vissza a főoldalra

 2014.06.27. 

A kötelező kamarai tagság kiszámíthatóságot jelentene a tagok számára

Fontos üzenet kamaránk felé a Külgazdasági és Külügyminisztérium létrehozása, különösen a sorrendiség

Munkára, jól végzett fizikai munkára szüksége van az országnak – jelentette ki az Országgyűlés elnöke június 3-án a Parlament Felsőházi Termében a VII. Szakma Sztár Fesztivál országos díjátadó ünnepségén. Kövér László kiemelte: a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) által szervezett országos szakmai versenyen legjobb helyezést elértek elismerésének helye van a Parlament falai között, mert az ország házát olyan dolgokra kell használni, amelyek a nemzet életében nagyon fontosak. Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerkesztőségünk kérdésére elmondta: az EU kérte a kötelező kamarai tagság megszüntetését, s most ugyanezt kérik Szerbiától is. De már ők is kezdenek rádöbbenni arra, hogy ezzel nem járnak jól gazdasági szempontból. Eközben viszont számos uniós országban megtartották a kötelező kamarai tagságot, mert ők ismerik annak az előnyeit.  

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2014-ben sorrendben hetedik alkalommal rendezte meg a Szakma Kiváló Tanulója Versenyt (SZKTV), valamint az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyt (OSZTV). Mik ezeknek a versenyeknek a célkitűzései?  

– Több célból indítottuk el ezeket a versenyeket. Az egyik, hogy ráirányítsuk a figyelmet a szakképzés fontosságára. A másik, hogy a diákoknak lehetőséget biztosítsunk arra, hogy összemérjék tudásukat, erősítsük motivációjukat. A harmadik, hogy ha versenyeznek egymással a különböző iskolák tanulói, akkor az oktatási intézmények is tanulnak egymástól. Tehát önmagát erősítő folyamatról beszélhetünk. A negyedik pedig a pályaválasztáshoz kapcsolódik, hiszen a versenyeket nagyon sok látogató kíséri figyelemmel. A fesztivál helyszínén, a Hungexpo Vásárközponton ingyenes részvétellel az idén már közel 15 ezer látogató vett részt. S a 15 ezer látogatónak több mint 60%-a pályaválasztási időszakban lévő tanuló.  

A versenyeken mely szakmák tanulói vehettek részt?  

– Természetesen; pontos versenykiírást határoztunk meg. A versenyeken a következő szakmák tanulói vettek részt. SZKTV: ács, állványozó, bőrdíszműves, burkoló, bútorasztalos, cukrász, élelmiszer- és vegyiáru-eladó, épületasztalos, férfiszabó, festő, díszítő, mázoló és tapétázó, fodrász, gépi forgácsoló, géplakatos, hegesztő, hűtő- és légtechnikai rendszer szerelő, kárpitos, kozmetikus, kőműves, központifűtés- és gázhálózatrendszer-szerelő, műszaki cikk eladó, női szabó, pincér, ruházati eladó, szakács, szerkezetlakatos, szerszámkészítő, tetőfedő, villanyszerelő, víz-, csatorna- és közműrendszer-szerelő. OSZTV: automatikai technikus, bútoripari technikus, elektronikai technikus, erősáramú elektrotechnikus, épületgépész technikus, gépgyártás-technológiai technikus, kereskedő, magasépítő technikus, mechatronikai technikus, vendéglős. Kerestünk szponzorokat, akik a szakmákat hajlandók eszközökkel támogatni. Így például egy szakácsversenyre nagyon komoly konyhai gépészetet visznek ki. Az általunk kiválasztott oktatók pedig a verseny tisztaságáért felelnek. A verseny fordulói: elődöntők, előválogatók, döntők. Az elődöntőkön országosan közel 4000 fő vett részt, melyeket a korábbi éveknek megfelelően a területi kamarák bonyolítottak le. Az elődöntőkön a legjobb eredményt elérő versenyzőket hívták be a szakmák előválogatóiba. Az előválogatókat szakképző intézmények – a verseny lebonyolítására alkalmas – tanműhelyeiben szerveztük meg. Az előválogatókon az oda bekerült diákok – 420 fő – elsősorban gyakorlati, illetve gyakorlati jellegű feladatokat oldottak meg. A végső megmérettetésre, a döntőkre a háromnapos Szakma Sztár Fesztiválon került sor. Idén 106 iskolából 194 diák került be a szakmai versenyek országos döntőjébe. A versenyen a 60%-os eredményt elérők felmentést kaphatnak a tanév végén esedékes szakmai vizsgarészek alól. Ez nagy motivációt jelent a diákok számára. Fentiek szerint – a versenyben elért eredménye alapján – ez évben a tanulók 80%-a kapott felmentést a teljes szakmai vizsga letétele alól.  

