vissza a főoldalra

 2014.05.23. 

Vélelmezhető, hogy a megvalósult bűncselekményben Gaudi-Nagy felbujtó szerepet vállalt

A nyomozás elindításához nem szükséges Pásztor úr följelentése, mert közvádra üldözendő köztörvényes bűncselekményről van szó

Őrizetbe vették a rendőrök azt a nőt, aki május 6-án, azon a Kossuth téri rendezvényen, aminek Morvai Krisztina, a Jobbik EP-listavezetője volt a főszónoka, leköpte Pásztor Istvánt, a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnökét ,a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét. A BRFK közölte: a nő ellen nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság megalapozott gyanúja miatt indult eljárás. Május 10-én erre a hírre Gaudi-Nagy Tamás bandájával együtt akasztófát ácsolt, amelyre egy bábut lógattak. Gaudi-Nagy, akit Morvai szakértőként vinne magával Brüsszelbe, kijelentette: így jár minden hazaáruló.

 A május 6-ai gyalázatos esettel kapcsolatban csak az elkövetőt vonják felelősségre, vagy azt is, aki a tüntetést szervezte, és ráadásul megafonon keresztül megszólította meg a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnökét? Hiszen éppen erre az úszításra reagáltak alpári módon a tüntetés résztvevői – kérdezem Dr. Völgyesi Miklóst a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnökét.

 –A gyülekezésről szóló törvény lehetővé teszi, hogy a hatóságnak történt bejelentés után, a megjelölt területén tüntetésre, gyűlésre kerüljön sor. Ott a tüntetők bármit kiabálhatnak, de a verbális erőszakon túllépni tilos. Abban a pillanatban, amikor a tüntető fizikai erőszakra vetemedik, akkor saját magát az őt megillető emberi, politikai szabadságjogok alól kivonta. Mindez vonatkozik a bejelentési kötelezettség alá eső rendezvényekre, és az úgynevezett villámcsődületekre is. A nyomozás során tisztázni kell azt is, hogy miért éppen az alakuló ülés napjára csődítette oda ezeket az embereket Gaudi-Nagy. Azért is, mert egy bűncselekménynek nem csupán elkövetője, hanem felbujtója, bűnsegédje, bűnpártolója is lehet. Meg kell vizsgálni a jogszabályok tükrében, hogy itt voltak –e felbujtók, bűnsegédek. Véleményezem, hogy Gaudi-Nagy villámcsődületet szervezett a Parlament épülete elé, s nem előzetes bejelentés alá eső rendezvényt. Ugyanis arra, biztos vagyok benne, hogy nem kapott volna engedélyt. Nehéz olyan villámcsődületet elképzelni, mikor molinókkal, hangos beszélőkkel szerelkeznek föl. (A villámcsődület tipikus esete az volt, amikor 2006. szeptember 18-án reggel– az őszödi beszéd nyilvánosságra hozása után – az emberek az ország minden részéről tódultak a Parlament épületéhez.) Tehát, ha a május 6-ai eseményeket vizsgáljuk, már eleve kétséges a helyszíni gyülekezés módjának jogszerűsége. Ezt a nyomozóhatóságnak tisztáznia kell. Arra a lényeges körülményre is fel kell hívnom a figyelmet, hogy aki közterületi rendezvényre embereket toboroz, a rendezvény rendjéért felelősséggel tartozik. Amikor először az Operaház elé a szociálliberálisok megszervezték a rendezvényüket, és ott megjelentek azok, akik nem szimpatizáltak a szervezőkkel, és elfajultak az események, a baloldaliak felrótták a rendőrségnek, amiért nem lépett föl a rend helyreállítása érdekében. Akkor a rendőrség azt válaszolta, hogy a szervezők felelőssége a rend fenntartása. Amikor, és amennyiben ez számukra nem lehetséges, akkor kérhetik a rendőrség beavatkozását. Tehát esetünkben Gaudi-Nagyot súlyos felelősség terheli azért, mert a Kossuth téren Pásztor Istvánt inzultálták, leköpték. Gaudi-Nagy állítólag azért vitt egy hőbörgős csoportot az Országház elé, hogy a földtörvény ellen tiltakozzon. De mi köze mindehhez a jogszabályhoz Pásztor Istvánnak?

