vissza a főoldalra

 2014.05.08. 

Éljen május elseje

Csütörtökön, május elsején a bukott kormányváltók szónokai a Városligettől kezdve az óbudai hajógyári szigetig színpadokat ácsolnak maguknak, majd a munkásosztály nagy ünnepét méltatják, versenyt aggódva a „munkásgyilkos, paraszt kormány” (falfirka, 1984-ből) jogutódjaként a Rózsadombról lelátogató milliárdossal. A múlttal együtt végképp eltörölt munkásosztály archetípusának bemutatása céljából felléptetik majd Gúr Nándort, mint az éhségmenet idején. Nem tudjuk, hogy a kormányváltók együtt töltik-e a kampánymajálist, csupán azt tudjuk, hogy Európába külön-külön indulnak, hogy végül egyesüljenek Tavares kebelén. Az MSZP Gyurcsány–Bajnai nélkül, valamint Gúr Nándor és a furcsa pár(t) Simon elvtárs nélkül olyan lesz, mint a Torgyán doktor által megénekelt vőlegény a lagziban: szerszám nélküli. Csak Lenin szelleme lebeg a vízfejek felett, aki zsil és búgyet zsity, és problémamegoldó képességének legendás, 1905 után feljegyzett mondata: Elvtársak! Miután a szovjet hatalom alapozása átmenetileg kudarcot vallott, a magam részéről visszatérek Svájcba. És a kormányváltók: Itt nyomor van, innen el kell menni, ha vesztünk! Milyen egyformák. Azt ígérik, itthagynak bennünket. Ez a lehetőség felcsigázta az érdeklődésemet. Az idei EU-s választás sorrendben a harmadik lesz, a 10 éves évforduló sokakat számvetésre késztet, a magyar választópolgár számára pedig éppen egy ilyen évfordulón ritkán adódó lehetőség látszik felcsillanni: szaván fogni az élősködésre berendezkedettet.

Milyen sokszor vágytuk a költő sorait: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket!” Hát rajta, nem kell sokat kutakodnunk, ők minden kilométerkőnél nyomot hagytak, a Városligetben is. Az általuk teremtett viszonyok reprezentálására elég rápillantanunk a szinte azonnal bedöglött, értelmetlenül felépített homokórájukra. Az időkeréknek nevezettre, a 4 méteres, 89-ig álló(!) Leninszobor helyére 350 millió forintért emelt valamire, ami soha sem működött. Ők erre képesek: homokra homokórát építeni.

Sorolhatnám rémtetteiket, de minek, ez az időkerék oly beszédes. Lejárt, mint a felállítóik. Ezért az általuk eddig megtévesztetteket szépen kérem: ne szavazzanak rájuk, higgyék el, nem érdemes! Adják meg nekik a lehetőséget, hogy bizonyítsanak, hogy legalább egyszer az életben, tartják a szavukat. Nos akkor ... akkor megtapasztalhatnánk végre, közösen, milyen jó nélkülük!

Addig is sürgető feladatként áll előttünk a közelmúlt megismertetése, mert a történelemhamisítás a késő kádári technokrácia szócsövei szájából nagyüzemi méretekben folyik, már ilyen kicsiny időtáv vonatkozásában is. Ezért is figyeltem fel egy írásra, mint első fecskére, melyben a tisztesség egy piciny szikráját véltem felfedezni a történelemhamisítók fő orgánumában megjelenni engedett szerző szándékát illetően. Persze csak módjával, de ínség idején mindent meg kell becsülni. Az a dolgozatban a figyelemre méltó, hogy Szalai őszintén elcsodálkozik az MSZP–SZDSZ kikopott liberálfasisztáin, konkrétan Magyar Bálinton: A Fidesz (által vezetett) államot maffiállamnak nevezni – miként Magyar Bálint teszi – egyszerűen publicisztikai túlzás. Valójában a Fidesz és Orbán Viktor (...) megpróbálta megtörni a gazdasági elit (…) húszéves uralmát – szól a korrekt megállapítás, melyben a szerző megüzeni az ordas hazudozónak, jól emlékszik még a privatizáció legvadabb időszakára, amikor az MSZP–SZDSZ-koalíció felfüggesztette a versenyszabályokat, (akadálymentesítették a szabadrablást) és arra is, amikor egyenesen a nagyvállalkozóik ügyvédi irodáiban születtek meg a gazdasági elitek tevékenységét szabályozó jogszabályok! Csak remélhetjük, különvéleménye miatt Szalaiból ezek után nem lesz antiszemita, mint Schifferből. A magyar önértékelés sárbataposásában, a rókák (ahogyan Szalai Erzsébet ezeket a piszkos tolvajokat becézi) érdekeltek. A rókák taszították tartós szegénységbe az ország egyharmadát. Az ötmilliárd forint vagyont, és a ki tudja pontosan hány 100 milliós éves jövedelmet magáénak tudó, nem is olyan Apró–Gyurcsány klánt, az ugyancsak tehetős Bajnai-féle hatalomtechnikusokat, az országból való forráskivonás bajnokait nevesíti mint felelősöket, az egyre jelentősebb társadalmi rétegek tartós leszakadásáért, kormányaikat a nagyburzsoázia feltétlen kiszolgálóiként említi a szociológus végzettségű szerző. Ez rendben is lenne, így igaz, ezek bizony ezt tették velünk, ám a nagyburzsoázia főnév elé a nemzetközi jelzőt nem kitenni ugyancsak történelemhamisítás, mert magyar nagyburzsoázia a szó nemzetközi értelmében és méretében nem létezik. Sokat loptak, még nagyobb a kár, amit okoztak, de nemzetközi méretekben mégiscsak kispályás koalíció a kormányváltóké. A milliónyi kisemmizett munkás és tsz-paraszt krajcárja kuncog a Gyurcsány–Bajnai zsebekben. A kényszervállalkozóvá tett orvosoké, tanároké, alkalmazottaké, a milliónyi koldusbotra juttatott magyaré.

Ebben a helyzetben döntött Orbán, a magyar középosztály támogatása mellett, „akik a hátukon viszik az országot”.

Szalai Erzsébetet persze nem reklámozzák, annál inkább futtatnak mostanában egy, a félművelt alkoholista és/vagy kikopott színésznő szerepében szívesen pendliző hölgyet, de fájdalom, az ő állításai ellenére sincs magyar ember ilyen vagyoni státusban.

Ultima rációként szintén a baloldali szociológus szavait ajánlom figyelmükbe, kedves választópolgárok, akiket még egyszer arra kérek, ne szavazzanak ezekre, mert nem érdemlik meg!

Szalai Erzsébet: ...a középgenerációs szoclibek most sem tudták eltitkolni, hogy valójában megvetik az országban élő embereket. Bajnai Gordon például nagy nyilvánosság előtt azt üzente a társadalom tagjainak, hogyha félnek kiállni mellettük, akkor húzzanak magukra narancsszínű pólót Fidesz felirattal, és a szavazófülkében tegyék az összefogás–kormányváltók mellé az ikszet. Látják ugye: valójában sunyi, gyáva hazug embereknek tartják Önöket, csak a szavazatuk kell nekik. Hát ne adják! Ezeknek semmiképp!