vissza a főoldalra

 2014.03.07. 

Fontos állomás a Benes-dekrétumok ellen

Szlovák származású néppárti politikus nem támogatott bennünket

Az Európai Parlament (EP) Jogi Bizottsága február 11-én elfogadott szakvéleményében megállapította: a Benes-dekrétumok rendelkezései a mai napig a szlovák jogrend részét képezik, ezért további vizsgálatukra van szükség. Ez az első uniós szintű jogi dokumentum, amely mindezt kimondja.

 Az, hogy Szlovákiában a mai napig érvényesek ezek a szabályok, azt szinte minden külpolitikával, történelemmel foglalkozó személy tudja. Akkor miért tartott ilyen sokáig az, hogy uniós dokumentum mondja ki, hogy a Benes-dekrétumok a szlovák jogrend részét képezik? – kérdezem Bagó Zoltán néppárti EP-képviselőt.

 –Az igaz, hogy újságolvasó, külpolitikával foglalkozó személyek hallottak erről az ügyről, ennek ellenére még eddig nem született meg olyan jogi szakvélemény, ami egy eljárásban hivatkozási alapot képezhetne, s ami olyan megállapításokat tartalmazna, mint a nemrég elfogadott jogi bizottsági dokumentum. Nem kerülöm meg a kérdésre a választ: magánszemélyek 2011-ben beadták a Benes-dektrétummal kapcsolatos petíciót. Kezdetét vette a Petíciós Bizottságban a vizsgálat, de ez a grémium nem tudta eldönteni azt, hogy mi is az igazság. Ugyanis a petíció szövege jogtechnikai aspektusból közelítette meg a kérdést, és nem történelmi levezetésekből indult ki. A Petíciós Bizottság két alkalommal tárgyalta a beadott petíciót, úgy, hogy közben különböző politikai fennhangokat is hallhattunk, amit próbáltunk mérsékelni. Végül arra a következtetésre jutott a Petíciós Bizottság, hogy önmagában nem tudja a kérdést megoldani, ezért két szakbizottság, így az Európai Parlament alapjogokkal foglalkozó bizottsága és a Jogi Bizottság további állásfoglalását kérte. Az előbbi nem vállalta a kérdést, nem tűzte naprendjére. A Jogi Bizottság viszont felvállalta az ügyet, így megtárgyalta, és meghozta az állásfoglalását. 2013 és 2012-ben írásbeli kérdésekkel fordultunk José Manuel Barrosóhoz és az Európai Bizottság (EB) jogi szolgálatához. Tőlük olyan jogi válaszokat kaptunk, amelyek egy eljárásban megteremtik a jogalapot. Ez a ratione temporis elve, és ez erre az elvre alapuló igényérvényesítés a benesi dekrétumok ügyében. Miután megvolt a kellő jogalap, utána szükséges volt egy olyan szakértői bizottság állásfoglalása, mely nem csak elfogadja a jogi szolgálat véleményét, hanem adott esetben részletesen megvizsgálja a kérdést. Ez a grémium az Európai Parlament Jogi Bizottsága volt. Tehát jelenleg az Európai Bizottság és az Európai Parlament részéről is rendelkezünk olyan írásos dokumentummal, ami azt igazolja, ami a petíció szövegében is olvasható; ha Szlovákia az EU tagja 2004 óta, akkor jogtechnikai bravúr 2007-ben megerősítenie egy olyan jogszabálycsomagot, amire később úgy hivatkozik, mintha az nem is létezne. Mostantól addig, amíg a szlovák jogrendben a benesi dekrétumok néhány szakasza, amit megjelölt a petíció, érvényben van, és hivatkozási alapul szolgál, addig Szlovákia uniós jogsértést követ el. Hiszen ezek a szabályok diszkriminatívak, szinte „nürnbergi típusúak”, és ezért is felháborító, hogy egy ország 2004 óta úgy tagja az Uniónak, hogy 2007-ben az általa csupán történelminek nevezett, de ugyanakkor uniós jogot sértő szabályokat megerősíti, s mind a mai napig a jogrendjében tartja.

 Ezt hogyhogy nem vették észre az EU illetékesei 2004-ben?

 –Azért nem vették figyelembe mindezt az EU-ban, mert a cseh jogrendre fókuszáltak. Tehát a nemrég szétvált Csehszlovákia vonatkozásában a cseh jogszabályokat vették alapul. Ekkor készült el az úgynevezett Frowein-jelentés, amire hivatkozunk is. Így nem foglalkoztak azzal a ténnyel, hogy Szlovákiában a dekrétumok által keletkezett jogi helyzetek jelenleg is bírósági és közigazgatási határozatok részét képezik. A Jogi Bizottságban is azt javasoltam, hogy a szlovák igazságügyi minisztériumnak olyan úgynevezett salátaörvényt kéne elkészítenie, amelyet a szlovákiai parlamentnek meg kell tárgyalni, és deregulációval az ominózus részeket ki kéne venni a szlovák jogrendből.

 Ez tehát a Jogi Bizottság javaslata, de mi történik akkor, ha erre a szlovák fél nem hajlandó?

 –Sajnos semmi következménye nincs ennek a levélnek, tehát kötelező érvényről nem beszélhetünk. Lehet még több megoldási metódus is, de ezek véghezvitele áthúzódik a következő EP-i ciklusra. Mivel a márciusi petíciós bizottsági ülésen ez a téma nem szerepel a napirendi pontok között, s onnantól már nincs ülés, mert májusban választásokat tartanak, így a következő Európai Parlament képviselőinek kell arról dönteniük, hogy a Petíciós Bizottságban hogyan kezelik ezt a kérdést. Az egyik lehetőség, hogy valaki a Luxemburgban székelő Európai Unió Bíróságánál beadja a keresetet, s szerintem két-három év alatt, azzal az anyaggal, amit, a petíciót beadó kollégákkal együtt összeállítottunk, ezt a pert meg lehet nyerni. A második, hogy bilaterális kapcsolatokon keresztül, szlovák-magyar kormányközi megállapodással rendezzék ezt a kérdést. Erre azért csak később látok lehetőséget, mert 2014 a választások éve: március 15-én Szlovákiában elnökválasztást, április 6-án idehaza országgyűlési választást, majd EP-választást tartanak. Így nem lesz arra szlovák politikai akarat, hogy napirenden szerepeljen a kérdés. A harmadik lehetőség, hogy a következő EP-ben végig kell járni azt, hogy az EB kötelezettségszegési eljárást kezdeményezzen a függő jogi helyzet feloldása miatt Szlovákia irányában.

 Nincs olyan szlovákiai néppárti politikus, aki egyetértene önökkel?

 –Dehogynem: Mészáros Alajos képviselőtársammal régóta dolgozunk ezen az ügyön, de szlovák származású néppárti politikus nem támogatott bennünket.

Medveczky Attila