2014.11.07.
Balliberális civilek
A szélsőségesen liberális ellenzéknek immár nincs
vesztenivalója, ami új veszélyt jelenthet hazánkra
Négy nap leforgása
alatt két, papíron civilnek nevezett demonstráció is lezajlott
Budapesten. Fontos a pontos megfogalmazás, miszerint csak papíron
nevezhetőek civilnek ezek a tüntetések, mert ha megnézzük a résztvevők
névsorát, kötődését, korábbi tevékenységét, akkor láthatjuk,
hogy valójában szó sincs civilekről. Másról van szó, valami
olyanról, amely több tekintetben is komoly veszélyeket
jelenthet hazánkra, és a 2010-ben elindult keresztény értékrendű,
a nemzeti megmaradást szolgáló változásokra.
Amióta a
rendszerváltozás lezajlott, október 23-án minden jó érzésű,
nemzeti elkötelezettségű magyar ember a XX. század legtisztábbnak
nevezett forradalmára, és a pesti srácok hőstetteire emlékezik.
Már önmagában sokat elárul egy eseményről és annak szervezőiről
az, ha ezen a szent, piros betűs ünnepen az áldozatok, a magyar
szabadságért harcolók emléke helyett önmagával és saját
homályos céljainak propagálásával foglalkozik. A Blaha Lujza
téri tüntetők az ekkor még teljesen értelmetlennek tetsző
„Visszavenni a politikát” jelszó hívó szavára gyűltek össze.
Ha végignézzük a tüntetést támogató és azon felszólaló
szervezeteket – a teljesség igénye nélkül: az Eleven Emlékmű,
a Gödör, a Hálózat a Tanszabadságért (HAT), a Háttér Társaság
a Melegekért, a Humán Platform, a Kettős Mérce, a Krétakör,
a Magyar Szegénységellenes Hálózat és a Társaság a Szabadságjogokért
(TASZ), vezérszónok pedig Ferge Zsuzsa szociológus –, azonnal
egyértelművé válik, hogy milyen csoportosulásról van szó.
Csupa-csupa olyan szervezet, amely minden megnyilvánulásában
nemzetellenességéről, illetve a keresztény, magyar társadalom
számára fontos értékek elleni tevékenységéről híresült
el. Ekkor még úgy tűnt, hogy az egész tüntetésnek nincs több
értelme, csupán a magamutogatás, illetve az, hogy ezen a napon
a többi rendezvény farvizén még egy ilyen szedett-vedett összejövetelnek
is hírértéke lesz.
Három nappal a
nemzeti ünnep után, október 26-án az internetadó elleni
tiltakozás volt az állítólagos indok, amikor utcára hívták
az embereket a „civilek”. Egyértelmű, hogy ez csupán ürügy
volt az utcára vonuláshoz, hiszen a kormány már korábban világossá
tette: ha lesz is internetadó, azt a szolgáltatók fizetik majd,
a cégekre és a magánszemélyekre vonatkozóan semmilyen költségvonzata
nem lesz. A demonstrálók tisztességéről, valamint törekvéseik
tisztaságáról mindent elárul, hogy előzetes ígéreteiket –
amely civil, békés tüntetésről szólt – kivétel nélkül
felrúgták.
Egy civilnek
meghirdetett megmozdulás esetén alapkövetelmény, hogy abszolút
mellőzze a politikát, a szónokok pedig pártsemleges emberek
legyenek. A békés tüntetés pedig ugyebár azt takarja, hogy
sem az esemény alatt, sem pedig utána nem történik semmiféle
rendbontás. A valóság: a „civilnek” és „békésnek”
beharangozott tüntetésből az lett, hogy a vezérszónok az a
Gulyás Balázs volt, aki korábban tisztséget viselt az egyik fővárosi
MSZP-szervezetben (korántsem mellesleg pedig a szocialisták korábbi
EP-képviselőjének, Gurmai Zitának a fia), felszólalása lényege
pedig az volt, hogy a Fidesz hazudik, Orbán pedig takarodjon. A tüntetés
végén aztán a „békés civilek” köztörvényes garázdákat
megszégyenítve törtek-zúztak a Lendvay utcai Fidesz-székház
előtt.
Az október 26-i,
súlyos garázdasággal záruló „civil” tüntetés több
dolgot is megmutat, illetve előrevetít számunkra a jövőre
vonatkozóan. Legfőképpen azt, hogy a szélsőségesen liberálisok
képtelenek belenyugodni abba, hogy a magyarság nem kér belőlük.
