|
 2014.03.14.
Befejeződött a
kulturális rendszerváltozás
Újra támogatást biztosítunk az önkormányzatoknak a helyi
kulturális intézmények működtetésére
Ebben a ciklusban ment végbe a valódi kulturális rendszerváltozás,
hiszen 2010-ig a magyar múzeumi és színházi világ jórészt
ugyanabban a szervezeti, fenntartói struktúrában működött,
mint 1990 előtt. Szerkesztőségünk vendége Halász János
kultúráért felelős államtitkár.
Államtitkár úr január végén, Gyulán jelentette ki,
hogy a kulturális rendszerváltozásnak mindenki a győztese. Mit
értsünk kulturális rendszerváltozás alatt? Jogszabály módosításokat,
vagy szerkezeti átalakításokat?
–A kulturális rendszerváltozás magában foglalja
a szerkezetibeli átalakítást, az ehhez kapcsolódó jogszabálybeli
változásokat és a finanszírozási többletet is. 2010-ben
olyan munkát kezdett el a nemzeti együttműködés kormánya,
ami társadalmi szinten is rendszerváltozást jelentett, s mindez
a kulturális igazgatás területére is hatott. A kultúrán belül
három nagy területet szokás megemlíteni: a művészetet – ez
többek között a színházakat, a képzőművészetet, az előadó
művészeti szervezeteket érinti – a közgyűjteményeket –
ebbe a múzeumok, a könyvtárak, a levéltárak tartoznak – és
a közművelődést. Az utóbbiba a művelődési-, a közösségi-,
faluházak tartoznak bele. Mindhárom területen nagy volumenű változások
történtek. A művészeti területen, az előadó művészeti törvényben
lévő hibákat korrigáltuk, s így biztonságos, átlátható
finanszírozási rendszere alakult ki a magyar színházi, táncművészeti,
zenei életnek. Jelentősen, közel 2 milliárd forinttal emeltük
2013-ról 2014-re a zenei szervezetek támogatását. Gondolok a
Nemzeti Filharmonikusokra, a kiemelt minősítésű zenekarainkra,
mint a miskolcira, a szegedire, a pécsire és debrecenire és
természetesen az énekkarokra is. A közgyűjteményi területen
még nagyobb változásra volt szükség, mert a magyar múzeumok
és könyvtárak abban a fenntartói rendszerben működtek, amit
még az 1950-es, 1960-as években alakítottak ki. Az pedig
igencsak elgondolkodtató, hogy helyes-e, ha egy könyvtári és múzeumi
világ ugyanabban a rendszerben működik 2010-ben, mint amit, a pártállam
idején alakítottak ki. Mi ezen változtattunk, és a korábbi
megyei fenntartásból az intézmények a települési önkormányzatokhoz
kerültek át. Egy adott múzeumot az a település működtet,
amelyikhez leginkább kapcsolódik identitásában is. Hiszen
egy-egy múzeum intézményesen a helyi identitás letéteményese.
Annak idején számtalan múzeumot a helyi közösség hozott létre
és működtetett. Ez egy óriási rendszerbeli átalakítás
volt, hiszen országosan több mint 200 intézményt érintett. Létrejöttek
a megyei hatókörű múzeumok a megyei jogú városok fenntartásában,
míg a nem megyei városokban működő múzeumok visszakerültek
az adott település fenntartásába. Ehhez a sikeres átalakításhoz
a kormány többletforrást biztosított; a megyei jogú múzeumok
átadásához 2,4 milliárd, a települési jogú múzeumok
fenntartásához pedig 1 milliárd forintot. Ilyen forrás korábban
nem létezett. Ezt a 3,4 milliárdos forrást kiegészítettük
300 millió forintos múzeumfejlesztési pályázattal. Ennek a pályázatnak
a keretösszege idén 40 millió forinttal emelkedett. Mindent összevetve
hozzávetőlegesen 4 milliárd forintos támogatást ad az állam
a hazai múzeumok számára. Tehát átalakítottuk a szerkezetet,
s ehhez megalkottuk a szükséges jogszabályokat, s úgy adtunk többlettámogatást,
hogy a múzeumi rendszerben az állam adja a fenntartási forrás
közel 2/3-át. Az átalakítás sikerét mutatja, hogy 2013-ban többen
látogatták a múzeumokat, mint 2012-ben.
Miért csak húsz évvel a politikai rendszerváltozás, a pártállam
bukása után jöhetett létre ez a struktúraváltás? Nem volt rá
kellő akarat?
–A nemzeti együttműködés kormánya nagyon sok olyan
intézkedést vezetett be, amire korábban, 1990-től nem volt példa.
A kulturális rendszerek átalakítása is ebbe a körbe tartozott
bele. Amikor miniszterelnök úr az idei évértékelő beszédében
szót ejtett arról, hogy igazi rendszerváltoztató folyamat
zajlik az országban, akkor arra is gondolni kell, hogy ennek
egyik eleme az, ami a kultúra területén történik. Az átalakításhoz
most volt meg a kellő társadalmi felismerés és támogatás.
Tehát a szakmai szervezetek is támogatták az átalakításokat.
Így velük együttműködve hoztuk létre az új rendszert. Ez
igaz a könyvárak területére is, amiben hasonló szerkezeti,
jogszabályi és támogatási változást hajtottunk végre.
Már 1990 előtt is vita tárgyát képviselte az, hogy az állam
mennyire és milyen szinten vonuljon ki a kultúrafinanszírozásból
és –irányításból. A második Orbán-kormány ebben a kérdésben
milyen metódust, ideológiát képviselt?