 A Jobbik vezetősége úgy nyilatkozott, hogy Gaudi-Nagy már nem tagja a pártnak, nem is képviselő, így elhatárolódnak a Kossuth-téri incidenstől. De a téren ott volt Morvai Krisztina, a Jobbik EP-listájának vezetője, aki azt mondta, nem határolódik el Gaudi-Nagytól, mert „nem a Tomi köpte le Pásztort, hanem valaki a tömegből".

 –Súlyos kérdés, hogy miért maradt védtelenül Pásztor István, aki az államfő VIP-vendége volt, miután távozott a Parlament épületéből. Erre választ várunk. Követelünk!

 A Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnökének nem jár személyes védelem?

 –Természetesen járna, s ezt diktálja a józan ész is. Elnök urat védeni kellett volna, s az a legszomorúbb, hogy senki sem sietett a segítségére.

 A VMSZ elnöke nem tesz feljelentést az őt ért atrocitás miatt, de meglepőnek nevezte, hogy a Parlament előtti téren senki nem volt, aki meg tudta volna védeni az inzultustól.  

–Pásztor úr nagyon korrekt nyilatkozata nagyon jól rámutat erre a szégyenteljes eseményre. Amikor kilépett az Országgyűlés épületéből, akkor Gaudi-Nagy felfigyelt rá, és a megafonban azt ordította, hogy Pásztor István hazaáruló. Ezzel heccelte az azokat, akiket ő vitt ki a térre. Ezért vélelmezhető, hogy a később megvalósuló bűncselekményben ő felbujtó szerepet vállalt. Ezt is meg kell vizsgálnia a nyomozó hatóságoknak. Tehát egy folyamat végkifejlete az, amikor az őrjöngő emberek szabad mozgásában akadályozzák Pásztor Istvánt, és egy asszony leköpi őt. A nyomozás elindításához nem szükséges Pásztor úr följelentése, mert közvádra üldözendő köztörvényes bűncselekményről van szó. Minimum a garázdaság bűncselekményének minősített esetéről beszélhetünk, mert az új Btk. 339. paragrafusa kimondja: „Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Azonban már három évig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, ha mindezt csoportosan, nyilvános rendezvényen és a köznyugalmat súlyosan megzavarva követik el. A garázdaság védett jogi tárgya a köznyugalomhoz fűződő társadalmi érdek. Tehát garázdaság valósult meg május 6-án, s akik ebben részt vettek, véleményem szerint, mind tettestársak, míg a köpködő nő a tettes.

 Morvai Krisztina felelősségét is meg kell vizsgálni. Ő ravaszul tagad, azt mondja, nem látott semmit. De a nyomozás során kiderülhet az ő közreható, szándékerősítő tevékenysége.

 Morvai Krisztina is tettestárs?

 –Morvai Krisztina felelősségét is meg kell vizsgálni. Ő ravaszul tagad, azt mondja, nem látott semmit. De a nyomozás során kiderülhet az ő közreható, szándékerősítő tevékenysége. A nyilatkozatai pedig tovább gerjesztik a Gaudi-Nagy által kiváltott pszichológiai hatást.

 Az ügy kapcsán lehet-e gyűlölet-bűncselekményről beszélni, mikor feljelentést nem csak a konkrét sértett, hanem bárki tehet, aki a sértett közösségébe tartozik? Esetünkben a magyarság közösségébe?

 –Nincs semmi akadálya, hogy valaki az ön által említett passzus alapján külön följelentést tegyen, hiszen elvileg olyan jogállamban élünk, amely a jogbiztonságot is magába foglalja. Tudjuk, hogy Gaudi-Nagy és Morvai „egy gyékényen árulnak”, s ha Morvai csatlakozott a megmozduláshoz, akkor mindazért, ami a jelenlétében zajlik, az ő jogi felelőssége alappal vetődik föl. A tényeket föl kell hogy tárja a bűnüldöző hatóság. Gaudi-Nagyot már nem védi a mentelmi joga, viszont Morvait már igen, hiszen még EP-képviselő. Azt is meg kell vizsgálni, hogy egy EP-képviselő mentességi jogát kinek van joga felfüggeszteni. Az viszont vélelmezhető, hogy a két személy együttesen idézte elő azt, hogy Pásztor urat leköpködték. Felvetődik a kérdés, mi motiválhatta Gaudi-Nagy tettét. Mirkóczki Ádám, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője és a párt szóvivője tévés nyilatkozatában elmondta, hogy Gaudi-Nagy Tamás EP-képviselő szeretett volna lenni. A listán a második helyet akarta magának. Vonáék viszont Gaudi-Nagynak ezt az elképzelését nem támogatták. Tehát Gaudi-Nagy megsértődött, s tudjuk, meg is szűnt a párttagsága. De arról senki sem beszélt, hogy ez pontosan mikor történt. Gaudi-Nagy pedig korábban nem akarta feladni az ügyvédi irodáját az országgyűlési képviselőségért.

