vissza a főoldalra

 2014.05.30. 

Autonómia

Orbán Viktor a napokban figyelemre méltó kijelentést tett. Az általunk ismételten kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnök kijelentette, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség számára jár az autonómia. „Sem stabil, sem demokratikus nem lehet Ukrajna, ha nem adja meg az ott élő kisebbségeknek a kettős állampolgárságot, a közösségi jogokat és az autonómiát!” – szó szerint idézve így hangzott Orbán Viktor ezzel kapcsolatos álláspontja, amelyet az M1 Este című műsorában mondott.

Érdemes és sokat sejtető megnézni a kijelentésre érkező belföldi reakciókat. Hogy, hogy nem, a balliberális megmondó emberek és lakájmédiájuk alaposan leszedik a keresztvizet a miniszterelnökről. Az őt ért „vádak” között sok minden elhangzik, a tapintatlanságtól a rossz időzítésen át, egyenesen a kárpátaljai magyar kisebbséget fenyegető helyzet előidézéséig. Újabb ékes bizonyítékát kaptuk annak, hogy a magát baloldalinak nevező parlamenti ellenzék semmiben sem különbözik szellemi és jogelődeitől. A baloldalnak Trianon óta mindig megvan az éppen aktuális, álságos indoka arra, hogy miért ne foglalkozzon az anyaország a határokon kívül rekedt véreivel. A letűnt kommunista rendszerben hol az internacionalizmus, hol a szocializmus közös építése, hol a szomszédaink témában mutatott érzékenysége volt a kérdés szőnyeg alá söprésének álindoka, a rendszerváltás után pedig a status quo erőltetett hangoztatása, valamint a „merjünk kicsik lenni” elv és a „tudomásul kell venni, hogy Trianont nem lehet visszacsinálni” gondolkodásmód szolgáltatott okot a tettek elmulasztására.

Pedig a kárpátaljai magyar közösség autonómiájának említésével Orbán Viktor nem tesz egyebet, mint pusztán a kötelességének megfelelően cselekszik. Hiszen a mindenkori miniszterelnök kutya kötelessége, hogy minden létező módon kiálljon az anyaország határain kívül élő nemzettársainkért. Az a tény, hogy ezt a balliberális miniszterelnökök mindig elszabotálták, rosszabb esetben ennek ellenkezőjét tették – lásd Gyurcsány szerepét a 2004. december 5-i gyalázatos népszavazási eredményben –, nem jelenti azt, hogy ez volna a helyes, sőt! Az autonómia kérdésének felvetése adott esetben igenis feladata egy miniszterelnöknek. Abban pedig ráadásul még pluszban igaza is van Orbán Viktornak, hogy ennél jobb alkalom nincs a magyar kisebbségre vonatkozó anyaországi igények megfogalmazására.

Ukrajna – jelenlegi vezetői legalábbis ezt hangoztatják – éppen most tesz lépéseket a demokratikus, Nyugat-barát államberendezkedés létrehozására és megszilárdítására. Ez nem tud megvalósulni a Nyugat, valamint az EU és benne Magyarország kiállása, támogatása nélkül. És bár mi, magyarok is vastagon érdekeltek vagyunk abban, hogy mielőbb normalizálódjon a helyzet északkeleti szomszédunknál, azt azért senki nem várhatja el tőlünk, hogy az új ukrán állam támogatásáért cserébe ne legyenek nekünk is jogos elvárásaink ottani nemzettársainkra vonatkozóan. Igenis szükséges időben jelezni, hogy a helyben élő magyar közösség önrendelkezésének biztosítása alapvető igényünk és elvárásunk. Különösen igaz ez Kárpátalja esetében, amelynek magyar kisebbsége talán a leginkább elszenvedője lett a trianoni békediktátumnak, és amelyet egyszer már demokratikus körülmények között is elárult az anyaország, az 1993-as magyar–ukrán alapszerződés ratifikálásával.

Ha a Kárpát-medencén kijjebbre tekintünk, akkor is tiszta képet kapunk. Működik a Dél-Tirolban élő német ajkúak önrendelkezése Olaszországban. Ugyancsak működik Korzikán, ahol a francia mellett a korzikai is hivatalos nyelv, de felhozhatjuk példaként Baszkföld vagy Katalónia autonómiáját is. Közös pont az említett példákban, hogy valamennyi Európából, azon belül is annak nyugati feléből való. Mint ahogyan közös pont az is, hogy senki nem ajándékba kapta az önrendelkezési jogát. Volt, ahol az anyaország kiállása nyújtott segítséget, de arra is akad példa, hogy egy-egy erős, eltökélt közösség létező anyaország nélkül is kivívta saját autonómiáját.

Nekünk, magyaroknak a kettő közül a könnyebb helyzet jut, hiszen van anyaországa minden magyarnak, bárhol éljen is a nagyvilágban. Így Kárpátalja mellett Székelyföld, és ha igény mutatkozik rá, akkor a Felvidék és a Vajdaság magyarjainak önrendelkezési joga mellett is ki kell állnunk – a legmagasabb, állami szinten is. A számos európai példa igazolja, hogy ez a jövő útja a kisebbségi sorban élők, így a külhoni országok magyar közösségei számára is.

Kovács Attila