|
 2014.06.20.
Albánia: Ferenc pápa egy feledésbe merült
országot látogat meg
Szeptemberi látogatásával
a pápa egy olyan országra irányítja a figyelmet, mely európai
viszonylatban abszolút sereghajtó. Ennek a háttérbe kényszerült
országnak nagy szüksége van az elismerés, bátorítás gesztusára.
A Vatikáni Rádió német szerkesztősége ad betekintést az
ország életébe.
Biblikus jelentést hordoz Ferenc pápa döntése, hogy meglátogatja
egy háttérbe kényszerült ország népét és közelebbről
megismeri életük visszásságait – mondta a Vatikáni Rádiónak
Paloka Marjan, a német szerkesztőség albán munkatársa. Albániának
bátorságra, biztatásra van szüksége, Ferenc pápa pedig a hit
és az evangélium örömhírét viszi el hozzájuk, arra bátorítva,
hogy járják a hit és béke útját. Hosszú időn át
szenvedtek az albánok, a kommunista üldöztetésben nem volt
egyszerű megőrizni a hitet – fogalmazott Paloka Marjan.
Albánia Enver Hodzsa uralma alatt 1967-ben magát ateista
államnak nyilvánította, elsőként a világon. A vallásgyakorlat
betiltását 1991-ben szüntették meg. Az elnyomás évei alatt
az albán nép minden nehézség ellenére őrizte hitét - elevenítette
fel ezeket az éveket Paloka. Mivel nem mehettek templomba, nem járulhattak
szentségekhez és nem találkozhattak papokkal, otthonaikban imádkoztak.
Az elnyomás, a társadalmi istentelenség éveiben is őrizték
Istenbe vetett hitüket. Istennek megvannak a titokzatos útjai,
hogyan tud egy népet kísérni akkor is, ha az intézményes Egyház
nincs jelen. Isten jelet adott, hogy nem hagyja el népét, és a
szülők, nagyszülők hite által kísérte a népet. Amint a
vallásgyakorlat szabaddá vált, a nép kész volt, hogy újra
megtöltse a templomokat.
Természetesen a kommunista uralom nagy pusztítást okozott
a vallási terülten is. A diktatúrát követően meghatározóvá
vált a társadalmi nyomor és a bizonytalanság. Lassan indult a
változás: 1991-ben tartották az első szabad választásokat,
1992-ben reformokat hoztak, 1998-ban született meg az új alkotmány.
Az egyházak is lassan álltak lábra: 2000-ban ünnepelhették az
első papszentelést.
A 90-es években mintha megrészegültek volna az emberek
– fogalmazott Paloka – nem tudták, mit akarnak, és mit
szabad nekik akarni. A vallás a fiatal generáció számára új
volt. A muszlim vallás is ébredezett, megtalálták útjukat a társadalom
felé. Az ortodox vallás nagy támogatást élvezett Görögország
és több testvérország részéről, a katolikus Egyházat
Olaszország támogatta – így alakult-fejlődött a vallási élet
az országban.
A posztkommunista államnak meg kellett találnia, miként
viszonyuljon a valláshoz. Míg a vallási közösségek természetes
kapcsolatot ápoltak egymással, a politikai életnek tanulnia
kellett, milyen módon működhet együtt a felekezetekkel a közjó
érdekében. A társadalmi feszültségek kezelésében párbeszédre
kész partnerre találtak a vallási közösségekben, és együttműködésük
ma jó úton halad.
Örömteli továbbá, hogy természetes harmóniában élnek
együtt a vallások Albániában: a muszlim albán szívesen találkozik
a katolikus albánnal vagy akár az ortodox albánnal. A vallás
fontos számukra, de nem jelent vitaalapot.
Nagy kihívást jelent ma Albániában az igazságszolgáltatás
reformja és a társadalomban jelentkező szakadék gazdag és
szegény között. Súlyos gond a szervezett bűnözés és az elvándorlás
– számol be életükről az albán újságíró. A kommunizmust
bukását követőn rengetegen elhagyták az országot. Az elvándorlás
szétszakította családok ezreit, holott a családi összetartás
hagyományos érték az albánok számára.
Mára a lakosság fele elvándorolt, egy jobb élet reményében
hátat fordított az országnak. Gyerekek és szülők hagyták el
a családot, hihetetlen szenvedést okozva az itthon maradóknak.
A 90-es évek óta a prostitúció nehezíti az életet, lányokat
kiszakítottak családjaikból, és a nyugati országokban kiállították
őket az utcára. További súlyos kérdés a kommunista időkben
államosított tulajdon visszaszolgáltatása.
Ezek a problémák ma is megterhelik az életet, megoldásuk
a polgári társadalom, vallás és állam együttműködését igénylik.
A gazdaság az utóbbi tíz évben a fellendülés irányában
sikeresen elmozdult. Szükség van azonban a civil társadalom
fejlődésére, az állampolgárok életbe vetett bizalmának erősítésére,
és annak a tudatosítására, hogy a közjóhoz mindenki hozzá
tud járulni. Ebben az összefüggésben a pápa látogatása a
megerősödés, bátorítás lehetőségét jelenti.
Ferenc pápát nagy tisztelet övezi Albániában, látogatása
sokak számára Isten „kéznyújtása”. Jelenléte bátorságot
önt az emberek szívébe, reményt és megújulást hoz a népnek,
Egyháznak, államnak egyaránt.
Albánia és a Szentszék 1991 óta tart fenn diplomáciai
kapcsolatot. Területileg a katolikus Egyház öt egyházmegyéből
és egy apostoli adminisztrációból áll. Az albán lakosság
17%-a vallja katolikusnak magát, a többség, mintegy 60% muszlim
kötődésű.
(Magyar Kurír)
|
