2014.06.20.
A zetelaki keresztaljával
János Zsigmond
erdélyi fejedelem 1567-ben unitárius hitre akarta téríteni népeit,
a székelyek azonban ellenálltak. Így ütközetre került
sor Pünkösd szombatján, mialatt a férfiak a fejedelmi sereggel
harcoltak, az asszonyok és a gyerekek a Csíksomlyó feletti
hegyen imádkoztak a Szűzanyához. Fohászuk meghallgatásra talált,
a csatát a székelyek nyerték. Ezért elhatározták, hogy ezután
minden évben elzarándokolnak Csíksomlyóra hálát adni a Szűzanyának
katolikus hitük megtartásáért, a csata napján, Pünkösd
szombatján.
A napjainkra sokszázezresre
duzzadt csíksomlyói búcsúnak a fenti történet az eredete. Az
esemény a magyarság legnagyobb vallási és nemzeti találkozója
lett azóta, ráadásul protestánsok is szép számban vesznek
rajta részt.
Idén újból útra
keltünk, hogy a zetelaki keresztaljához csatlakozva eljussunk Csíksomlyóra.
A csütörtöki utazást követően péntek hajnalban az 5 órai
szentmise után indult majd’ 50 km-es útjára a keresztalja. Elöl
a falu táblája és a plébánia zászlói, utána a zarándokok,
szép számban közöttük az anyaországiak. Az út nagyobbik
fele a hegyeken, erdei utakon át vezetett, Kápolnásfalun és
Szentegyházán áthaladva, majd az utolsó 15 km-t a főúton
tettük meg, így jutottunk el Csíkszeredába. A zarándoklat közben
imádkoztunk rózsafüzért, a falvakban Mária énekeket énekeltünk.
Érdekes és jó látni, ahogy a székelyek a vidám út közben
egy pillanat alatt fegyelmezetté válnak, és milyen komolyan
veszik az imákat, énekeket. Nem pusztán szokásból kelnek útra,
hanem azért, hogy saját ügyüket és népükét a Szűzanya elé
vigyék.
Estére elértük
csíkszeredai szállásunkat, ahonnan szombaton felmentünk a csíksomlyói
nyeregbe, az ünnepi búcsúmisére. Oláh Dénes marosvásárhelyi
főesperes mondta a szentbeszédet, és kiemelte, hogy az egyház
és a nemzet megújulása a közösségek kezében van. Ezért
olyan fontos, hogy a székely falvak és városok megtartják szokásaikat,
minden évben elzarándokolnak Csíksomlyóra.
Talán a prédikáció
hatására történt, hogy vasárnap mikor visszaindultunk Zetelakára,
a keresztalja egyik vezetője telefonjával levideózta az egész
menetet, majd kérte, hogy jövőre mindenki hozzon magával legalább
egy embert. A videó alapján ezt számon is fogja rajtunk kérni.
A visszaút hasonlóan
zajlott, mint az odafele tartó, kivéve az utolsó kilométereket.
A Zetelaka feletti hegyre érve egy fából és nyírfaágakból készített
kis kapu várt minket, közepén egy kereszttel. A kapu alatt áthaladva
rövid fohászt mondott mindenki a kereszt előtt.
Zetelakára beérve
a falubeliek fogadtak bennünket borral, süteménnyel, és
mindenki virágokkal köszöntötte igen csak megfáradt ismerőseit.
Nem sokkal később a lovas zarándokok is megérkeztek, együtt
sorokba rendeződtünk, majd egy nagy virágos kapunál Zetelaka
plébánosa üdvözölte a menetet. Egy feszületet vitt körbe,
amelyet az összes zarándok megcsókolt. Énekelve folytatta útját
a keresztalja (Boldogasszony Anyánk, Ó én édes jó Istenem
stb.), a falu népe az út szélén állt, velünk énekelt és a
menethez csatlakozott, majd együtt a templomba érve elkezdődött
a pünkösd vasárnapi szentmise.
Hiába a korábbi
évek tapasztalata, a Hargita időjárására szinte lehetetlen
felkészülni. Pénteken és vasárnap is a kellemes kora nyári
reggelt égető napsütés váltotta, nem sokkal később pedig bőrig
áztunk. A szentmisén prédikáló Szűcs Balázs atya, a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem lelkésze felhívta a figyelmünket arra,
hogy egész életünk egy ilyen zarándoklathoz hasonlít. Egyszer
minden rendben, másszor megégetjük magunkat vagy elázunk.
Továbbá ő is
kihangsúlyozta a közösségek kulcsfontosságát Pünkösd ünnepéhez
kapcsolódóan, de mint említette, ehhez először a békességet
kell megtalálnunk. Saját magunkkal, családunkkal, rokonainkkal,
ismerőseinkkel. Ha félretesszük kicsinyes vitáinkat, akkor épülhetnek
tovább közösségeink, és akkor újulhat meg az egyház és a
nemzet is. Úgy érzem, hogy ehhez a kettős megújuláshoz kapunk
lendületet minden csíksomlyói zarándoklat alkalmával.
Ó én édes jó
Istenem,
oltalmazóm,
segedelmem,
vándorlásban reménységem,
ínségemben lágy
kenyerem.
Vándorfecske
sebes szárnyát,
vándorlegény vándorbotját,
vándor székely
reménységét,
Jézus áldd meg
Erdély földjét.
Vándorfecske
hazatalál,
édesanyja fészkére
száll.
Hazajöttünk, megáldott
a
Csíksomlyói Szűz
Mária.
Merle Tamás, latin-történelem szakos tanár
|