2014.05.16.
Esterházy János: a hűség, az áldozat
és a hit hármassága
Május hetedikén
valószínűleg egyik legemlékezetesebb előadását tartotta
Esterházy Jánosról Molnár Imre történész, felvidéki vértanúnk
életének legkiválóbb kutatója Komáromban.
Jelenlétével
megtisztelte az eseményt Lévai Attila, a Református Teológia
Kar dékánja, Bernhard Kaiser tanszékvezető, és a meghívó,
Somogyi Alfréd apácaszakállasi lelkipásztor. A két óra
nemcsak az életrajzi adatokat és korrajzot tárt az egyetem
református teológia szakos hallgatói elé: sokkal több volt
annál. Bebizonyosodott ugyanis, hogy Molnár Imre mélyen átérzi
a mártír gróf sorsát, a „szívével is lát”. Megpróbálkozik
annak feltárásával, miként válhatott a dúsgazdag grófi családba
született Esterházy a történelem, elsősorban a trianoni országcsonkítás
hatására, szenvedései tüzében mindnyájunk egyik
legtiszteltebb magyarjává.
Molnár Imre a hűség,
az áldozat és a hit összefonódását elemezte ki Esterházy János
megbízhatóan dokumentált életeseményei ismeretében. Magatartásának
elemei: töretlen hűség az Istenhez, a magyar nemzethez, a
felvidéki magyar nemzetrészhez és a családjához. Ez a hűség
ne csorbuljon, az életét is kész feláldozni, nem hajlandó
megalkudni senkivel és semmivel. A nehézségeken, a börtönökön,
a szenvedések elviselésén és (esetleges) saját megtorpanásain
sziklaszilárddá nemesült hite segítette át. Imakönyvébe írt
bejegyzései tanúsítják, hogy felismerte: ő is keresztutat jár,
mint Krisztus, ezért az ő áldozata is meghozza majd az eredményt.
És mi az eredmény? Az, hogy még mindig létezünk mi,
(cseh)szlovákiai magyarok is, mert túléltük a teljes
jogfosztottságot, működnek az iskoláink, gyülekezeteink és részesei
vagyunk a nemzet egyesítésének. A jövő? Ma még hihetetlen:
Esterházy János szolgálata nemcsak a magyarság számára
hozhat hasznot – mivel megteremtheti a szlovák-magyar jó-szomszédiság
és együttműködés alapjait –, de ösztönzően hathat a népek
közötti megbékélés folyamatában is: a világ bármely térségében.
Batta György, Felvidék.ma
|