vissza a főoldalra

 2014.11.07. 

Hazánk a klímapolitika területén már teljesítette az uniós kötelezettségvállalását

A visegrádi országokban úgy nő a GDP, hogy közben lényegesen csökkentették a károsanyag-kibocsátást

Kibővített klímapolitikai miniszteri találkozót rendezett a Visegrádi Együttműködés elnökségét betöltő Szlovákia Pozsonyban. A kétnapos egyeztetésen hazánkat Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkára képviselte.

 A V4 országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország) valamint Románia és Bulgária idén februárban informális klímavédelmi miniszteri találkozót tartottak Budapesten. A szeptember végén rendezett pozsonyi találkozót a budapesti folytatásának lehet tekinteni?

 – A szakmai témakört tekintve mindenképpen lehet folytatólagosságról beszélni. A pozsonyi találkozón azonban kiemeltebb témák kerültek napirendre, hiszen a 2014 végén és a jövő év folyamán, a világ különböző országaiban megrendezésre kerülő klímacsúcsokkal kapcsolatos elvárásokat tárgyaltuk meg. A pozsonyi konferencia résztvevői konkrét gondolatokkal és ötletekkel álltak elő. Miután július 1-jétől Szlovákia tölti be a V4 soros elnökségét, a szeptember végi találkozó egy nyitó megbeszélés volt az energiapolitika témakörében.

 Miért lényeges, hogy a hat ország rendszeresen egyeztesse álláspontját a klímapolitika területén? S elérhető-e az, hogy a Benelux államok mintájára a Visegrádi Négyek közösen fogalmazzák meg célkitűzéseiket?

 – Bízom abban, hogy mindez megvalósítható, hiszen nagyon lényeges a közös érdekképviselet. Fontos, hogy egy EU-csúcson egy adott térség országai azonos elvárásokat, koncepciókat képviseljenek, és egymás érdekeit támogassák. A V4+2 országok gazdaságilag hasonló helyzetben vannak, teljesítik a klímaelőírásokban foglaltakat úgy, hogy gazdasági mutatóink növekednek, így jó példával járunk elöl. Tehát mindenképpen az a célravezető megoldás, hogy a 28 tagú Európai Unión belül egységes képviseletet mutassunk föl.

A V4+2 országok szerint mennyire szükséges olyan fenntartható rendszerek kialakítása, amelyek figyelembe veszik az energiapolitika területén a versenyképességet és a költséghatékonyságot is?

 – Csak ilyen elven működő rendszereket lehet fölépíteni. A visegrádi országok egyetértenek abban, hogy az energiamix meghatározásánál és alakításánál a tagállamok önállóságának teljes mértékben meg kell maradnia. Fontos, hogy az egyes tagállamok úgy alkothassák meg energiapolitikájukat, ahogy az a portfoliójuk számára a legmegfelelőbb. Mi úgy gondoljuk, hogy az EU-nak a versenyképesség és a fenntarthatóság biztosítása érdekében csak a megtakarítási oldalon szabad szabályoznia ezt a kérdést. A visegrádi országokban nő a GDP, méghozzá úgy, hogy közben lényegesen csökkentettük a károsanyag-kibocsátást, illetve növeltük az energiamegtakarítást. Ez jó példa. A jövőben is szeretnénk biztosítani a versenyképességünket és a fenntarthatóságot.

 Az mennyire lényeges, hogy a 2014–2020-as költségvetési időszakban az unió erősítse, megnövelje az energiához és éghajlathoz kapcsolódó kutatás-fejlesztésbe való beruházások támogatását?

 – Ez lényegi kérdés. Az Európai Unió két programon keresztül tudja finanszírozni a kutatás-fejlesztést és az innovációt. Az egyik a Horizont 2020 keretprogram, amely 700 milliárd eurós keretösszeggel kimondottan a kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységet, s azon belül az energiatechnológiákat támogatja. Fontos hangsúlyozni, hogy az utóbbi időszak egyik legjobb uniós strukturális finanszírozási konstrukcióját tudjuk létrehozni, hiszen Magyarországon csak a kutatás-fejlesztésre és az innovációra 760 milliárd forintnyi támogatás szerepel az uniós források között. Ennek az összegnek jelentős részét az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó és az energiahatékonyság növelését célzó fejlesztések támogatására fordítjuk.

A pozsonyi találkozó részvevői mennyire tekintették eredményesnek a szeptember 23-ai klímacsúcsot?

 – Abban egyetértettünk, hogy a Ban Ki Mun ENSZ főtitkár által kezdeményezett klímacsúcs politikai sikerként értelmezhető, hiszen 130 ország államfői vagy kormányfői szinten képviseltette magát egy olyan nagyszabású rendezvényen, ahol nagyon sok vállalás hangzott el. Azt láttuk, hogy az USA álláspontja, ha nem is nagymértékben, de pozitívan változott a klímapolitikát illetően. Ezzel bizonyára a 2015-ös párizsi csúcstalálkozó megoldását készítik elő. El szeretnénk érni, hogy Kína és a fejlődő országok még jelentősebb lépéseket valósítsanak meg a klímapolitikájukban.

