vissza a főoldalra

 2014.05.30. 

Lehallgatások

A fene nagy amerikai kormányzati demokrácia ismét remekelt. Glenn Greenwald amerikai újságíró kiadott egy könyvet Nem bújhatsz el sehová (No Place to Hide) címmel, és ebben többek között azt állítja: egyetlen hónap leforgása alatt az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége (NSA) hetvenegy millió lengyelországi telefonbeszélgetést hallgatott le. Erről a Gazeta Wyborcza című varsói napilap számolt be múlt pénteken. Tényfeltáró összeállításában két, közvetlenül Lengyelországot érintő dokumentumról olvashatunk. Képzelhetjük, mekkora felzúdulást keltett ez a publikáció a lengyel társadalomban… Az egyik irat azt tanúsítja, hogy csak december folyamán az amerikai nemzetbiztonságiak naponta egy- és négymillió közötti lengyelországi telefonbeszélgetést hallgattak le. E cselekmény a törvénytelenségen túl még indokolatlan is, azaz érthetetlen, hiszen Lengyelországra egyáltalán nem jellemző a nemzetközi terrorizmus jelenléte, az ország nem egy terroristafészek.

Ugyanakkor Barack Obama elnök a terrorizmus elleni összehangolt küzdelemmel indokolta az elektronikus megfigyelést. A Gazeta Wyborczában közölt másik dokumentum azt mutatja be, az amerikai ügynökök milyen módszerrel hallgatták le a lengyel állampolgárok telefonhívásait. Az Orangecrush számítógépes program részét képező Oakstar programot használták. Ez a titkos program elektronikus hírszerzésre szolgál, és közvetlenül az internetkábelekről halássza le a telefon- és internetadatokat. Ez a csúcstechnika irdatlan mennyiségű adathalmaz begyűjtésére alkalmas, szaknyelven szólva metaadatokat közvetít. A napvilágra került iratok egyik feljegyzése azt állítja: „Március 3-tól az Orangecrush metaadatokat közvetít NSA-forrásokhoz Lengyelországból. Március 25-től tartalmakat is közvetít.” A metaadatok többek között azt rögzítik, hogy melyik telefonszámról mely telefonszámokat hívták fel, hány alkalommal, hány órakor és pontosan mennyi ideig tartott a beszélgetés – a „tartalmak” pedig azt jelentik, hogy a teljes beszélgetéseket is rögzítették és tárolták. A leleplező iratok fájdalmas hiányossága, hogy nem derül ki belőlük, melyik év márciusáról van szó, ahogy az sem tudható bizonyosan, melyik év decemberében hallgattak le hetvenegy millió telefonhívást.

Most következik az ügy igazán szomorú része: a dokumentumok azt is elárulják, hogy az amerikai lehallgatási tevékenység a lengyel kormányügynökséggel folytatott együttműködés eredménye. Ez az első olyan bizonyíték, amely egyértelműen igazolja, hogy a lengyel fél cselekvő részese volt az állampolgárok elektronikus megfigyelésének. Ezt magyarul úgy nevezzük: nemzetárulás. Az NSA jelenleg huszonhárom országban végez „terroristaellenes tevékenységet”, ezen a listán Lengyelország az úgynevezett „harmadik partnerek” között szerepel, Izrael, Japán, Pakisztán és Franciaország társaságában. S vajon kik az amerikai hírszerzés „első számú partnerei”, az úgynevezett „ötszemű országok”? Nem titok: Ausztrália, Kanada, Nagy-Britannia, Új-Zéland… Végül még egy fontos adalék ehhez a témához. Van egy fontos lengyel társadalmi szervezet, a Panoptykon Alapítvány, amelynek vezetői tavaly száz kérdést intéztek Donald Tusk kormányfőhöz az Egyesült Államokkal folytatott együttműködésre vonatkozóan. Az akkor kapott válaszokat az alapítvány „nem kielégítőnek” minősítette. A szervezet szóvivője, Katarzyna Szymielewicz sajtótájékoztatóján kifejtette: továbbra sem lehet tudni, egyáltalán vannak-e bármiféle nemzetközi szerződések, amelyek az amerikai titkosszolgálat lengyelországi tevékenységét szabályozzák. Mindmáig egyetlen lengyel titkosszolgálati vezető sem válaszolt arra a kérdésre, hogy van-e, volt-e hozzáférése az amerikai elektronikus megfigyelési programhoz, s hogy van-e lengyel műszaki felszereltség a telefonbeszélgetések és az internetes levelezés megfigyelésére. S amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk világos választ, okunk van a legrosszabbra gyanakodni, magánügyeinket pedig a lehető legnagyobb körültekintéssel intézni. Hozzátehetjük: mindez nemcsak a lengyelekre, de Magyarország polgáraira is érvényes!

