vissza a főoldalra

 2014.11.07. 

Balliberális civilek

A szélsőségesen liberális ellenzéknek immár nincs vesztenivalója, ami új veszélyt jelenthet hazánkra

Négy nap leforgása alatt két, papíron civilnek nevezett demonstráció is lezajlott Budapesten. Fontos a pontos megfogalmazás, miszerint csak papíron nevezhetőek civilnek ezek a tüntetések, mert ha megnézzük a résztvevők névsorát, kötődését, korábbi tevékenységét, akkor láthatjuk, hogy valójában szó sincs civilekről. Másról van szó, valami olyanról, amely több tekintetben is komoly veszélyeket jelenthet hazánkra, és a 2010-ben elindult keresztény értékrendű, a nemzeti megmaradást szolgáló változásokra.

Amióta a rendszerváltozás lezajlott, október 23-án minden jó érzésű, nemzeti elkötelezettségű magyar ember a XX. század legtisztábbnak nevezett forradalmára, és a pesti srácok hőstetteire emlékezik. Már önmagában sokat elárul egy eseményről és annak szervezőiről az, ha ezen a szent, piros betűs ünnepen az áldozatok, a magyar szabadságért harcolók emléke helyett önmagával és saját homályos céljainak propagálásával foglalkozik. A Blaha Lujza téri tüntetők az ekkor még teljesen értelmetlennek tetsző „Visszavenni a politikát” jelszó hívó szavára gyűltek össze. Ha végignézzük a tüntetést támogató és azon felszólaló szervezeteket – a teljesség igénye nélkül: az Eleven Emlékmű, a Gödör, a Hálózat a Tanszabadságért (HAT), a Háttér Társaság a Melegekért, a Humán Platform, a Kettős Mérce, a Krétakör, a Magyar Szegénységellenes Hálózat és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), vezérszónok pedig Ferge Zsuzsa szociológus –, azonnal egyértelművé válik, hogy milyen csoportosulásról van szó. Csupa-csupa olyan szervezet, amely minden megnyilvánulásában nemzetellenességéről, illetve a keresztény, magyar társadalom számára fontos értékek elleni tevékenységéről híresült el. Ekkor még úgy tűnt, hogy az egész tüntetésnek nincs több értelme, csupán a magamutogatás, illetve az, hogy ezen a napon a többi rendezvény farvizén még egy ilyen szedett-vedett összejövetelnek is hírértéke lesz.

Három nappal a nemzeti ünnep után, október 26-án az internetadó elleni tiltakozás volt az állítólagos indok, amikor utcára hívták az embereket a „civilek”. Egyértelmű, hogy ez csupán ürügy volt az utcára vonuláshoz, hiszen a kormány már korábban világossá tette: ha lesz is internetadó, azt a szolgáltatók fizetik majd, a cégekre és a magánszemélyekre vonatkozóan semmilyen költségvonzata nem lesz. A demonstrálók tisztességéről, valamint törekvéseik tisztaságáról mindent elárul, hogy előzetes ígéreteiket – amely civil, békés tüntetésről szólt – kivétel nélkül felrúgták.

Egy civilnek meghirdetett megmozdulás esetén alapkövetelmény, hogy abszolút mellőzze a politikát, a szónokok pedig pártsemleges emberek legyenek. A békés tüntetés pedig ugyebár azt takarja, hogy sem az esemény alatt, sem pedig utána nem történik semmiféle rendbontás. A valóság: a „civilnek” és „békésnek” beharangozott tüntetésből az lett, hogy a vezérszónok az a Gulyás Balázs volt, aki korábban tisztséget viselt az egyik fővárosi MSZP-szervezetben (korántsem mellesleg pedig a szocialisták korábbi EP-képviselőjének, Gurmai Zitának a fia), felszólalása lényege pedig az volt, hogy a Fidesz hazudik, Orbán pedig takarodjon. A tüntetés végén aztán a „békés civilek” köztörvényes garázdákat megszégyenítve törtek-zúztak a Lendvay utcai Fidesz-székház előtt.

Az október 26-i, súlyos garázdasággal záruló „civil” tüntetés több dolgot is megmutat, illetve előrevetít számunkra a jövőre vonatkozóan. Legfőképpen azt, hogy a szélsőségesen liberálisok képtelenek belenyugodni abba, hogy a magyarság nem kér belőlük. Képtelenek megérteni és elfogadni, hogy egy általuk mindig is lenézett, mélyen megvetett nép háromból háromszor elutasította őket. Nem kellettek sem parlamenti, sem brüsszeli sem pedig helyhatósági szinten, és nem kellettek külön-külön, teljesen összefogva vagy épp koordináltan indulva sem. Éppen ezért rájöttek, hogy más eszközökhöz kell folyamodniuk.