 Hogyan érhető el az a cél, hogy a globális hőmérsékletemelkedés kevesebb maradjon, mint 2 Celsius fok?

 – A klímapolitika témájában és az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében számos egyeztetést, konferenciát tartanak, melyek a 2015-ös párizsi klímacsúcs globális egyezményének elfogadását készítik elő. Az lenne az optimális, ha egyáltalán nem emelkedne az átlagos hőmérséklet, és azt szeretnénk elérni, hogy az államok jogilag kötelező érvénnyel csökkentsék az üvegházhatást növelő gázok kibocsátását. Tehát minden ország, amely részt vesz a párizsi találkozón, olyan jogi kötelezettséget vállaljon, amely által globálisan betartható a 2 Celsius fokos mérték. E cél eléréséhez hazánk maximálisan hozzájárul, hiszen még a kijelölt határidő előtt teljesítettük az összes vállalásunkat; nem csak az 1985–1987-es időszak átlagos kibocsátásához, hanem az 1990-eshez képest is. 2011-ben a kibocsátásaink 43%-kal voltak a nemzeti bázisszint alatt és 33%-kal az 1990-es bázisszint alatt. Tehát hazánk teljesítette a 2020-as uniós kötelezettségvállalást. Az lenne a legjobb, ha valamennyi országban úgy fejlődne az ipar, úgy növekedne GDP és a foglalkoztatottság, hogy közben jelentősen csökken a káros gázok kibocsátásának mértéke.

 Mit várnak az idei, Peruban megrendezésre kerülő ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény konferenciától?

 – A perui konferenciának az a legfőbb célja, hogy a globális klímaegyezményt érintő, a kibocsátáscsökkentési hozzájárulásnak megfelelő keretrendszert dolgozzanak ki, és az ehhez kapcsolódó döntések megszülessenek. A perui konferenciának elő kell készítenie a párizsi világcsúcsot, ahol már a döntések ratifikálására kerülne sor.

 Nem kell-e attól tartani, hogy a fejlődő és fejlett országok közti ellentétek erősebbnek bizonyultak a közös érdekeknél?

 – Ettől mindenképpen tartani kell. A kiotói jegyzőkönyvet még 1997. december 11-én az UNFCCC tagállamok harmadik konferenciáján fogadták el és nyitották meg ratifikálásra, és jelen pillanatban 198 részese van az ENSZ éghajlatvédelmi keretegyezményének, ami 198 önálló gondolatot jelent. Úgy vélem, minden állam számára kiemelt cél a nagymértékű klímaváltozás megakadályozása.

 Jár-e bármilyen jogkövetkezménnyel az, ha egy ország, amelyik ratifikálta a kiotói jegyzőkönyvet, nem teljesítette a vállalását?

 – Tudvalévő, hogy a gazdasági folyamatok igen erősek és felülírhatják a józan ész által diktált logikát. Ezért sok ország vezető politikusa, bár tudatában van annak, hogy árt a környezetének, de gazdasági érdekből olyan politikát folytat, amely szerinte kedvező hazája számára. Éppen ezért szükséges a már említett komoly jogi kötelezettségvállalás. Tudjuk, hogy vannak olyan államok, ahol ezt nem érzik lényegesnek, és továbbra is a gazdasági érdeket tartják fontosabbnak. Viszont ezeknél az országoknál előbb-utóbb elérkezik az az idő, amikor a nagymértékű klímaváltozás károsan befolyásolja a gazdasági folyamatokat, és ez a GDP lényeges csökkenésével jár.

 A magyar kormány által meghirdetett, és már szeptembertől elérhető új lakossági energiahatékonysági pályázatokkal mennyire támogatják az ország klímapolitikai céljainak megvalósulását?

 – Minden hazai energiahatékonysági pályázatunkkal hozzájárulunk az ország klímapolitikai céljainak megvalósulásához. Nemrégiben indítottuk el az Otthon Melege Programot, ami az első lépése annak a nagy programrendszernek, amely a következő másfél évben komoly mértékben, pozitívan befolyásolja az ingatlanpiacot és a gazdasági szférát. A magyarországi lakásállomány 70%-a energetikailag korszerűtlen. A pályázatok megvalósulásával viszont mérséklődik a hazai energiafogyasztás, és tovább csökkennek a lakosság rezsikiadásai. Az egyik pályázat az elavult kazánok, tüzelőberendezések új, nagyobb energiahatékonyságú fűtőberendezésekre történő cseréjét célozza meg, egymilliárd forintos keretösszeggel. A háztartásigép-csere programot 627,1 millió forintos, a nyílászárócsere-pályázatokat pedig 1,1 milliárd forintos keretösszeggel hirdettük meg. A pályázatokon a magyarországi lakóhellyel rendelkező magánszemélyek indulhatnak. A megtakarítás háztartásonként évente 120–140 ezer forint lehet, abban az esetben, ha egyazon pályázó mindhárom pályázati támogatást elnyeri. Lényeges, hogy előkészítés alatt áll – 5 milliárd forintos keretösszeggel – egy, a kis- és közepes vállalkozások energiahatékonyságát növelő pályázatunk.

Medveczky Attila