2014.11.14.
Szinergiák, ha összeadódnak
Nem elfelejtve,
hogy a közgazdaságtan igen fiatal tudomány, még fejlődésben
van, a világban ennek sok jele mutatkozik, ám úgy tűnik nálunk
a megcsontosodott chicagói liberális piacgazdaság politikai hívei
erről nem akarnak tudomást szerezni, vezérlő csillaguk a
neoliberális tévtanokba vetett vakhit.
Jelenleg többségük
az ellenzékbe szorulva mérgezi a magyar és nemzetközi közéletet,
elég sok kárt okozva a kormánynak és ezen keresztül az országnak.
Ez talán túl merésznek
tűnő állítás, de ők tehetnek róla, hogy ez így alakult,
mert előttem eljátszották minden becsületüket. A többség is
undorodik tőlük, hiába hazudják, hogy aki nem szavazott az az
ő hívük. Nem ők kampányoltak azzal, hogy aki otthon marad,
Orbánra szavaz? Ezer felé szakadva, a választók által
megvetve próbálják politikai hatalmi igényüket a chicagói
iskola neoliberális közgazdaságtanának avas zsírpapírjába
csomagolva eladni. A csomag messziről bűzlik, a kutyának sem
kell. Úgy gondolkodom róluk, hogy nyugodtan a szemétbe dobhatják
a diplomájukat. Velük kapcsolatban bizonyítható, mindig
mindent rosszul láttak, ám semmit sem tanultak, és semmit sem
felejtettek. Sajnos az a szomorú valóság, ők sokat tettek azért,
hogy egy csődtömeg lett a teljes magyar gazdaság. Már bocsánat,
hogy a franciák kedvenc köpönyegforgató hazaárulójának, a
Monsieur Talleyrandnak tulajdonított mondást egyáltalán használom,
de hát őmiatta sírjon minden francia anyukája. Nekünk meg itt
vannak a mi hazaárulóink, foglalkozzunk velük.
Nálunk a „társadalom
mérnökeit” (ők a közgazdászok) akkoriban a Dimitrov téren
képezték ki. Ha Budán a Műegyetem rakparton is annyi
felesleges, az ellenőrzés próbáját soha ki nem álló
dologgal tömték volna a hallgatók fejét, mint a Dimitrov téren,
akkor a fejünkre omolnának az épületeink, leszakadnának hídjaink.
A hatalomszerzésre
mindig készek a KGST beteg lovának egyik oldaláról, ahova a
marxi politikai gazdaságtan mindenekfelettisége volt írva,
gyorsan átestek a másik oldalára, ahova a chicagói, neoliberális
közgazdasági iskola tanai voltak odakészítve. A Dimitrov téri
oktatók fejében a teljes világgazdaságot romba döntő nemzetközi
neoliberális maffia közgazdászainak tévtana úgy ült, mint mérges
gomba a nyirkos, szennyes talajban, majdnem kiirthatatlanul. S
globális kudarca ellenére ül még ma is.
Vannak itt
sarkalatos kérdések, jó lenne nyilvánosan feltenni nekik,
mondjuk a parlamentben.
Nem a
nemzetellenes, korrupt SZDSZ–MSZP hálózatának politikai támogatását
élvező neoliberális közgazdászok szajkózták, hogy bízzunk
a korlátlan piaci hatalom jótékony hatásában, ahelyett hogy
annak idején felemelték volna hatalmas ülepüket, és a
strukturális alkalmazkodás lehetőségeinek kihasználásán fáradoztak
volna?
Nem ők voltak a
tanácsadók, akik a csődtörvény, számviteli törvény, pénzintézeti
törvény, jegybanktörvény kidolgozásához a közgazdasági hátteret
adták?
Nem ők voltak,
akik az állami vállalatok, a bankok külföldi kézre játszásával,
hazai és nemzetközi piacaink kiárusításával az amúgy is
gyenge magyar gazdaságot lenullázták?
A kétmilliónál
több munkahely megszűnése, nem a híres Dimitrov tériek és az
SZDSZ párosának keze munkáját „dicséri”?
