovic nyeri-e a Roland Garrost.

A német társadalom nagyobbik része szedálva van, méghozzá a német gazdasági teljesítmény narkotikumával. Ez a teljesítmény tartja el ma Európát, azt az Európát, mely lazán egyesült állapotában, de független nemzetállami rendszerében is egyre hátrébb szorul a világ hatalmi struktúrájában.

Ma Európa Németország nélkül képtelen a megmaradásra. Ezért aztán a német társadalom depolitizálása és az élet egyetlen – jelesül gazdasági – vetületének mindenek elé helyezése egyértelmű célja az Egyesült Államoknak, Európa politikai vezetésének és a német politikai elitnek is.

Így fordulhat elő, hogy a kiemelkedően legnagyobb gazdasági teljesítményű és jelentős haderővel és hadiiparral rendelkező Németország semmilyen vezető szerepet sem játszik Európa védelmében, hanem az kizárólagosan az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia hatáskörébe van utalva. Ez tulajdonképpen az 1945-ös, illetve az 1990-es status quo kiterjesztése egy olyan időszakra, amikor ez a status quo valójában, gazdasági valójában nem létezik.

Putyin Oroszországa éppen lealázta az USA stratégáinak egyik legfontosabb játszóterét, a szerencsétlen sorsú Ukrajnát. A Krím annektálására az USA politikacsinálói, a szinte önjáró katonai, titkosszolgálati és külügyi csoportok, akik öszszességében jóval nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint az Egyesült államok elnöke, úgy reagáltak, hogy növelték az USA haderejének jelenlétét a Fekete-tengeren és lassan felkészülnek a forgatókönyvre, hogy mi lesz, ha Oroszország mégis újra be kívánná kebelezni kelet-Európát.

Ebbe a játszmába Románia megint kiváló érzékkel szállt bele és mi megint ülünk nyelvünkkel a szánkban. Emlékszünk: a román külpolitikának hihetetlen érzéke van a köpönyegforgatásra, és a modern kori történelemben többször – legtöbbször a mi kárunkra – helyezkedett jól. A románok felismerték, hogy stratégiai helyen vannak, és hatalmas ütemben növelték hadi kiadásaikat. Mivel harcoló alakulatokat is küld Irakba, az amerikai katonai körök ma fontos szövetségesüknek tartják a román államot.

Ennek megfelelően, most egy külpolitikai színjáték keretében – hivatalosan – Románia kérte, hogy az USA növelje katonai jelenlétét a Fekete-tengeren. Az amerikai költségvetésben már el is különítettek egy 1 milliárd dolláros külön keretet, hogy az oroszokkal határos NATO tagállamok haderejét növeljék. Obama a hétvégén Lengyelországba látogatott, Chuck Hagel védelmi miniszter pedig a román hadügyminisztert fogadta a USS Vella Golf nevezetű amerikai hadihajón.

Hogy miért éppen Románia és Lengyelország ilyen fontos az amerikaiaknak a térségben? Mert ez a két állam rendelkezik valódi haderővel. Ez az 1 milliárd dollár – mely megközelíti az éves magyar hadi költségvetést – persze nem akkora tétel. Csakhogy fontos jelzés.

Ha Oroszország komoly terjeszkedésbe kezd, akkor több európai államban jelentős belpolitikai viharokra lehet számítani, főleg az oroszok által pénzelt politikai formációk jóvoltából. Ilyen Jobbik-szerű párt szép számmal van az európai közéletben.

Ha a helyzet élessé válik, akkor az amerikai vezetés stratégiája veszélybe sodorhatja a német gazdasági érdekeket és akkor bizony a német társadalom felocsúdhat. Akkor bizony – akár orosz sugallatra vagy szponzorálással – feléledhet a német igény, ha már ők tartják el Európát, akkor ugyan szólhassanak bele a legmeghatározóbb stratégiai döntésekbe, és ne az USA döntsön mindenben.

Ebben a helyzetben csak azok az államok tudják érdekeiket érvényesíteni, ha erősebben fogalmazunk, csak azoknak az államoknak biztosított a jövője, amelyek komoly haderővel rendelkeznek.