–A kormány nem vonul ki a kultúra támogatásából,
hanem jelentős részt vállal benne. Felismerve azt, hogy a kultúra
olyan fontos terület, hogy a kulturális intézményrendszer
fenntartásában, működtetésében közösen kell helyt állnia
a kormánynak és az önkormányzatoknak. A szocialista kormányok
idején a döntéshozók mindig kivonultak a finanszírozásból,
így megszorításokra, források csökkentésére került sor
2002 és 2010 között. Mi viszont úgy alakítottuk át a
szerkezeteket, hogy az intézményeket az adott önkormányzat a
sajátjának érezheti, de megadjuk a támogatást is a működtetéshez.
Az MSZP szerint a kormány tudatosan egymással szembe fordítja a művészeket,
a kulturális élet ezért megosztottabb, mint a rendszerváltás
óta bármikor. Hiller István szocialista politikus, volt oktatási
és kulturális miniszter azt mondta: „a kulturális élet
megosztottsága nem belülről fakad, a kormány okozza, tudatosan
szembeállítva egymással a művészeket.” Szerinte az Orbán-kormány
nem kulturális, hanem hatalmi politikát folytat. Mi erről államtitkár
úr véleménye?
–Amit Hiller István mond, az egyszerűen ostobaság.
Bizonyára a volt szocialista miniszter hallotta régi barátját,
Gyurcsány Ferencet, aki elmondta, hogy kulturkampfot hirdet. Tehát
éppen Hiller István és barátai gerjesztik a kulturális vitát.
A kormány együttműködik a kulturális szakmai szervezetekkel,
példanélküli módon kulturális fejlesztéseket indított el,
és fejezett be Budapesten és vidéken egyaránt. A fővárosban
például megújult a Zeneakadémia, az Erkel Színház és a Mátyás
templom. Az Erkel Színházat éppen Hiller idején zárták be, s
mi ezt az intézményt felújítottuk. Vidéken közel 600 ötezer
fő alatti településen újítottuk fel a faluházakat, a közösségi
házakat. Tatabányán, Szegeden, Szekszárdon, Békéscsabán megújítottuk
a nagy közösségi tereket, a művelődési házakat. Újra támogatást
biztosítunk az önkormányzatoknak a helyi kulturális intézmények
működtetésére, mert a szocialisták megszüntették a közművelődési
normatívát. S mi ezt újra bevezettük, így 2014-ben több mint
7,5 milliárd forintot biztosítunk a települési önkormányzatoknak
kulturális intézmények fenntartására.
Mit tudtak tenni a kortárs magyar képzőművészet nemzetközi
megjelenítése erősítésének érdekében?
–Több támogatási rendszert is működtetünk annak érdekében,
hogy a magyar művészeti alkotásokat külföldön is megismerjék.
A Nemzeti Kulturális Alap Vizuális Kollégiuma évente több százmillió
forint támogatást biztosít a kortárs képzőművészet támogatására.
A támogatásokba tartoznak a művészi ösztöndíjak, a galériák
külföldi vásárokon való megjelenéseinek, vagy különböző
intézményi kiállítások anyagi forrásának elősegítése. Az
állam működteti a Ludwig Múzeumot, s ez az intézmény több
mint 200 millió forintos éves támogatást kap a kortárs képzőművészeti
élet bemutatására. Ezen túl dolgozunk egy új kortárs
budapesti biennálé kialakításán; Balog Zoltán miniszter úr
Gulyás Gábor személyében miniszteri biztost nevezett ki a
koncepció kidolgozására.
Másik témánk: százhúszmillió forintot szán olvasásnépszerűsítésre
a kormány. Ez azt jelenti, hogy beismerik, hazánkban leáldozóban
van a Gutenberg-galaxis?
–Szó sincs róla! Azt is tudni kell, hogy
Gutenberg-galaxissal kapcsolatos viták nem csak hazánkra, hanem
az egész világra jellemzők. A magyar kormány a Nemzeti Kulturális
Alapon keresztül több száz millió forintot biztosít arra,
hogy a Máriai-program keretében az újonnan megjelenő könyvek
eljussanak a könyvtárakba. A kormány a könyvárak fenntartására
több milliárd forintot biztosít. A vidéki nagyvárosokban és
kistelepülésekben lévő könyvtárak működése külön
rendszerben működik. A magyar könyvári hálózat az olvasás népszerűsítésének
is a letéteményese. Ezért is lényeges az, hogy egy ország
hogyan és milyen módon tart fenn könyvtárakat. Hazánkban egy
évben több mint 200 millió alkalommal látogatják a könyvtárakat,
ami azt jelenti, hogy egy adott állampolgár évente akár húszszor
is elmegy egy ilyen intézménybe. Az ötezer fő alatti településeken
kialakítottuk azt a könyvtári szolgáltatást, amelyet a megyei
hatókörű könyvtárak biztosítanak. S a magyar könyvtárügyet
több mint 3 milliárd forinttal támogatja a kormány. De mindez
nem elég! Az intézmények fönntartása mellett el kell indítani
olvasásnépszerűsítési, egyedi, figyelemfelhívó programot
is. Szeretnénk, hogy ez a program megváltoztassa a fiataloknak
az irodalomhoz és a könyvekhez való viszonyát. Az eseménysorozatba
iskolai osztályokat, pedagógusokat, iskolai osztályokat, szülőket
is meg szeretnénk szólítani. A fő cél: az olvasni tudó 8-16
éves fiatalok körében népszerűsíteni az irodalmat, az olvasást,
mégpedig az általuk használt eszközök – internetes közösségi
oldalak, blogok, interaktív játékok – által.
Medveczky Attila
|