Ezekkel a megmérettetésekkel az is a céljuk, hogy a társadalom jobban megbecsülje a jó szakmunkásokat, s ne nézzék le őket? Mert ma még mindig él az az előítélet, hogy csak a diplomások rendelkeznek igazi tudással.  

– Valóban él ez a sztereotípia, s mi azt szeretnénk, hogy ha valaki szerzett egy jó szakmát, akkor annak birtokában tovább léphessen a felsőoktatás irányába. Mára kialakultak olyan szakmák, melyek szinte felsőoktatási végzettséget igényelnek, például az elektronikus, logisztikus – akinek jó nyelvismerete kell legyen, és remek szervezőképességet kell elsajátítania– a mechatronikus, a programozó, a rendszergazda. Lényeges az attitűd kérdése. Hiszen ha a diák elsajátít egy adott szakmát, s utána jelentkezik a felsőoktatásba, akkor ezt már biztonsággal felvértezve teheti, hiszen már kenyérkereső állásban van. A közelmúltban végeztünk a Mercedes-Benz gyárral egy programot Kecskeméten – ez egy folyamatos projekt, melyet három évvel ezelőtt indítottuk el –, ahol autóipari szakmunkásokat képez négy szakmában, duális képzésben az említett gyár. Nemrég az első 28 fiatal végzésén voltam jelen, és beszélgettem ezekkel a diákokkal. Ők elmondták, hogy 24-en szeretnének esti tagozaton érettségizni, s szeretnének diplomát szerezni. A Mercedes mind a 28 fiatalnak ajánlott állást, mégpedig bőven az átlagbér fölötti fizetéssel. A diákok elmondták: szüleik nem tudták volna finanszírozni felsőoktatási tanulmányaikat, így viszont, mivel kenyér van a kezükben, saját forrásból tudják egyetemi képzésüket anyagilag biztosítani. Tehát nem minden család képes finanszírozni gyermekük tanulmányait. A felsőoktatással ellentétben, ahol kollégiumi vagy albérleti díjat, utazási költséget kell fizetni, s nem ritkán a tanulmányok árát is állnia kell a szülőknek, a szakképzés ingyenes, s a jó tanulók ösztöndíjban részesülnek.  

Mit tanácsol azoknak, mivel biztatja azokat a fiatalokat, akik nem kerültek be az országos döntőbe, s nem kaptak díjat?  

– Azt, hogy jól tanulják meg a szakmájukat. A közeljövőben kezdődnek el a szakmunkás-vizsgák, amelyeken képesek újra bizonyítani. Nem minden tanuló egyformán érett, s egyértelmű, hogy egy versenyben csak egyvalakinek ítélhető oda az első helyezés. 4000 diák indult a vetélkedőkben, így nem hiszem, hogy nagy lelki megrázkódtatással jár, ha valaki nem győzött.  

Következő témánk a kamarai tagság. Miért határozták el a kötelező kamarai tagság bevezetését? S mindez milyen előnyökkel jár a tagok és az MKIK számára?  

