2014.06.20.

Totális tévút

Mi ez? Az Újságíróklubért ki sem mennek tüntetni? Ők már sz@rt se érnek? Mi van itt elvtársak?

Az ellenforradalmár, nyilas, fasiszta Orbán-kormány ezért is felelős, elfelejtették volna, ütni kell, felelősségre vonni, mi ez a lazaság? Épp csak kiugrottam Horvátországba, és mire hazajövök, mi fogad? Felszámolja az ATV tulajdonosa az Újságíróklubot! Nem megy a fejembe ez a gyengeség, ha a német tulajdonos által menesztett Origo főszerkesztőjét Lázár János nyakába akarják varrni, akkor drága Bolgár úrékkal miért tesznek kivételt? Se aláírás gyűjtés, se petíció? Scheppele asszonyságnak most nem hiányoznak se a fékek, se az ellensúlyok? És a demokrácia, valamint a sajtószabadság többi lánglelkű harcosa miért kussol? Mi ez a kettős mérce? Bolgár, Németh Péter, no pláne Mészáros elvtárs nem érnének annyit? Az, hogy Szelestey nem ér meg egy tüntetést, azon nem csodálkozom. Mert tőle, mint Pelikán elvtárstól, kértek valamit, hát ráúszott a süllyedő ladikra. De ő nem oszt, nem szoroz. Emlékszem, még a Néhány gondolat megjelenése idején működött Zuglóban egy kis kábeltévé, ahova Csurka Istvánt meghívták egy beszélgetésre. Szelestey volt a támadásra felkészített kérdező, ám őt a beszélgetés során, hogy úgy mondjam, rabul ejtette a kristálytiszta beszéd, amiben semmi támadható nem volt, tátott szájjal hallgatott, mire az adás végén a főszerkesztő leszedte mind a tíz körméről, mondván: Meg vagy őrülve? Nem azért ültél ott, hogy bólogass Csurkának, hanem azért, hogy szembeszállj vele! De nem lehetett belekötni, mert hibátlan dolgokat mondott! – jött a válasz.

S ezért is lepődtem meg, hogy beült Bolgár ölébe. Hogy került közéjük? Mentségünkre szolgál: tévedni emberi dolog. Mindenesetre a sajtóklub megszűnése tény. A kérdés pedig fel van téve: új időknek új dalait halljuk, vagy a látszólagos visszavonulás csupán várakozás jó Soros Gyuri bára, hogy súgjon valamit a szőrös fülekbe, mert Gyurcsány elpingvinezett Egyesült Európai Államok projektje mindösszesen 2,7 százalékot ért. Bajnai kimerült, az emeszpében most újra castingolnak. Ez bizony savanya.

Csurka István – annak ellenére, hogy a 2006-os választásokat még megnyerték – megfogalmazta, hogy ez az utolsó táncuk a liberálbolsevikoknak, mindvégig foglalkoztatta azonban a gondolat, mit lehetne kezdeni a seregestől jövő senkikkel a következő, már a nemzeti oldalnak sikert hozó választások után. Orbán erejében, tekintélyében bízott, de sohasem becsülte le a rontó-bontókat. Akiknek, mint látjuk, egyetlen közös gondolatuk 2010 óta: Le Orbánnal!

Európában volt már ilyen idő, mikor is a keresztes háború megindítása VII. Gergely pápa agyában megfogant. Ennek nemcsak ideológiai, hanem gyakorlati célja is volt. A nyugat-európai királyi hatalmaknak sokszor okoztak gondot az oligarchák, akik ádáz küzdelmet folytattak egymással, de nem egy esetben szembeszálltak magával a királyi hatalommal is. Az akkori megszokott öröklési jog szerint az elsőszülött fiúk kapták apjuk vagyonát, míg a többi testvér a gyakorlati hatalomból kiszorult. Ezek egy része rablólovagnak állt és a törvénnyel szembeszegülve csatangolt Nyugat-Európa útjain. Valamiképp meg kellett tehát fékezni a bajkeverőket. Mi sajnos nem indíthatunk keresztes háborút a hatalomból kiszorult oligarchákkal és pártjaikkal szemben, de valamit tennünk kell, ha nem akarjuk hagyni, hogy az elkövetkező évek jelentős részét a velük való ádáz küzdelem keserítse. Az amőbaszerűen osztódó és újraegyesülőket nem alternatívaként kell megjeleníteni, hanem a maguk valóságában mint olyanokat, akiket pártjaikban elragadott posztjuk, illetve a parlamentben véres küzdelemben vagy titkosszolgálati módszerrel megszerzett listás helyeik foggal körömmel való védésén kívül semmi a világon nem érdekel. Nem elegáns dolog magunkra hivatkozni, de a Magyar Fórumban már jó fél évvel ezelőtt megírtuk: Mesterházyt kiültetik az ablakba, csak azért, hogy csúfos bukásuk után, aki arra jár, jó nagyot rúgjon a hátsójába, noha tény, hogy az MSZP vezette balliberális tábor eróziója nem a Mesterházy and Co. fellépésével kezdődött. Sokkal régebben. Horn még úgy-ahogy kezelni tudta a párt Apró kis problémáját, ami azóta bűzös, kezelhetetlen fekéllyé terebélyesedett. És az is lesz mindaddig, amíg ugyanazok maradnak akárhányágú vezérlő csillagai: a Gyurcsány-, majd Bajnai-féle erőszakos hatalomátvételt támogatók, az ún. „szakmai” csoportok, a filozófusok, a közgazdászok, a sajtóhiénák, a diktátumaikat rájuk oktrojálók. Ezen okból kifolyólag hiába kerülne egy erkölcsösebb csapat, azt is megrontanák. (Nem akarok én a szociknak tanácsokat adni, de a helyükben neoliberális közgazdászaikra különös gondot fordítanék, szerintem mindegyiknek meg kellene semmisíteni a diplomáját, mert milyen alapon vonják felelősségre az orvosokat, ítélik pénz vagy börtönbüntetésre bármilyen szakma gyakorlóját – műhiba elkövetése okán –, ha ezek megúszhatják.) A külvilág számára megjelenő velük azonosuló médiatámogatók mindegyike elhasználódott. Pláne abban a formában, hogy négy-öt vagy több, egymással mindenben egyetértő, rosszarcú vagy rossz modorú zsebdiktátor ül egy stúdióban, derékig beásva és pocskondiázza a magyarokat. Vagy ugyanez rádióstúdióból: a mikrofonnál kellemetlen bélhangú, a magyar hangsúlyozást semmibe vevő, csak az idegent istenítő horda, óráról órára mindig ugyanazt, ugyanúgy. És írni sem tudnak mást. Ami aztán végképp undorító bennük, az az állandó feljelentgetés: hogy most már Európa járjon el a magyarokkal szemben, vagy legalább tiltakozzon valaki Amerikából, lépjen fel ellenünk a Zsidó Világszövetség, a Nemzetközi Valutaalap, vonuljon be a NATO, leckéztessen meg bennünket Merkel. Állítólag ősszel az önkormányzati választásoknak valóban Gyurcsány vezetésével akarnak nekimenni. Ha ez igaz, és a szoci körökben tényleg a bornírtság üli a torát, joggal retteghet az MSZP, hogy az SZDSZ sorsára juthat, és akkor az összes vezetője mehet a potencianövelő szerekkel házaló Herényi (nomen est omen) hálózatába ügynöknek. S ha már Bástya elvtárssal kezdtem Virág elvtárssal fejezem be: Az élet nem habosstorta elvtársak!

czyla