|
 2014.06.27.
Kéri Kálmánra emlékezünk
20 éve halt meg Kéri Kálmán
Főtisztelendő
Urak, Tisztelt Gyászoló Család, Diplomata Urak, Külföldi és
Magyar Gyászolók!
Vitéz Kéri Kálmán
ny. honvéd vezérezredes személyében nemcsak a felvidéki földimet,
bizalmas barátomat, hanem műegyetemi tanáromat is gyászolom,
nemcsak a magam és családom, hanem a volt soproni egyetem diákjai
nevében és képviseletében is.
Sokan és sokszor
méltatták Kéri Kálmán történelmi jelentőségű életútját,
a kiváló katonát, a demokratikus politikust, a recski mártírt,
a hazájához rendíthetetlenül hűséges szepességi magyart, de
a megemlékezések során eddig senkitől se hallottam, hogy kiváló
tanár is volt.
A második világháború
elején, 1940 őszén találkoztam vele először, amikor a Magyar
Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán erdőmérnök-hallgató
lettem. Akkor a háborús helyzet miatt szükség volt arra, hogy
az egyetemek diákjait, akik a felmentés lejárta után a katonai
kiképzésre történő behívást követően tartalékos tisztek
lesznek, az egyetemi tanterv keretében minden évfolyamon honvédelmi
ismeretekre oktassák és vizsgáztassák. Nekünk az előadó tanárként
meghívott vezérkari tisztek korszerű honvédelmet, hadikémiát,
hadiközlekedést és ballisztikát tanítottak.
1940-ben mi 18-19
éves fiatalok voltunk, ő 39 éves vezérkari őrnagy. Határozott
fellépése, megjelenése, kisportolt alakja, délceg testtartása,
derűt sugárzó arca, kedve mosolya már első találkozásunkkor
kedvező benyomást tett ránk. Előadásait minden héten
rendszeresen megtartotta, pedig katonai feladatai nagyon leterhelték.
Előadásai során egyre jobban megkedveltük. Nála az első névsorolvasás
és bemutatkozásunk után nem kellett rendszeresen a jelenléti
ívet (a katalógust) felolvasni. Mindig telt tanterem volt. Kiváló
előadó volt. Olyan szakszerű és élvezhető előadásokat
tartott, hogy azok minden diákot érdekeltek, szemben más
egyetemekkel, ahol – a vezérkarhoz beérkezett információk
szerint – a honvédelmi előadásokat a diákok általában nagy
közönyösséggel fogadták. Kéri Kálmán a hitleri Német
Birodalom határától 6 km-re, az egyetemi katedráról olyan reális
helyzetértékelést mert adni nekünk, amiből megértettük országunk
nehéz helyzetét és a ránk leselkedő veszélyeket. Akkori
helyzetértékelései, sajnos, mind bekövetkeztek. Előadásait,
amíg élünk, nem felejtjük el. Több mint fél évszázad múltán
is, öregdiák-összejöveteleinken mindig emlegetjük azokat és
nagy tisztelettel emlékezünk rá. Nagyon sajnáltuk, amikor
1940-ben, a tanév végén azzal búcsúzott el tőlünk, hogy jövőre
már nem ő fog oktatni bennünket, mert a kormány Pozsonyba küldi
katonai attasénak.
A katonai
szakismereteken kívül Kéri Kálmántól nagy hazaszeretetet,
becsületes helytállást, a magyarság sorsáért érzett felelősséget
is tanultunk.
Kedves Kálmán Bátyám!
Szeretett Tanárunk! Köszönjük Neked, amit Tőled egy életre
szólóan kaptunk. Nyugodj békében! Isten Veled!
Hábel György búcsúbeszéde
Kéri Kálmán gyászmiséjén, 1994. június 7-én a kelenföldi
római katolikus Szent Gellért-templomban
|