– Tisztázzunk egy félreértést: a kötelező kamarai tagságot mi nem tudjuk bevezetni. Mi „csupán” ezt javasoljuk a kormánynak. Tehát magát a döntést a parlament hozhatja meg törvénymódosítással. Úgy látjuk, tapasztaljuk, hogy ahhoz, hogy a gazdaság hatékony és versenyképes legyen, ahhoz azt meg kell szervezni. Mindez nem ördögtől való, és nem is magyar sajátosság, mert Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában például kötelező kamarai tagság van érvényben. Tehát a magyar gazdaság legfontosabb partnereinél ez a rendszer működik. Mindennek az a célja, hogy jó szakképzési rendszerük legyen, aminek eredményekén optimális szakmunkáspiac alakul ki. S emiatt érdemes abba befektetni. A kötelező tagságnak egyik lényege, hogy a mindenkori kormányzat látja, hogy kik vannak a gazdaságban, és mindent el tud követni annak érdekében, hogy a gazdasághoz közeli alrendszerek jól működjenek. Most azt tapasztaljuk, hogy a kötelező regisztráció intézménye sokaknál nem teljesen világos. Ők abból indulnak ki: engem arra köteleznek, hogy regisztráljam magam, különben nem kapok megrendelést. Azt se felejtsük el, hogy a kötelező tagság kiszámíthatóságot jelent a tagok számára. Nemrég beszélgettem egy magyar sírkövessel, aki Ausztriában vállalkozik. Elmondta, hogy eleinte attól félt, hogy nem kapja meg az ottani kamarától a működési engedélyt. Hiszen az osztrák kamara gazdasági szempontok alapján dönt arról, hogy az adott térségben szükséges-e még egy sírköves. Tehát a kötelező kamarai tagság a patrióta piacvédelem egyik rejtett eszköze. Ha mi ezt az eszközt alkalmaztuk volna, mikor a hazai kereskedelembe beengedtük a külföldieket, akkor valószínűleg nem úgy néznének ki a belvárosaink, ahogy most, s nem lenne 65%-ban idegen kézben a hazai élelmiszeripari kiskereskedelem. Így nem ilyen állapotok uralkodnának vidéken és a magyar agrárgazdaság területén.  

Mindez azért történhetett meg, mert a rendszerváltáskor eltörölték a kötelező kamarai tagságot?  

– Azért is jött létre a mostani állapot. Emlékeztetem arra a kedves olvasókat, hogy az uniós csatlakozáskor, maga az EU kérte a kötelező kamarai tagság megszüntetését, s most ugyanezt kérik Szerbiától is. De már ők is kezdenek rádöbbenni arra, hogy ezzel nem járnak jól gazdasági szempontból. Eközben viszont számos uniós országban megtartották a kötelező kamarai tagságot, mert ők ismerik annak előnyeit. Viszont a kelet-európai piacon atomizálni kellett a gazdaságot.  

Tehát ebben az esetben is beszélhetünk a kettős mérce alkalmazásáról?  

– Ez teljesen egyértelmű.  

Amennyiben elfogadja a parlament az önök javaslatát, elképzelhető, hogy a magyar kormányt újfent pellengérre állítják?  

– Biztos vagyok abban, hogy a brüsszeli bürokratáknak mindez nem nyeri el a tetszését. Nagyon rég óta benne van a szervezetünk az Eurochambres-ben, az Európai Kamarák Szövetségében, s nem tudunk keresztülvinni olyan állásfoglalást, amelyben kimondanák, a kamarák szerepének erősítését és a kötelező kamarai tagságot. Hiszen a nagy, s erős gazdasággal rendelkező uniós államoknak nem érdekük az, hogy mindez nálunk is megtörténjen. Idehaza bevezették a 300 négyzetméter fölötti kereskedelmi építmények építési tilalmát. A plázastop alól a kormány delegáltjainak véleménye után a nemzetgazdasági miniszter adhat majd felmentést. Ha azt mondanánk, hogy ezt az engedélykiadást a helyi üzleti közösségre bízzuk, akkor ezt a kérdést könnyebben megoldanák. Nagyon hasonlít ehhez az a konstrukció, amit nagyon helyesen a földtörvény, az Agrárkamara kapcsán választott a kormányzat.  

Ha kötelezővé tennék a kamarai tagságot, akkor az MKIK el tudná látni az államigazgatáshoz közeli feladatokat is?  

– Így van. Ezért is indult el az a belső vita a kamarában, hogy a 23 területi kamarának milyen szerepe lesz a jövőben. Javaslatunk szerint a területi kereskedelmi és iparkamarák a jövőben is megtartanák jogi önállóságukat, de tevékenységüket az eddiginél jobban összehangolná az MKIK. Ez úgy valósulna meg, hogy az MKIK-küldöttgyűlésen – ahol a területi kamarák küldöttei szavaznak – elfogadott határozatok végrehajtása a területi kereskedelmi és iparkamarákra kötelező lenne. Az is lényeges, hogyha fölvállalunk egy államigazgatáshoz közeli feladatot, azt egyforma színvonalon végezzük el az ország összes megyéjében. Tudjuk, hogy a „kötelező tagság” kifejezés sokakban ellenérzést vált ki. A német ezt kötelezettségnek, kötelességnek nevezi. Ezáltal a vállalkozóknak részt kell venniük a vállalkozói környezet fenntartásában. A vállalkozóknak egy adott időn belül szükségük lesz munkatársra is. Ahhoz, hogy ezeket kiképezzék, szükség van a kamarai tagok hozzájárulásához. Hiszen úgy vélik, hogy akinek nincs kamarai tagsága, az valószínűleg kontár, nem látható a piacon, s nem ismerik a versenytársak sem.

