vissza a főoldalra

 

 

 2014.05.23. 

Se nem férfi, se nem nő

Szombat este rendezték az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét, ahol igen előkelő, 5. helyen végzett a hazánkat képviselő Kállay–Saunders András (ennél jobb helyet ez idáig csak Friderika ért el, aki még 1994-ben csupán egy fokkal maradt le a dobogóról). Ennek ellenére a napilapok és az internetes oldalak nem azzal foglalkoznak, hogy Kállay–Saunders hogyan öregbítette Magyarország és a saját hírnevét, vagy miről is szól Running c. dala. Sokkal inkább egy szakállas nőről, vagyis az osztrák győztesről, Conchita Wurstról és a köréje fonódó őrületről áradoznak.

A Metropolban A tolerancia diadala címmel jelent meg tudósítás az eseményről. Mintegy örömhírként adják a tudtunkra, hogy Conchita Wurst győzelmével Európa a tolerancia, az elfogadás mellett döntött. Ez is sejteti, hogy sikerét leginkább megjelenésének köszönhette. Dalát végighallgatva erről meg is bizonyosodhatunk.

Ausztriában hatalmas népünnepély fogadta a végső győztest, személyesen gratulált neki Heinz Fischer köztársasági elnök, majd ő is az európai toleranciáról lelkendezett. Az Index azon nyomban szavazásra is bocsátotta, hogy vajon ha Conchita magyar lenne, akkor Áder János kezet fogna-e vele? A szavazáson, mit ad Isten, hatszor annyian szavaztak nemmel, mint igennel. Le is lehet vonni a következtetést a köztársasági elnökre és hazánkra nézve…

Nem kell nyíltan megírniuk, az efféle szavazásokkal pontosan jól ébren tudják tartani a lángot, hiszen amúgy is nap mint nap a demokráciáért vagy az antiszemitizmus ellen kell ringbe szállnunk.

Mégis, akkor hogyan fordulhat elő ebben a rasszista országban, hogy egy félig afroamerikai ember képvisel bennünket? (Érdekesség, hogy anyai ágon a néhai Kállay Miklós miniszterelnök családjából származik.) Hogyan engedhette ezt meg az Áder– Orbán-féle szélsőjobbos diktatúra?

Természetesen ez mellékes, viszont ki kell emelni az úgynevezett európai toleranciát, hisz köztudott, hogy a jelenlegi kormányzat férfi és nő házasságát, a családokat támogatja. Bezzeg Nyugat-Európa! Bár elnézve Conchita Wurstot, elgondolkodik az ember, hogy valóban a tolerancia bajnoka-e? Milyen elfogadást segít elő ez a se nem férfi, se nem nő? Aki nem is homoszexuális, nem is transzvesztita? Most akkor kivel szemben legyünk elfogadóbbak?

Az egész figura csak egy vicc, szavazókat is így szerezhetett nagyrészt. Nem tudom elhinni, hogy ha valaki közelről megnézi ezt a lényt, akkor szétárad benne az elfogadás… Mindenesetre itthon azért jól lehet hülyíteni és a „megfelelő” irányba hangolni a népet az EP választások előtt…

 

Merle Tamás, latin-történelem szakos tanár