2014.03.07.

Mi ez a zsigeri Pintér ellenesség?

Először egy gyűlés kapcsán, a TV-székház előtt láttam közvetlen közelről Pintér Sándort. Hatalmas tömeg jött el a rendezvényre, Csurka István volt a fő szónok, ám voltak néhányan, akik a szabadság téri TV székházába való betörésre buzdítottak volna, de az Elnök néhány mondata a legvadabbakat is leszerelte, békével, a Szózat eléneklésével ért véget a műsor.

A volt tőzsdepalota, a későbbi TV-székház vaskerítése mögött állt az első lépcsőn, tökéletesen nyugodtan a főkapitány, s a Hazádnak, rendületlenül... felcsendülésekor sapkáját levéve, vigyázzállásba vágta magát. Ez a kép megmaradt bennem, később is, ahányszor csak a neve szóba kerül, ez a kép ugrik be róla azóta is, elsőre. Hiába, hogy attól kezdve, hogy – a Horn-kormány eszdéeszes belügyminisztere – Kuncze 1996-ban felmondott Pintérnek, feltűnően többet rágalmazták, mint dicsérték. Mégis. A nők már csak ilyenek. Emocionálisak.

A Fidesz 2010-es kormányalakításakor Pintér kapta a belügyi tárcát. Most 2014-et írunk, s ha csak ezt az egy választási ígéretét vizsgáljuk a kormányzó pártoknak, állíthatjuk, ezt biztosan teljesítette, a büntetőpolitika komoly fordulatot vett, erről a területről bátran elmondhatjuk, a jog, legalább betű szerint, már nem a megélhetési bűnözést védi, hanem a tisztességes polgárt. Kap e elismerést ezért a kormány, illetve annak egyik tagja, a belügyi tárca vezetője? A legkisebb mértékben sem. Ellenkezőleg. Gúny, lekicsinylés, hírbehozás, gyűlölködés, ha nem egyenesen a rágalmazásáig merészkednek a liberálbal zászlóvivői és a sajtójuk. De miért, mi lehet ennek a zsigeri ellenszevnek az oka? Pintér nem jobboldali, pláne nem szélsőséges. Budapesten, a háború után (1948. 07. 03.) született. Szinte kizártnak tartom, hogy szülei, bármiféle mostanság szokásos vádaskodással illethetők lennének. (Ezen véleményemet arra alapozom, hogy a fröcsögők már biztosan előálltak volna, ha létezne ilyen.) Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán kezdte, 1978-ban a Rendőrtiszti Főiskolán, majd 1986-ban az ELTE jogtudományi karán diplomázott. Kezdetben a Belügyminisztérium gépkocsivezetőjeként dolgozott. Ezt követően Zuglóban segédnyomozóként tevékenykedett, az ORFK vizsgálati osztályának előadója, majd főelőadója, 1985-től a Budai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője, megbízott kapitányságvezető. 1988-tól a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályvezetője, 1990-től a megyei főkapitány közbiztonsági helyettese. 1991 márciusától Budapest rendőrfőkapitánya. 1991 szeptemberétől 1996 végéig országos rendőrfőkapitány volt. 1991-ben vezérőrnaggyá, 1993-ban altábornaggyá léptették elő. 1996 végén nyugdíjba vonult. 1997-től az OTP Bank Rt. biztonsági tanácsadója s az igazgatóság tagja volt. 2003-től a Civil Biztonsági Szolgálat Rt. tulajdonos-elnöke, és 2004-től ismét az OTP Bank ZRt. igazgatóságának tagja volt. Az első Orbán-kormány idején, 1998–2002-ben a Belügyminisztériumot irányította.

A rendszerváltás után, Antallnál lett előbb budapesti, majd országos főkapitány, a Horn kormány idején, már kezdéskor Kuncze „kirúgta”, ahogy a szélbal fogalmaz, (nyugdíjkorú lett, szerk. ) 1998–2002 között Orbán belügyminisztere, majd ezt követően csak 2010-ben tér vissza a politikába. Közben vállalkozásaival foglalkozik. Politikai szerepvállalásával egy időben, mondhatni azonnal, megválik gazdasági tevékenységétől. Szigorú, zárkózott ember, nincsenek felhánytorgatható ügyei, egyenes szókimondó, a szakmai szamárlétrát végigjárta, azt az ellenségei is elismerik, érti a dolgát. Minden téren.

Történt, hogy a Belügyminisztérium 2014. február 20-án, díjátadási ünnepséget rendezett. Mint húsz éve minden évben, immár hagyományosnak mondható módon, melynek során a Világ Igaza magyar kitüntetettjeit Bátorságért érdemjelben részesíti. A Világ Igaza kitüntetésre a Jad Vasem Intézet teszi meg a jelöléseket. A költségeket mi álljuk. Az egyik díjátadó Magyarország Belügyminisztere Pintér Sándor, a másik Ilan Mor a Magyarországon állomásozó izraeli nagykövet. Szinte egybehangzóan elmondják, azok előtt tisztelegnek, akik nem maradtak közönyös szemlélők, nem fordították el a fejüket, hanem készek voltak a szabadságukat, életüket kockára tenni, hogy magyar zsidókat mentsenek meg.

