vissza a főoldalra

 2014.05.23. 

Putyin bajsza és egy vámpír sírja

Ezen a héten különösen érdekes témák kerültek elő Lengyelországgal kapcsolatban. Az első hír arról tudósít, hogy a lengyel államvezetés meghúzta Putyin bajszát – persze csak képletesen, hiszen az orosz államfő tudvalévőleg nem visel arcszőrzetet. Az történt, hogy a varsói kormány Szolidaritás-díjat adományozott a krími tatárok vezetőjének, Musztafa Dzsemilevnek, aki nyíltan ellenezte a Krím orosz megszállását. Dzsemilev idős ember, a szovjet időkben tizenhét évig raboskodott az elvtársak börtöneiben, a hivatalos megfogalmazás szerint „rendszerellenes politikai tevékenységért”. A Szolidaritás-díj egy frissen létrehozott lengyel állami kitüntetés, most először adták át. „Dzsemilev Ukrajna egységének védelmezője. Olyan ember, aki megmutatja, hogy a demokrácia igenis lehetséges” – nyilatkozta a díjátadást követően Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter.

Nyilvánvaló, hogy ezzel az elismeréssel Varsó Putyinnak és általában Oroszországnak is oda akart piszkálni egyet. Tudhatjuk, ennek a viszonyulásnak nagyon valós történelmi okai vannak. Az angolul megjelenő The Moscow Times újság máris kanyarintott erről egy hangzatos cikket, és a dolognak lett is következménye: az új krími oroszbarát bábhatóság kitiltotta Dzsemilevet a félszigetről – Putyin pedig kitiltotta őt Oroszországból. Tette ezt annak dacára, hogy alig másfél hónappal ezelőtt, március elején az orosz elnök megbeszélést folytatott Dzsemilevvel, és hivatalosan megígérte neki, hogy Moszkva rehabilitálni fogja a krími tatárokat. „Oroszország többet fog tenni a tatárokért, mint amennyit Ukrajna tett értük az utóbbi huszonhárom évben” – fogadkozott akkor Putyin, és tessék, erre most kitiltja a szülőföldjéről a tatárok vezetőjét… Az áldozat, Dzsemilev hosszabb interjút adott az AFP francia hírügynökségnek, amelyben kijelentette: „Visszatértünk a szovjet időkhöz. Még nem tartunk teljesen a sztálinizmusnál, de a peresztrojka vívmányaitól már eltávolodtunk.”

A következő téma egy régészeti különlegesség. Lengyelország északnyugati részén, Kamien Pomorski városkában XVI. századi vámpírtemetkezést tártak fel egy ásatás során. Az elhunytat a közösség tagjai vámpírnak tartották, ezért szájába téglát raktak, egész felső fogsorát kiverve. Lábát pedig lecövekelték, hogy így megakadályozzák visszatérését az élők közé – a halott mindkét lábfején jókora lyuk tátong, így rögzítették a csontot a talajhoz. A régészcsoport vezetője, Slawomir Gorka elmondta: „A középkori emberek nagyon féltek attól, hogy a vámpíroknak hitt emberek kikelnek sírjukból, ezért a meggyanúsított halott szájába követ vagy téglát tettek, ugyanis kővel a szájában a vámpír nem tudott harapni, és éhen halt.” A régészek szerint ilyen sírok a szláv területeken főként a XIII– XVII. századi köztemetőkből kerültek elő. A korabeli népi hiedelem szerint a vámpír szétrágja a többi halott koporsójának tetejét, kiszívja a testekből a nedveket, és szörnyű pestisjárványokat terjeszt. A legfőbb érdekesség pedig most következik: tudják, mikor történt az utolsó, adatokkal bizonyított vámpírtemetés Lengyelországban? Nem, nem valamikor a XVII. században, hanem kereken száz esztendeje, 1914-ben! A mazóviai Stare Mierzwicében a falulakók kiásták egy korábban eltemetett társuk tetemét, levágták a fejét, és a lába közé helyezve hantolták el újra.

