|
 2014.03.28.
Újra
fölszállott a páva
Beszélgetés Navratil Andrea népdalénekessel
E hetekben ismét nagy sikerrel zajlik a Duna Televízió által életre
hívott népzenei és néptánc tehetségkutató műsor, Fölszállott
a páva címmel. Örvendetes,
hogy e program – a 2012-es első sorozathoz hasonlóan – átlag
feletti nézőszámmal büszkélkedhet: a felmérések szerint a
legutóbbi adást 276 ezren kísérték figyelemmel a képernyő
előtt ülve. A valódi izgalmak csak mostantól várhatók,
hiszen a vetélkedés az elődöntők szakaszához érkezett. A
Duna Televízió szombat esténként, a 18 órakor kezdődő Híradó
után élőben közvetíti a versengést, vagyis a Kárpát-medence
zenéjét és táncait. Az esélyekről, a műsor jelentőségéről
faggattam Navratil Andrea
népdalénekest, tanárt, aki a háttérből segíti a versenyzőket.
Saját pályájával kapcsolatban gyakran hangoztatja, hogy mesterének
tartja az összes olyan énekest, akiktől gyűjtőútjain,
koncertélményei során tanulhatott. Most pedig ország-világ előtt
mesterévé vált jó néhány tehetséges fiatalnak. Ha ez egy
kereskedelmi tehetségkutató lenne, Önt a mostanság igencsak
felkapott mentor szóval
illetnék… Pontosan mi a feladata?
– Ebben a vetélkedőben a felkészítőket hivatalosan
valóban mesternek nevezik, én azonban szívesebben használom
azt a szót, hogy kísérő. Ugyanis méltatlan lenne
megfeledkezni azokról a tanárokról, akik az évek során áldozatos
munkával felkészítették ezeket a fiatal versenyzőket. Sőt,
inkább mondjuk azt, hogy énekeseket és táncosokat, mert
versenynek sem szívesen nevezem ezt a műsort. Kísérőként az
a feladatom, hogy két-három héten keresztül mellettük legyek
a szükséges percekben, és tanácsaimmal segítsem a felkészülésüket.
Ha kell, az általuk elénekelni szándékozott dalt kicseréljük
egy másikra – ez nagyon ritkán történik meg. Általában
engedjük előadni azt, amit hoztak, és csak az előadásmódban
kérünk kisebb változtatásokat. Ám a legfontosabb, hogy lelki
szempontból kísérjük őket.
A győztes milyen díjakra és egyéb jutalmakra számíthat?
– A másfél évvel ezelőtt megrendezett első évadban
minden kategória győztese egymillió forintot kapott, illetve a
leges-legügyesebbnek vélt szereplő is ugyanakkora összegben részesült
az OTP Banknak köszönhetően. A most folyó sorozat végén is
hasonló díjak kerülnek kiosztásra. A szervezők emellett számos
más jutalmat is felajánlottak.
Milyennek látja a felhozatalt? Lehetséges, hogy e palánták
között ott látjuk a jövő Sebestyén Mártáját, Szvorák
Katalinját?
– Nagyon-nagyon értékes fiatalok lépnek elénk. Legtöbbjüket
már évek óta ismerjük különféle területi versenyekről
vagy a Zeneakadémiáról, illetve néhányan egy-egy zenekar
tagjai. Őszintén szólva kevés az olyan jelentkező, akit most
láttunk életünkben először. Ennek ellenére a zsűri
tagjainak és nekünk, kísérőknek is lehetőségünk nyílik
felfedezni néhány vadonatúj tehetséget, ezért is tartom
roppant fontosnak ezt a műsort. Meggyőződésem, hogy e megmérettetésnek
köszönhetően azok a versenyzők is megerősödnek, új lendületet
kapnak, akik végül nem jutnak a döntőbe. Abban is bízom, hogy
ilyen-olyan okból egyikük sem hagyja abba a művészi tevékenységét,
mert valamennyien egy-egy fontos színt képviselnek a palettán.
A könnyűzenei sztárkutató műsorok csillogó-villogó, mesterséges
világának ellensúlyozására fontos, hogy e vetélkedő révén
a népzene kerül reflektorfénybe…
– Nagy öröm számomra, hogy a népzene most ekkora hangsúllyal
jelenik meg a közszolgálati televízióban. Ennek a műsornak
alighanem ez a legfőbb küldetése. A fiatalokhoz hasonlóan
hangsúlyozom: e sorozatot nem versenynek tartjuk, hanem gálának.
Ne felejtsük el, hogy a képernyőre kerülő, területi válogatókból
továbbjutott negyvennyolc indulót több száz, talán több ezer
jelentkezőből választotta ki a zsűri – korábban heteken át
folytak az előselejtezők. Ez a negyvennyolc fiatal tehát valóban
a legtehetségesebbek, legügyesebbek közül való. A műsor színpadi
képével kapcsolatban kiemelendő, hogy a televíziós stáb kiváló
szakemberekből áll, akik hatalmas munkát végeztek. Ugyanakkor
nem hallgathatom el: nehéz látnom, hogy a képernyőn megjelenik
a rózsaszín fény és az ilyen-olyan csillogás. Ez egy hosszabb
egyeztetési folyamat eredménye. A készítőknek két világot
kell közelíteniük egymáshoz: mi, szakmabéliek a letisztult, népi
világot szeretnénk megjeleníteni, ugyanakkor el kell fogadnunk
a tévés szempontokat. Hiszen a műsornak azt a nézőt is meg
kell ragadnia, aki nem kimondottan a népzene holdudvarából
telepedett a képernyő elé. Őt is be kell vonnunk, hogy velünk
együtt végignézze, átélje az eseményeket.
Zsille Gábor
|