 A kötelező kamarai tagsággal az MKIK részt vehet a szakoktatás vagy a felnőttképzés megszervezésében is? Az utóbbit azért kérdezem, mert már a ’90-es évektől lehet hallani az élethosszig tartó tanulás fogalmáról, hiszen a versenyképesség alapfeltétele lett a folyamatos fejlődés, haladás, innováció. Kevésnek bizonyul az egyszer már megszerzett tudás, ismeret, elkerülhetetlenné válik az állandó, egész életen át tartó tanulás.  

– Amit mondott, azzal egyetértek, de mindennek a megvalósításához nem szükséges a kötelező tagság, ámbár hasznos. A németországi példa a következő: léteznek a különböző képző intézetek – ezek mind kamarai felügyelet alatt működnek –, melyekben délelőtt tanulnak a szakmunkástanulók, délután pedig továbbképző oktatást folytatnak éppen az ön által említett élethosszig tartó tanulás jegyében, mert háromévente meg kell újítani a szakmunkás bizonyítványt, hogy a legmodernebb eszközökkel és anyagokkal dolgozhassanak. Mindez erőforrás-megtakarítást is jelent, hiszen egyazon eszközön tanulnak a fiatalok és a felnőttképzésben részt vevők.  

Végezetül: a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara milyen változtatásokat vár el az új kormányzattól?  

– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kormány partnernek tekintett bennünket a választások előtt és után is. Éppen ezért olyan megállapodástervezetet készítünk elő, mely azt tartalmazza: milyen közös feladatellátást tudunk tenni a gazdaság növekedése, az erős gazdaság fölépítése érdekében. Számunkra fontos üzenet a Külgazdasági és Külügyminisztérium létrehozása, különösen a sorrendiség. Lényeges, hogy az erőforrások szimbiózisba kerüljenek, s el szeretnénk érni, hogy a külgazdaság fejlesztésében ne térjünk el a jelenlegi iránytól. Tehát kiemelendő a magyar cégek megerősítése, s azok számára a piacok felkutatása. Emellett fontosnak tartjuk az oktatás területén a további átalakításokat; a KLIK-től azt várjuk, hogy a szakmunkásképzés iskolarendszeri elemeit áttegyék egy tömbintézménybe, s onnan kéne azokat finanszírozni és működtetni. Szükséges a szakképzés rendszerének finomhangolása, amihez már megvannak az alapok. A felsőoktatásban pedig tovább kell lépni a duális modell irányába, és meg kell erősíteni a természettudományos képzést. A felnőttképzés területén el kell érnünk a zenitet, mert csak így lehet százezrek számára munkát biztosítani. S úgy gondoljuk, hogy ezen a területen kamaránknak akkreditációs szerepet kell kapnia. Az adórendszerben továbbra is fontosnak tartjuk a teljesítménycentrikus adózást, s komoly problémákat látunk a kutatás-fejlesztés-innováció területén. Utóbbi esetében a teljes intézményrendszert gazdaság közelivé kell alakítani, hiszen nemcsak tudományos szempontból kell kutatásokat és fejlesztéseket végrehajtani, hanem azért is, hogy abból profitot nyerjünk. Az uniós forrásokat gazdaságossá kell tenni, s ez a kormány célja is. Már csak a végrehajtás a feladat, ami nem lesz egyszerű, mert sokan a régi struktúra megmaradása mellett kardoskodnak. Tovább kéne csökkenteni a bürokráciát, s azt gondoljuk, hogy egy kétharmados felhatalmazottsággal bíró kormánynak ez ügyben félre kell tennie az aggályait, s határozott lépéseket szükséges megtennie.

Medveczky Attila