A harmadik téma helyszíne Varsó, főszereplője a magyar miniszterelnök. Orbán Viktor múlt hétfőn a lengyel fővárosba látogatott – nemzetközileg ez volt az első hivatalos kormányfői útja április 6-i választási győzelmét követően. Az ügy szépsége, hogy négy évvel ezelőtt, a 2010-es országgyűlési választások után szintén Varsóba vezetett az első külföldi útja. Ezért most hitelesen jelentette ki a május 5-i sajtótájékoztatón, a Donald Tusk lengyel kormányfővel folytatott hetvenöt perces megbeszélését követően: „A frissen megalakult magyar kormány is mélyen elkötelezett lesz a történelmi lengyel–magyar barátság mellett.” Hozzátette: „A két nép barátsága a legnehezebb pillanatokban is kiállta a próbát.” Egyúttal megköszönte Donald Tusknak azt a támogatást, amelyet Magyarország az elmúlt négy évben kapott Lengyelországtól. Majd megismételte álláspontját, miszerint a következő években Kelet-Közép-Európa lesz a földrész gazdasági fejlődésének motorja.

A varsói miniszterelnöki hivatalban tartott tárgyalás után Donald Tusk kiemelte, hogy Orbán Viktor a választási győzelmet követően ezúttal is Lengyelországba látogatott elsőként. A Fidesz–KDNP kétharmados győzelmét úgy értékelte, hogy a magyarok látványosan elismerték az Orbán Viktor által vezetett pártszövetség polgári konzervatív értékrendjét. Tusk nagyra értékelte a Visegrádi Együttműködés magyar elnökségét, amely június végén zárul. Szerinte a V4 a legjobb példa arra, hogy igenis lehet közös energiapolitikát folytatni. Ezzel meg is érkeztünk e miniszterelnöki találkozó legfontosabb témájához: az energiapolitikához. Mindkét kormányfő részletesen nyilatkozott erről. Orbán Viktor a kamerák és mikrofonok előtt egyértelművé tette, hogy teljes mértékben támogatja a lengyelek által javasolt energiauniót. Tusk kifejtette: az európai energiaunió esetében alapvetően nem oroszellenes politikáról van szó – tényszerűen fontos az energiafüggetlenség mind tagállami, mind uniós szinten. Meg kell törni a monopolhelyzeteket, hogy az európai közösség se Oroszországnak, se más országoknak ne legyen kiszolgáltatva. Orbán Viktor szerint az energiapolitika nem érzelmi, nem is politikai kérdés, hanem a leghúsbavágóbb gyakorlati feladat. „Magyarország vagy fenntartja az atomerőműben előállított villamosenergia-arányt, vagy növelnie kell az orosz gázimportot.” Ez utóbbi nyilván nem lenne túlzottan szerencsés. A magyar kormány határozott célja, hogy csökkenjen az Oroszországból érkező importgáz aránya hazánk energiarendszerén belül. Ne feledjük: a szlovák– magyar gázvezeték-összeköttetésnek köszönhetően jövő év január elsejétől először érkezhet hozzánk nem orosz eredetű földgáz.

Újságírói kérdésre Donald Tusk leszögezte: Lengyelország semleges álláspontra helyezkedik azzal kapcsolatban, hogy Magyarország orosz részvétellel bővíti a paksi atomerőművet. „Ez nem kényelmetlen Varsó számára” – hangsúlyozta. A tanácskozáson persze az ukrán válság is szóba került, amellyel kapcsolatban egybehangzóan úgy vélték: Európa bonyolult év előtt áll. Az ukrán dráma kizárólag békés módon rendezhető, csak erre szabad törekedni. A háború kirobbanását feltétlenül meg kell akadályozni, már csak azért is, mert mindketten szomszédosak vagyunk Ukrajnával, és az ország nyugati területein jelentős lélekszámú lengyel és magyar kisebbség is él.

Zsille Gábor