 De milyen ügyvéd az, aki azt nyilatkozza: „Pásztor István örüljön, hogy ennyivel megúszta, mert a hazaárulók a lámpavason szoktak lógni”?

– Ez egy – s most finoman fogalmazok – eszement kijelentés. Ilyen érvelés egy jogállamban egy ügyvéd szájából nem hangozhat el! Az meg legyen a Jobbik gondja, hogy mindez jár-e szimpatizánsveszteséggel. Hiszen Pásztor István a délvidéki magyarság egyik legitim vezetője, a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnöke. Az általa vezetett párt nem csak, hogy bekerült a belgrádi törvényhozásba, hanem megnövelte képviselőinek számát. Így lehetősége van arra, hogy a szerbiai magyarság sanyarú helyzetét orvosolja. Persze vannak, akik a „pálya széléről ordibálnak”, de annak nincs semmi haszna. Sőt csak ártanak ezzel a cselekedettel! Csak az tud érdemben cselekedni a magyarság ügyében, aki hiteles személyiség, s ezért mandátumot kap a délvidéki magyaroktól. Ezért lenne Pásztor úr , mint pártelnök hazaáruló?

 Emlékszünk, hogy a gyalázatos kimenetelű kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt a gyurcsányisták és a baloldali médiumok azzal kampányoltak, hogy a határon túli magyarok nem csak hogy elveszik a munkát a magyarországiaktól, de itthon sem élveznek nagy népszerűséget. Nem érzi, hogy Gaudi-Nagy Tamás, és az általa felhergelt csőcselék cselekedetei éppen ezt a kijelentést támasztják alá?

 –Sajnálatos és szégyenteljes, hogy így összeérnek a szálak. Még 2006 novemberében azért hoztuk létre kezdeményezésemre a héttagú Civil Jogász Bizottságot, hogy kivizsgáljuk a szörnyű eseményeket. Akkor felhívtam Morvai Krisztinát, akit addig csak látásból ismertem, hogy itt az ideje annak, hogy civilként – hiszen akkor már nyugdíjas voltam –, nem politikusként végezzünk el vizsgálatokat és hozzunk nyilvánosságra olyan jelentést, amelyben az akkori kormány embertelenségét mutatjuk be. Nem tudtam akkor még arról, hogy három emeritus alkotmánybíró –Dr. Herczegh Géza, Dr. Terstyánszkyné Dr. Vasadi Éva, Dr. Zlinszki János – alkotmányjogi vizsgálatot végez a rendőri brutalitásokkal kapcsolatban. Megalakulásunkat az is indokolta, hogy a Gönczöl-jelentés semmi lényegeset nem tartalmazott, csak annyit, hogy Gyurcsányt nem terheli semmilye felelősség. Mi arra tettünk fogadalmat, hogy pártoktól függetlenül, jogászi eskünknek megfelelően a büntetőjog tudományát alkalmazva értékeljük az eseményeket. Morvaival addig állt fenn jogászként a kapcsolatom, míg ő és Gaudi-Nagy nem döntött úgy, hogy a politika mezejére lépnek. Abban a pillanatban Dr. Juhász Imre, aki jelenleg alkotmánybíró és Dr. Horváth Attila, aki most a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Állam- és Közigazgatás-történeti Tanszékének vezetője, és jómagam kijelentettük: nem másítjuk meg eredeti elképzeléseinket. Változatlan a szemléletem, s a rendszerváltás után értem el a legmagasabb ítélkezői bírói méltóságot, s nem vagyok hajlandó semmilyen jellegű politikai tevékenységben részt venni.

 A szinte napi rendszerességgel folyó kivételekre a Szöőr Anna birtokában lévő bankkártya használatával került sor. Ő volt az, aki Morvai Krisztina anyagi igényeit elégítette ki.

