2014.05.23.
Se nem férfi, se nem nő
Szombat este
rendezték az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét, ahol igen előkelő,
5. helyen végzett a hazánkat képviselő Kállay–Saunders András
(ennél jobb helyet ez idáig csak Friderika ért el, aki még
1994-ben csupán egy fokkal maradt le a dobogóról). Ennek ellenére
a napilapok és az internetes oldalak nem azzal foglalkoznak, hogy
Kállay–Saunders hogyan öregbítette Magyarország és a saját
hírnevét, vagy miről is szól Running c. dala. Sokkal inkább
egy szakállas nőről, vagyis az osztrák győztesről, Conchita
Wurstról és a köréje fonódó őrületről áradoznak.
A Metropolban A
tolerancia diadala címmel jelent meg tudósítás az eseményről.
Mintegy örömhírként adják a tudtunkra, hogy Conchita Wurst győzelmével
Európa a tolerancia, az elfogadás mellett döntött. Ez is
sejteti, hogy sikerét leginkább megjelenésének köszönhette.
Dalát végighallgatva erről meg is bizonyosodhatunk.
Ausztriában
hatalmas népünnepély fogadta a végső győztest, személyesen
gratulált neki Heinz Fischer köztársasági elnök, majd ő is
az európai toleranciáról lelkendezett. Az Index azon nyomban
szavazásra is bocsátotta, hogy vajon ha Conchita magyar lenne,
akkor Áder János kezet fogna-e vele? A szavazáson, mit ad
Isten, hatszor annyian szavaztak nemmel, mint igennel. Le is lehet
vonni a következtetést a köztársasági elnökre és hazánkra
nézve…
Nem kell nyíltan
megírniuk, az efféle szavazásokkal pontosan jól ébren tudják
tartani a lángot, hiszen amúgy is nap mint nap a demokráciáért
vagy az antiszemitizmus ellen kell ringbe szállnunk.
Mégis, akkor
hogyan fordulhat elő ebben a rasszista országban, hogy egy félig
afroamerikai ember képvisel bennünket? (Érdekesség, hogy anyai
ágon a néhai Kállay Miklós miniszterelnök családjából származik.)
Hogyan engedhette ezt meg az Áder– Orbán-féle szélsőjobbos
diktatúra?
Természetesen ez
mellékes, viszont ki kell emelni az úgynevezett európai
toleranciát, hisz köztudott, hogy a jelenlegi kormányzat férfi
és nő házasságát, a családokat támogatja. Bezzeg Nyugat-Európa!
Bár elnézve Conchita Wurstot, elgondolkodik az ember, hogy valóban
a tolerancia bajnoka-e? Milyen elfogadást segít elő ez a se nem
férfi, se nem nő? Aki nem is homoszexuális, nem is
transzvesztita? Most akkor kivel szemben legyünk elfogadóbbak?
Az egész figura
csak egy vicc, szavazókat is így szerezhetett nagyrészt. Nem
tudom elhinni, hogy ha valaki közelről megnézi ezt a lényt,
akkor szétárad benne az elfogadás… Mindenesetre itthon azért
jól lehet hülyíteni és a „megfelelő” irányba hangolni a
népet az EP választások előtt…
Merle Tamás,
latin-történelem szakos tanár
|