Pintér Sándor beszédében külön kiemeli, hogy a kormány mennyire fontosnak tartja az emlékezést a holokauszt áldozataira, s ezért a magyar zsidóság deportálásának 70. évfordulója alkalmából 2014-et holokauszt-emlékévvé nyilvánította, a programok megszervezésére, lebonyolítására pedig emlékbizottságot hozott létre, s ezt ugyan Pintér nem mondja, de én fontosnak tartom megjegyezni, hogy csak erre az évfordulóra, hogy az egyebekről szó se essék, nem keveset áldozott és áldoz Magyarország és kormánya.

Itt és most még azt is fontosnak tartom kijelenteni, hogy távol áll tőlem Pintér Sándor védelmében fellépni, tudniillik nincs szüksége rá, ha arra kerül a sor megvédi ő magamagát.

Amiért szólok, az egy kényes helyzetben elkövetett provokáció. Zajlik az ünnepség, mikor a kitüntetésre összesereglett, fehér rózsát viselő résztvevők közé bevágtak egy sáros, ronda, fekete bazaltkövet. Az elkövető az egyik kitüntetettnek, néhai Fekete Nagy Bélának a kívül-belül szőrös fejű fia. (A felbújtókról is van elképzelésem.) A jó előre megfontolt szándékkal papírra vetett posvány tartalmú irományát kezdte felolvasni, nyilvánvaló gyűlöletkeltési szándékkal, mintha lenne rá magyarázat, hogy a minisztertől miért nem veszi át az elismerést. Ha ez a minden normális embert kellemetlen helyzetbe hozó tett és az alpári szemtelenkedés volt az eltervezett szándék, akkor gratulálok hozzá, sikerült. Igaz, csak félig lehetett hallani amit a szőrös fejű mondott, de az azért tisztán kivehető volt, hogy nemcsak Magyarország kormányát, de mindannyiunkat becsmérlő kifejezésekkel illetett. Sajtóhír szerint, állítólag a hisztérikus kitörés fő oka az volt, hogy édesapja mellett miért nem terjesztették fel édesanyját is a díjra. De ez csak szerecsenmosdatás. Nem merjük bevallani még magunk előtt sem, hogy hiába törjük kezünket lábunkat, az itthoni, gátlástalan uszulás megállíthatatlan. Minél jobban igyekszünk, annál agresszívabb az ellenünk való fellépés. Nem akarok olyan alpári módon fogalmazni, mint ahogy ők viselkednek, ám arra azért felhívnám a figyelmet, aki hagyja sárba taposni az önérzetét, azzal először csak kivitetik a bilit, majd ki is itatják.

A durva közjáték ellenére Pintér becsülnivaló higgadtsággal folytatta, nem csak a megemlékezés fontos, fel kell lépni minden olyan törekvéssel szemben is, amely veszélyezteti a demokratikus társadalmat, az emberi és szabadságjogok érvényesülését. Pusztába kiáltott szó, hogy „ha összefogunk, soha nem győzhetnek, nem juthatnak hatalomra rasszista, gyűlöletkeltők”. Az igaz, hogy ebben az ország lakosainak döntő többsége egyetért, és elfordul az ilyenektől, de az már még sincs rendjén, hogy minket a saját hazánkban porig alázzanak! A gyűlöletkeltőket és szándékos károkozókat pedig le kell leplezni, akármelyik oldalhoz tartozzanak is, mert növeli, ki elfödi a bajt.

A zsigeri Pintér-ellenesség, az esemény óta is zavartalanul folytatódik, pedig a közbiztonság helyzete javul, a bűnügyi statisztikák esést mutatnak, emelkedik a bizalmi index, csökken a gyilkosságok száma, a bűnügy, a közrend, az igazgatásrendészet, a közlekedésrendészet terén kezd valami rendféle kibontakozni. Másutt van itt a probléma, talán ott, hogy Pintérnél van a két titkosszolgálati szerv is. Így a belügy olyan szükséges jogosítványok birtokába jutott, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a bukott politikai riválisok anarchiába kergessék az országot. Ez itt a baj.

Nevetséges, hogy pont ezeknek a levitézletteknek a rágalmai közt szerepel, hogy semmit sem változott 1974 óta a rendőrség, ez a mostani, mondják a „pintéri rendőrség”, szellemében ugyanaz a militáns, agresszív szervezet, mint Kádár János fénykorában volt. Pintér, mint életrajzából kitűnik, 74-ben a műszaki egyetemen tanult. Emelkednek a büntetési tételek, a törvény az új világrendben a bűnözők helyett már „a tisztességes többséget védi”. És Pintér mer dönteni, ezek együtt megbocsájthatatlan bűnök. Mondják. Meg az is lehet, nem csak bennem maradt meg, csak másokban éppen más előjellel, ahogy Pintér levette a sapkáját és vigyázzba vágta magát a Szózat alatt.