 Morvai Krisztina viszont azt követelte öntől, számoljon el azzal a pénzzel, ami az Október 23. Alapítvány számlájára folyt be, s így folytatta „minden gondolkodó ember számára világos, honnan is fúj a szél, amikor az egész ország nyilvánossága előtt végzett Civil Jogász Bizottság–beli munkámat kívánja utólag befeketíteni a Fidesz rajongó Völgyesi.” Milyen pénzekről van szó?

 –Amikor a Civil Jogász Bizottság munkájának támogatására pénzadományokat ajánlottak föl, olyan gazdasági szervezetet kellett létrehoznunk, egy alapítványt, ami garantálja a törvényes pénzmozgást. Ezért az MKB Banknál folyószámlát nyitottunk, s én lettem az alapítvány kuratóriumának elnöke. A kuratóriumban benne volt még Dr. Szöőr Anna is. A számlánkra befolyt összegből kellett gazdálkodnunk. Mivel Gárdonyban élek, s hogy ne kelljen a kettős aláírás miatt szinte naponta felutazni a bankba, ezért azt a megoldást választottuk, hogy két bankkártyát igénylünk, napi meghatározott limittel. Az egyik kártya nálam, a másik Szöőr Annánál volt. Miután nem utazgattam, így az én kártyámról pénzkivétel nem történt. A szinte napi rendszerességgel folyó kivételekre a Szöőr Anna birtokában lévő bankkártya használatával került sor. Ő volt az, aki Morvai Krisztina anyagi igényeit elégítette ki. A két nő közti barátság később megromlott, s kiderült, hogy számlát, ha adott is valamiről, azt is késlekedve tette meg Morvai. 2007 végére világossá vált számomra, hogy nincs rendben az alapítvány pénzügyi tevékenysége. Mikor sikerült a reális számokat megismernem, lemondtam az elnöki tisztségemről, és azt átadtam Szöőr Annának. Ha valaki ebben az ügyben elszámolási kötelezettséggel tartozik, az nem én vagyok, hanem Morvai Krisztina.

 A másik témánk: részben megszüntette az eljárást a bíróság a Sándor-palotára felmászó Együtt-PM aktivistákkal szemben, a négy fiatal közül kettőt marasztaltak el jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség miatt, amiért első felszólításra nem adták át a rendőröknek az oromzatról leszedett nemzetiszín és európai uniós lobogókat. A történtek miatt ön is följelentést tett. Mennyire elégedett a Budai Központi Kerületi Bíróság döntésével?

 –Felháborodott és nem megelégedett vagyok a bírósági döntés miatt. Szerintem felveti a terrorcselekmény elkövetésének gyanúját az, hogy az aktivisták a zászló visszaadását követelés teljesítéséhez kötötték. A feljelentés alapján a nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség megtagadta, de az iratokat továbbította a bíróságra azzal, hogy a cselekmény a garázdaság szabálysértését vetheti fel.

 Mi az, ami ön szerint konkrétan utalhat a terrorcselekmény elkövetésének gyanújára?