Az október 23-ai tüntetés és annak „Visszavenni a politikát” szlogenje három nappal később nyert új értelmet, az új jelszót ezen a napon töltötte meg először tartalommal a szélsőségesen liberális, nemzetellenes társaság. A céljuk nem más, mint visszaszerezni ezt az országot, amelyet 1945-től kisebb megszakításokkal végig birtokukban tartottak. A gyors egymásutánban lezajlott három választás eddig nem tette lehetővé számukra, hogy kimutassák valódi szellemiségüket, hiszen a saját magukra aggatott „demokraták vagyunk” önmeghatározással nem fért volna össze, hogy híveik vagy holdudvaruk bármiféle balhéra, garázdaságra, netán utcai erőszakra vetemedjen. Ám miután jelen állás szerint legközelebb csak 2018-ban tartanak választásokat, immár nincs veszítenivalójuk. Civil köntösbe bújva el lehet kezdeni az ország ellehetetlenítését, anarchia felé taszítását, a félelemkeltést, a kormányra fenyegetésekkel történő nyomásgyakorlást.

Nagy könnyelműség volna néhány, önmagán uralkodni képtelen, dühös tüntető magánakciójának gondolni a múlt vasárnapi a Lendvay utcai eseményeket. Nem lehet és nem is szabad kézlegyintéssel elintézni a történteket. Mert bár nem tudhatjuk pontosan, hogy valójában milyen háttérerők irányítják a „civilek” tevékenységét, és honnan, milyen központból vagy éppen „Soros-agytrösztből” kapnak erkölcsi bátorítást és anyagi támogatást akcióikhoz, ám kétség sem férhet hozzá, hogy komoly erők állnak mögöttük. Egyelőre még szervezetlenek és nagyon rosszul állnak káderek terén is – máskülönben nem egy nyilvánvaló MSZP-kötődésű fiatalembert nyomtak volna előre szónokolni –, de a rendszerváltás, valamint az azóta eltelt negyed század alatt meg kellett tanulnunk, hogy képesek legyünk levonni a következtetéseket az apró jelekből.

Véletlenek ugyanis nincsenek.

Nem véletlenül volt jelen a tüntetés helyszínén egy sereg balliberális politikus – pártjaik szerint természetesen magánemberként –, és még inkább figyelmeztető jel André Goodfriend az USA hazánkba akkreditált ügyvivőjének jelenléte. Nincs persze új a nap alatt, hiszen negyed százada ugyanúgy ott volt minden fontos helyen André Goodfriend elődje, bizonyos néhai Mark Palmer, aki nem is rejtette véka alá, hogy az SZDSZ politikáját támogatja. Láttuk, hogy nem a levegőbe beszélt: az 1990 és 2010 közötti időszakban világosan látszott, ki a globalista erők kedvenc magyar pártja. A helyzet csak abban változott, hogy Palmer helyett most egy Goodfriendünk van, és az SZDSZ helyét immár garázdálkodó „békés civilek” vették át.

Egy dolog csak a kérdés: vajon végső céljuk eléréséhez – amely bevallottan Orbán Viktor megbuktatása és a megkezdett folyamatok viszszafordítása – meddig tudnak-mernek elmenni? Erre a kérdésre minden törvényes eszközt bevetve, mielőbb meg kell tudni a választ. Anynyi előnye azért mindenképpen van a szélsőségesen liberálisok vasárnapi garázdaságának, hogy az elkövetők ellen magyarázat nélkül lehet – rendvédelmi eszközöket is igénybe véve – eljárást indítani.

Nekünk, átlagembereknek a jelenlegi helyzetben kettős feladatunk van. Egyrészt fontos, hogy felismerve az állítólagos „civilek” valódi arcát és sejtve igazi céljukat, ne dőljünk be nekik semmilyen formában, ne legalizáljuk egyetlen megmozdulásukat sem a jelenlétünkkel. Másrészt pedig ugyanilyen lényeges, hogy minden módon álljunk ki és védjük meg azon értékeinket, amelyeket 2010 óta megteremtettünk, és amelyekre most, ha nem vigyázunk, valós veszélyek leselkednek.

Kovács Attila