Képtelenek megérteni és elfogadni, hogy egy általuk mindig is
lenézett, mélyen megvetett nép háromból háromszor elutasította
őket. Nem kellettek sem parlamenti, sem brüsszeli sem pedig
helyhatósági szinten, és nem kellettek külön-külön,
teljesen összefogva vagy épp koordináltan indulva sem. Éppen
ezért rájöttek, hogy más eszközökhöz kell folyamodniuk.
Az október 23-ai
tüntetés és annak „Visszavenni a politikát” szlogenje három
nappal később nyert új értelmet, az új jelszót ezen a napon
töltötte meg először tartalommal a szélsőségesen liberális,
nemzetellenes társaság. A céljuk nem más, mint visszaszerezni
ezt az országot, amelyet 1945-től kisebb megszakításokkal végig
birtokukban tartottak. A gyors egymásutánban lezajlott három választás
eddig nem tette lehetővé számukra, hogy kimutassák valódi
szellemiségüket, hiszen a saját magukra aggatott „demokraták
vagyunk” önmeghatározással nem fért volna össze, hogy híveik
vagy holdudvaruk bármiféle balhéra, garázdaságra, netán
utcai erőszakra vetemedjen. Ám miután jelen állás szerint
legközelebb csak 2018-ban tartanak választásokat, immár nincs
veszítenivalójuk. Civil köntösbe bújva el lehet kezdeni az
ország ellehetetlenítését, anarchia felé taszítását, a félelemkeltést,
a kormányra fenyegetésekkel történő nyomásgyakorlást.
Nagy könnyelműség
volna néhány, önmagán uralkodni képtelen, dühös tüntető
magánakciójának gondolni a múlt vasárnapi a Lendvay utcai
eseményeket. Nem lehet és nem is szabad kézlegyintéssel elintézni
a történteket. Mert bár nem tudhatjuk pontosan, hogy valójában
milyen háttérerők irányítják a „civilek” tevékenységét,
és honnan, milyen központból vagy éppen „Soros-agytrösztből”
kapnak erkölcsi bátorítást és anyagi támogatást akcióikhoz,
ám kétség sem férhet hozzá, hogy komoly erők állnak mögöttük.
Egyelőre még szervezetlenek és nagyon rosszul állnak káderek
terén is – máskülönben nem egy nyilvánvaló MSZP-kötődésű
fiatalembert nyomtak volna előre szónokolni –, de a rendszerváltás,
valamint az azóta eltelt negyed század alatt meg kellett
tanulnunk, hogy képesek legyünk levonni a következtetéseket az
apró jelekből.
Véletlenek
ugyanis nincsenek.
Nem véletlenül
volt jelen a tüntetés helyszínén egy sereg balliberális
politikus – pártjaik szerint természetesen magánemberként
–, és még inkább figyelmeztető jel André Goodfriend az USA
hazánkba akkreditált ügyvivőjének jelenléte. Nincs persze új
a nap alatt, hiszen negyed százada ugyanúgy ott volt minden
fontos helyen André Goodfriend elődje, bizonyos néhai Mark
Palmer, aki nem is rejtette véka alá, hogy az SZDSZ politikáját
támogatja. Láttuk, hogy nem a levegőbe beszélt: az 1990 és
2010 közötti időszakban világosan látszott, ki a globalista
erők kedvenc magyar pártja. A helyzet csak abban változott,
hogy Palmer helyett most egy Goodfriendünk van, és az SZDSZ helyét
immár garázdálkodó „békés civilek” vették át.
Egy dolog csak a kérdés:
vajon végső céljuk eléréséhez – amely bevallottan Orbán
Viktor megbuktatása és a megkezdett folyamatok viszszafordítása
– meddig tudnak-mernek elmenni? Erre a kérdésre minden törvényes
eszközt bevetve, mielőbb meg kell tudni a választ. Anynyi előnye
azért mindenképpen van a szélsőségesen liberálisok vasárnapi
garázdaságának, hogy az elkövetők ellen magyarázat nélkül
lehet – rendvédelmi eszközöket is igénybe véve – eljárást
indítani.
Nekünk, átlagembereknek
a jelenlegi helyzetben kettős feladatunk van. Egyrészt fontos,
hogy felismerve az állítólagos „civilek” valódi arcát és
sejtve igazi céljukat, ne dőljünk be nekik semmilyen formában,
ne legalizáljuk egyetlen megmozdulásukat sem a jelenlétünkkel.
Másrészt pedig ugyanilyen lényeges, hogy minden módon álljunk
ki és védjük meg azon értékeinket, amelyeket 2010 óta
megteremtettünk, és amelyekre most, ha nem vigyázunk, valós
veszélyek leselkednek.
Kovács Attila
|