 –Tudom, hogy furcsán hangzik a terrorcselekmény kifejezés. Ha valaki ilyet hall, akkor terrorista merényletekre gondol. Mi is történt? 2014. február 9-én egy demonstráló csoport által magával hozott létrát használva három aktivista a Köztársasági Elnök hivatali székhelyét és egyben lakását magába foglaló Sándor Palota homlokzati erkélyére felmászott. A zászlótartó eszközről eltávolították, és birtokukba vették Magyarország állami, valamint az európai uniós tagságunkat szimbolizáló másik lobogót. Az erkély vaskorlátjára ezután politikai követelést tartalmazó előre elkészített két molinót helyeztek ki. A három fiatal később a társaik által biztosított létrán hagyta el a köztársasági elnöki székház erkélyét, de magukkal hozták a két zászlót. Az ellenük foganatosított rendőrhatósági intézkedést a helyszínen bevárták, és a hatósági személyeknek, valamint az elektronikus és írott sajtó képviselőinek a cselekményükről azt nyilatkozták, hogy a Paksi Atomerőmű bővítéséről az Országgyűlés által hozott törvénnyel összefüggésben a két zászlót mindaddig nem hajlandó visszaszolgáltatni, amíg a köztársasági elnök meg nem tagadja a kifogásolt törvény aláírását. Sajtótudósítás szerint a három demonstráló közül Barabás Richárd kijelentette, hogy a Sándor Palota nem méltó arra, hogy rajta legyen a nemzeti lobogó, ameddig Áder János köztársasági elnök vissza nem küldi a törvényt a Parlamentnek, vagy nem ír ki népszavazást a paksi bővítés ügyében. Kijelentették, hogy a következményekkel számoltak, és azokat vállalják. A jelenlévő újságíróknak tett nyilatkozatában Szabó Rebeka független országgyűlési képviselő ugyancsak felszólította a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a Paksi Erőmű bővítéséről szóló törvényt. Értelmi és érzelmi azonosulásáról szólva kifejtette, hogy aktivistáik a zászlókat a megelőző csütörtöki napon elfogadott törvénnyel Magyarország függetlenségének sérülése és az Európai Uniótól távolodásunk miatt, e törekvésekkel szembeni tiltakozásuk kifejezése végett távolították el a köztársasági elnök székhelyének épületéről, és maga is megerősítette: a lobogókat addig nem adják vissza, amíg a köztársasági elnök nem küldi vissza a törvényt a Parlamentnek, vagy nem ír ki népszavazást a paksi bővítés ügyében. A lobogókat birtokba vevő három személy felszólítások ellenére sem volt hajlandó a lobogókat visszaadni. Akaratukkal ellentétben azok visszavételére készenléti rendőrségi intézkedéssel került sor. Amikor ugyanis a három demonstráló őrizetbe vételét követően rendőrségi gépjárművel elszállításukra került sor a még ekkor is magukkal vinni szándékolt lobogók a gépkocsikba nem fértek be. Tehát a két lobogó rendőrségi kényszerintézkedés eredményeként került vissza a Köztársasági Elnöki Hivatal tulajdonába. Televíziók híradásai és az írott sajtó közleményeiből ismert, hogy a név szerint megnevezett Barabás Richárdot, Simándi Szelimet és Rózsa Milánt a XII. kerületi Rendőrkapitányságon állították elő, ahol garázdaság és nemzeti jelkép megsértése bűncselekmények miatt került sor meghallgatásukra. Rövid időn belül ugyancsak előállították azt a negyedik társukat, aki a létrát és annak használatát biztosítva közreműködött a már erőszakos bűncselekmény elkövetésében. A történeti eseményeknek büntető anyagi jogi szempontból kiemelten vázolt történeti eseményeit az írott és elektronikus sajtótudósítások egybehangzóan közlik. Álláspontom szerint a sajtóból megismert rendőrhatósági eljárás nem a megfelelő hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv előtt folyt le. De az eljárásban nem került értékelésre, hogy az elkövetők a nemzeti és az uniós zászló visszaadását ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a köztársasági elnök haladéktalanul írjon ki népszavazást a paksi bővítés ügyében, vagy küldje vissza a Parlamentnek a múlt héten elfogadott jogszabályt. Társai nevében is Rózsa Milán aktivista és Szabó Rebeka országgyűlési képviselő ezeknek a vagylagos követeléseknek a teljesítésétől tette függővé a lobogók visszaadását. A büntető anyagi jog szabályai és a jogtudomány elvi tézisei alapján azonban az elkövetési magatartások a Btk. 314. §-a [1] bekezdése a) pontjában meghatározott terrorcselekménynek a törvényi tényállásban meghatározott minden lényeges elemét kimerítik. A széles körben közfelháborodást kiváltó elkövetési magatartásnak büntető anyagi jogilag minden lényeges elemére kiterjedő sajtóinformációk elégségesnek mutatkoznak a terrorcselekmény megvalósulásának alapos gyanújára hivatkozásnak. Tekintettel arra, hogy a Btk. 314. § [1] bekezdése a) pontjába ütköző terrorcselekmény