A gazdaságpolitikát illetően lényegesen jobb hírek érkeznek a Visztula partjáról a Duna vidékére. Múlt szerdai történés, hogy a lengyel jegybank monetáris bizottsága az elemzői várakozásoknak megfelelően 2,50 százalékon tartotta az alapkamatot. Ezt a rekordalacsony szintet tavaly júliusban érte el a kamat – nem mellesleg ez idő tájt a magyar alapkamat is pontosan ennyi. A lengyel kamatszint két évvel ezelőtt még 4,75 százalék volt, onnan csökkent fokozatosan a mostani szintre. A lengyel jegybank monetáris tanácsának tagja, Adam Glapinski április végén hivatalosan közölte: a bizonytalan növekedési kilátások miatt nem valószínű, hogy a varsói központi bank 2015 közepe előtt szigorításba, azaz kamatemelésbe kezdene. Szakértők erre az évre 3,5 százalékos GDP-növekedést jósolnak Lengyelországban. A pénzügyminiszter-helyettes, Hanna Majszczyk pedig azt közölte a PAP hírügynökséggel, hogy a költségvetési hiány előreláthatólag alacsonyabb lesz az előirányzott 47,5 milliárd zlotynál. Az év eddig eltelt négy hónapja után a költségvetés nagyon jól áll, és ha ez így folytatódik, a végeredmény jobb lesz a költségvetési törvényben rögzítettnél. Ez a hír azért fontos, mert Magyarország számára is iránymutató lehet.

További érdekes fejlemény, hogy a lengyel almatermelők jelentősen csökkenteni akarják az orosz exportpiac arányát, vagyis tömören fogalmazva: idén nyáron lengyel alma nélkül maradhatnak az oroszok. Az almatermelők szövetségének elnöke szerint erre az évre inkább Kínában és az Egyesült Arab Emírségekben keresnek vevőt a gyümölcseikre. Mi több, hosszabb távon gondolkodnak: hároméves reklámkampányt indítanak a lengyel gyümölcsök közel- és távol-keleti népszerűsítésére. Vállalkozásukat négymillió euróval támogatja az Európai Bizottság. Az egész változtatás lényege, hogy a lengyel almatermelők alternatív piacokat találjanak, és ne egyetlen nagy felvásárlótól függjenek. Vigyázat, senki ne gondolja, hogy ez egy jelentéktelen ügy, afféle töltelék hírecske! Lengyelország ugyanis a világ legnagyobb almaexportőre: a tavalyi év során 1,2 millió tonna almát adtak el külföldre, 438 millió euró értékben. A lengyel alma eddigi legnagyobb felvásárlója éppen Oroszország volt: a teljes export hatvan százaléka, közel hétszázezer tonna hozzájuk érkezett. Ez a hatalmas mennyiség esik most ki az orosz rendszerből, ezt kell valamiképpen pótolniuk Vlagyimir Putyin minisztereinek. Az európai közösség elszigetelő intézkedéseinek ismeretében kijelenthetjük: nem lesz könnyű dolguk.

Zsille Gábor