vissza a főoldalra

 

 

 2014.03.21. 

Nőszövetségi találkozó a világimanap alkalmából Marcelházán

A nők nemzetközi világimanapja alkalmából nőszövetségi találkozóra került sor a komáromi egyházmegyében. Az alkalomra Marcelházán, a református templomban került sor.

A találkozó az egyiptomi keresztyén nők által összeállított imanapi liturgia szerint istentisztelettel kezdődött, amelyen igehirdetéssel Ráczné Édes Jolán beosztott lelkipásztor, a Diakóniai Központ igazgatója szolgált. Igeolvasással a gyülekezet nőtestvérei, míves kántori szolgálattal pedig Süll Kinga egyházzenész. Az igehirdetés üzenetéből kihallatszott, hogy egyetlen ő hite olyan hatással volt ismerőseire és a környezetére, hogy bizonyságtévő szavára a városiak elindultak Jézus felé.

Az istentisztelet után Dékány Gizella, az egyházmegye nőszövetségének elnöke köszöntötte a résztvevőket és tolmácsolta a vezetőség javaslatát az idei tevékenységgel kapcsolatosan. Elhangzott többek között az is, hogy jó volna megmutatnia magát a hitben járó nők közösségének saját környezetében, a szeretetvendégségek rendszeres szervezésén túl szélesebb környezetben is. A javaslatok között szerepelt a tésztakészítés és ajándékozás rászoruló családoknak, továbbá a nárciszok napja alkalmából egy imaközösség megszervezése célzott adománygyűjtéssel egybekötve.

Az egyházmegye egyes gyülekezeteiből érkezett nőtestvérek csoportmunkában dolgozták ki a válaszokat a következő kérdésekre: Milyenek a feladataink hitben járó nőként? Milyen terheket hordozunk? Milyen reménységünk lehet az elkövetkező években? Milyen változás állhat be munkálkodásunk nyomán az elkövetkező években?

A csoportfoglalkozást Écsi Gyöngyi hetényi lelkipásztor vezette. Az egyes csoportok a kiosztott cédulákon szereplő virágnevek alapján alakultak ki, lehetővé téve, hogy a találkozó résztvevői ismerkedhessenek is. A kérdések alapján az alábbi válaszok fogalmazódtak meg:

Milyenek a feladataink hitben járó nőként, milyen terheket hordozunk?

Lelki stabilitás, lelki kondíció, család összetartása szeretet által – őrizni a tűzhely melegét; a hit és az erkölcsi mérce gyakorlása, őrzése, megtartása; új családtag fogadása – „örökbe fogadása" (meny, vő); rokoni kapcsolatok ápolása, beteg családtagok ápolása, hordozása türelemmel; lelkigondozás: odafigyelés, hallgatni tudás; szeretetre való tanítás; imádkozás; időt találni a családi együttlétekre; békességre törekedni, „villámhárítás". Továbbítani az örömhírt; példával elöljárni; meglátni mások szükségleteit. Gyermekek kihordása, gondoskodás az ételről, gyermek segítése a tanulásban; hűség; a művészet és a szépség iránti fogékonyság. Sokszor visszük a férfiaknak szánt terheket; „vízadás", néha létfenntartás.

Milyen reménységünk lehet az elkövetkező években?

Béke, nyugalom, alázat, egészség, élő hit Istenben, hogy a férjünk kitart mellettünk és mi mellette; megismerhetjük és elfogadhatjuk magunkat. Az a mag, amelyet elvetettünk gyerekeink szívében egyszer gyökeret ver és gyümölcsöt terem, a Lélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, szívesség, jóság; béketűrés, alázat. Reménységünk, hogy gyermekeink jövője jó felé halad, hogy utódaink tovább élik Isten-hitünket- ajándékba kapják. Reménységünk, hogy a békesség szétoszlatja az önzést és a befele fordulást. Reménységünk van, hogy továbbra is velünk marad az Úr, és erőt ad a terhek elhordozásához; hogy megértő lesz a férjünk; hogy lesz olyan fórum, ahol el tudjuk mondani gondjainkat; támaszunk lesz a gyülekezeti közösség. Biztonságérzetünk lesz a munkahelyen; hitünket meg tudjuk tartani a családon és a gyülekezeten belül. Az Úr újat teremt, miénk a megújulás reménysége, leküzdjük félelmeinket; reménykedhetünk megmaradásunkban, megmaradunk magyarnak hűségben és bátorságban; az Úr további növekedést ad és megengedi, hogy tanulni tudjunk hitünk mélyítésében. Reménységünk, hogy Isten gondoskodik földi „angyalokról" családunkban és környezetünkben; hogy megélhetjük Isten ígéreteit: mindennapi kenyérben és reménységben. Reménykedünk, hogy családjainkért elmondott imádságaink meghallgattatnak.

Milyen változás állhat be munkálkodásunk nyomán az elkövetkező években?

Növekedhetünk szolgálatokban és lelkigondozásban; családtagjaink, környezetünk megtérése. Elöljárhatunk példamutatásban, nyitottabb szemmel-füllel tudunk járni. Tudjuk gyakorolni és megtanítani a megbocsátást, tudunk békét teremteni; tudjuk gyermekeinket bátorítani, hogy ne érezzék magukat értéktelennek. Kérni tudjuk az erőt lelki életünk karbantartására; kiállunk döntéseink fontossága mellett. Szeretet-teljesebb lesz a légkör, jobban bírjuk a nehézségeket, Krisztus jó illata tudunk lenni, lelki megtisztulásunk megszenteli a környezetet, ezáltal népünk is megváltozik. Bízunk gyülekezetünk gyarapodásában: megtaláljuk a megfelelő szavakat a hívogatásban, merünk szólni, hívogatásunk nyomán többen leszünk gyülekezeti alkalmainkon. Megtérés családban és a gyülekezetben. Szeretetből fakadó munkáink nyomán meglátják Jézust! Megtapasztalhatjuk az ima erejét, rendelt idejében eljön a várva várt gyümölcs. Reménykedünk, hogy a nők által terjesztett szeretet megvédi a világot az összeomlástól, bízunk abban, hogy a családi közösség megerősödik, a család újra alappillére lesz a társadalomnak, hogy szervezettebben a politikában a megbékélés felé viszi a világot.

A találkozó szeretetvendégséggel végződött a gyülekezeti házban, ahol a házigazdák gazdagon terített asztalról gondoskodtak, és amelyhez egy-egy tálca süteménnyel az érkező vendégek is hozzájárultak – számolt be az eseményről Écsi Gyöngyi hetényi lelkipásztor.

 

(Reformata, Felvidék.ma)