megvalósulásának alapos gyanújára kell következtetni, és annak megtörténtében országgyűlési képviselő jogállású személynek legkevesebb szándékerősítő részesi magatartása alappal merül fel -, ezért – a Be. 30. § [1] bekezdésére is figyelemmel – az ügyészre irányadó hatásköri és illetékességi szabályok alapján az ügyben nyomozati cselekmények elvégzésére a Központi Nyomozó Főügyészségnek van hatásköre és illetékessége. Mindezekre, valamint a Büntetőtörvény anyagi jogi rendelkezéseinek értelmezésére alapozva a sajtóközleményekből megismert személyek és csoportos elkövetés okán akkor még ismeretlen társaik ellen a Btk. 314. § [1] bekezdése a) pontjába ütköző terrorcselekmény miatt büntetőjogászi meggyőződésem, egyben törvényben előírt kötelezettségemnek (Btk. 317. §) is eleget téve, ellenük büntetőfeljelentéssel éltem. A közbiztonság elleni bűncselekmények sorában kitüntetett helyet foglalnak el a 314. § [1] bekezdésében meghatározott cselekmények. Közülük esetünkben az [1] bekezdés a) pontjában felvett törvényi diszpozíció követelményelemei teljesülése vizsgálandó. A bűncselekmény passzív alanya – amennyiben az elkövetők követelést is megfogalmaznak – a követelés címzettje így állami szerv is lehet. Állami szervnek minősülnek az Alaptörvényben felsorolt intézmények. A köztársaság elnöke azonban nem csupán a legmagasabb rangot betöltő hivatalos személy, de önmagában önálló jogintézmény is. Nagyszámú jogosultsága és kötelezettsége sorában az Országgyűlés által meghozott törvények alapjogi szempontból bírálata egyike legfontosabb jogosultságainak, amelyeket a közjó érdekében pártatlanul, befolyásolástól mentesen kell végeznie. A köztársasági elnök akaratának bármilyen módon befolyásolása, megkísérlése jogsértő cselekmény. Ennek a bűncselekménynek elkövetési tárgyai a más tulajdonát képező jelentős anyagi javak. Az anyagi javak értéke azonban nem csupán pénzbeli értéket hordozó vagyontárgyak -, azonban a törvény alkalmazása szempontjából a jelentős anyagi javak körébe tartozik az olyan vagyontárgy is, amelynek értéke alacsony, vagy akár pénzben nem fejezhető ki, de „eszmei értéke” kimagasló. Ide sorolandó a jelen esettel érintett két lobogó is, amelyeknek „eszmei értéke” – például nemzeti jelkép megsértésének bűncselekménnyé nyilvánításával – teljesen független azok előállításával felmerült dologi költségekkel szemben. A feljelentett három fiatal férfi jogellenesen vette birtokba „túszul ejtette” a két lobogót. Bűnös cselekményük célcselekménye a köztársaság elnökénél követelés kikényszerítése olyan módon, hogy az elkövetők a lobogókban megtestesülő javak visszaadását követelésük teljesítésétől teszik függővé. A követelés az elkövető igényének felszólítás formájában történő kifejezésre juttatása, amely megvalósulhat szóban vagy írásban; tartalmi sajátossága pedig az, hogy a címzettnek az elkövető akaratának megfelelő magatartást kell tanúsítania a hátrányos következmények elkerülése érdekében. A követelés lehet jogos, jogosnak vélt, illetve jogtalan. A követelés címzettjének – e törvényi fordulat szerint – állami szervnek kell lennie. A már említettek szerint a köztársaság elnöke hivatalos személy és önálló jogintézmény. A terrorcselekmény immateriális bűncselekmény, mivel valaminek a megtétele, meg nem tétele, megtűrése stb., azaz a követelés teljesítése „nem törvényi tényállási elem”. A terrorcselekmény alanya tettesként bárki lehet. Ez a bűncselekmény csak szándékosan követhető el, és annak valamennyi alakzata célzatos deliktum. Esetünkben annak a célzatnak van jelentősége, hogy az elkövetők állami szervet – jelen esetben a köztársaság elnökét – hivatalos eljárásában arra kényszerítse, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön. Egyértelmű, hogy a feljelentett személyek ezt a követelésüket egyenes szándékkal valósították meg. Áder János köztársasági elnök úr pedig nyilatkozatában közölte: „Magyarország mindenkori köztársasági elnöke esküjével az alkotmányos rendelkezések betartására vállal kötelezettséget. Megválasztásom óta minden döntésemnél magam is ezt tekintettem kizárólagos mércének. A jövőben is így teszek. Ettől sem petíciók, sem utcai demonstrációk, sem zsarolás, sem nemzeti zászlónk „túszul ejtése” nem téríthetnek el.”

 Lesz ennek az ügynek folytatása a magasabb bírósági szakaszban?

 –Nem, hiszen szabálysértési üggyé degradálták ezt a gyalázatos cselekedetet. A Kúria pedig szabálysértéssel nem foglalkozik. Holott súlyos bűncselekményről van szó. Az államelnök hivatalába, lakhelyére jogszerűtlenül behatoltak. Gyalázat, hogy nem védjük meg a köztársasági elnökünket!