|
 2014.03.14.
Negyven nap – negyven áhítat
A böjt nemcsak
arra jó, hogy amiből túl sok van az életünkben, azt
visszaszorítsuk, hanem arra is, hogy amiből túl kevés van,
annak teret engedjünk – ezek a gondolatok Fekete Ágnes 40 nap
című böjti áhítatos könyvének bemutatóján hangzottak el a
budafoki református templomban február 19-én.
A szerző, Fekete Ágnes egy Szent Ferenc életéből vett példát
mesélt el. Leó testvérrel egy kolostor felé tartottak
viharban, és arról beszélgettek, vajon mi az igazi öröm.
Minden lehetséges nagylelkűséget felsorolt Ferenc, de mindre
azt mondta, nem ez az igazi boldogság. „Hanem ha odaérünk a
testvérekhez csuromvizesen és éhesen, és az ajtón mégsem
engednek be, és ezt mi békével fogadjuk, az az igazi öröm"
– fejezte be Ferenc testvér. Sok mindent le szeretnénk győzni
a világban, pedig valójában egy változtatható van benne, az
pedig magunk vagyunk.
A Kossuth Rádió
református adásának szerkesztője kiemelte: a böjt divatos
fogalom, ugyanakkor megtölthető keresztyén tartalommal. Végre
egy terület, amellyel kapcsolatban nem kell azt mondanunk, hogy
helytelen világi gyakorlat, ezért elvetendő, hanem azt, hogy jó,
csak keressük meg az igazi célját. – A böjtnek nem az a lényege,
hogy mit vonunk meg magunktól, hanem az, hogy annak helyét mivel
töltjük meg. Mi Krisztussal akarjuk megtölteni – tette hozzá
a lelkipásztor.
A református felekezetű teológushallgató, de bencés
szerzetesi közösségben élő János testvér a böjt közösségi
jellegét hangsúlyozva elmesélte böjti szokásait. Ez olyan
vallási gyakorlat, amelyben nem kötnek a felekezeti határok. A
közös úrvacsoráról csak álmodunk, ám a böjt lehetőségével
alig számolunk. Példaként említette Ferenc pápának a világkeresztyénséghez
intézett tavaly szeptemberi felhívását, amikor böjt- és
imanapot kezdeményezett Szíria és a világ békéjéért. János
testvér hangsúlyozta, hogy a böjt nem egyéni bravúr, nem
rekordhajhászás, hanem olyan időszak, amikor az Istenhez és
egymáshoz próbálunk közelebb kerülni. E gondolat jegyében a
könyvbemutató végén mindenki kapott egy otthon írható lelki
naplót Jézus arcvonásai címmel. Ezzel is kifejezték a szervezők,
hogy a böjt igazi célja az, hogy Krisztus tulajdonságai valamiképpen
megjelenjenek bennünk.
Szűcs Ferenc teológus
professzor Ézsaiás próféciáját idézte: „...legyen az
egyenetlen egyenessé..." (Ézs 40) Mint mondta, életünket
hiányok és összetorlódások jellemzik, a böjt lényege pedig
az, hogy ezek az egyenetlenségek kisimuljanak úgy, hogy amiből
túl sok van, az visszaszoruljon, amiből pedig kevés, az teret
nyerjen. Pál apostolnak a sportból vett példáit sorolta fel a
böjt lényegének érzékeltetésére. Így a futóhoz, az öklözőhöz
és a gladiátorhoz hasonlóan nekünk is arra kell törekednünk,
hogy a célra összpontosítsunk és szellemileg összeszedettek
legyünk, hogy Krisztus ügyének a résztvevőiként – és nem
nézőiként vagy szurkolóiként! – a tőlünk telhető legtöbbet
hozhassuk ki magunkból.
Végül Nagy Péter
emelt ki néhány gondolatot Fekete Ágnes áhítatos könyvéből.
Elmondta például, hogy eddig Jézus negyvennapos pusztai böjtjére
(Mt 4) diadalként, a Sátán feletti győzelemként tekintett, de
most új megközelítést kapott, amely Jézus belső vívódását
emeli ki ebből a történetből. – Megértettem, hogy a
pusztabeli gyötrődés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valódi,
élő hitre jussunk – fogalmazott. A budafoki lelkipásztor a
szerző gondolatai közül kiemelte még, hogy a böjt során
csakis Istenre szabad tekintetnünk, mert ha az imádkozó
farizeushoz hasonlóan oldalra, a másik emberre tekintünk, és
hozzá hasonlítjuk magunkat, könnyen hamis felmentést találunk
(Lk 18,11–13). Hogyan tudom megkülönböztetni az Isten
gondolatait a sajátjaimtól, vagy miért szomjas, és miért
mindig csak vágyakozik a hűs forrásra a 42. zsoltár szarvasa?
Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a Kálvin Kiadó kiadványának
köszönhetően. Ahogy az élet nagy titkára is fény derül belőle
a böjti időszak végére.
Kiss Sándor
(Fotó: Füle Tamás)
(reformatus.hu)
|