Nem ők lökték
meg együtt olyan erővel Magyarországot lefelé a lejtőn,
aminek következménye olyan kártétel, amilyenre az ezeréves
magyar történelemben talán nem is volt még példa?
Be van bizonyítva,
hogy a tatárjárást, Trianont és a két világháború pusztításait
egyenként egy évtized alatt kiheverte az ország, most pedig,
negyedszázad elteltével, Brüsszel és Amerika csendőrködése
ellenére próbálunk valamit az elrabolt nemzeti vagyonból
visszaszerezni, magyar tulajdonban tudni és léteznek olyan pártok,
olyan emberek, akik a magyar érdek ellen az utcára vonulnak? Ez
azért árulkodó! Talleyrandi, hazaárulás-szagú. (Emlékeztetőül
a sánta gróf a Német-római Birodalom felszámolásával és a
Rajnai Szövetség kialakításával együtt járó területi
rendezések során hatalmas vagyont szerzett, majd éppen a
francia császárság hódításainak csúcsán, 1807 nyarán távozott
székéből, hogy az ellenséges hatalmak diplomatáit szolgálja.)
Milyen ember az,
akinek nem hazája érdeke az első? Régóta figyelem aggódva,
hogy mire használják Mellár Tamást, akiről azt állítja egy
vele személyes kapcsolatban álló ismerősöm, hogy nem kell
komolyan venni, vele a sértettség mondatja hogy a kormány nem
azért veti ki a netadót, mert szüksége van az adóbevételekre,
hanem hogy ellehetetlenítse a külföldi szolgáltatókat. Ha
ugyanis áthárítják a sarcot, akkor megbüntetik őket, ha nem,
akkor veszteségesek lesznek. „A külföldi cégek helyére
hazai, kormánybarát vagy esetleg állami szolgáltatót fognak
állítani, amely hathatós módon ellenőrzi majd az elérhető
tartalmakat és a közösségi színtereket.” Még szerencse,
hogy legalább sértett, mert sértettség híján, ilyeneket állítani
azért durva lenne.
Ha a jövendőbeli,
magyar állami tulajdonba kerülő szolgáltatónak módjában állna
ellenőrizni az elérhető tartalmakat, akkor az itt dőzsölő külföldi
szolgáltatóknak ugyanerre jelenleg nincs módja? Ha külföldiek
ellenőrzik az elérhető tartalmakat és a közösségi színtereket
az jó, ha ugyanezt magyarok tennék, az ellen tüntetni kell? Én
még ilyet Magyarországon kívül nem hallottam! A külföldi
tulajdon arányát minden ország igyekszik korlátozni
nemzetbiztonsági okokból. Mégis az adótörvény benyújtásának
hírére a médiában pánikolók és a gyorshadtestként mozgó
szolgálatok a neoliberálisok nagy országrablása idején születettek
tudatlanságában bízva most nem a piac mindenhatósága megold
mindent kezdetű ócska lejárt lemezüket tették fel, helyette a
nem adózunk jelszóval kampányoltak, és nincs kizárva, hogy a
tüntetés al- és főtoborzóit, a Majdanon kipróbált módon
megfizették. Abból a tényből jutottam erre a következtetésre,
hogy mi másért rögzítettek kockáról kockára minden felvonulót,
ha nem azért, hogy ellenőrizhessék megszolgálta-e a harminc ezüstöt?
Lehet-e rá számítani legközelebb is? Pár tízezer embert
megvezettek néhányszáz forinttal. Kormányt akarnak buktatni?
És mégis kit ültetnének ennek a kormánynak a helyébe?
A cél, 2018. Bűvszó:
a szinergiák. Ennek jegyében össze akarnak eszkábálni új széllelbéleltek
előtérbe helyezésével, a régi megbízható SZDSZ-es tanácsadók
támogatásával, egy internacionalista csapatot, mindent le
akarnak rombolni, amit eddig építettünk, minden szociális támogatást
el akarnak vonni, a rezsicsökkentést el akarják törölni, részben
azért, hogy kompország katonáiként folyton-folyvást ide oda lökdösve,
szilárd talajt ne foghassunk soha, amin építkezni lehet. Minden
valamire való nemzet, valamire való kormánya beavatkozik a
piaci viszonyokba. Mert arra törekszik, hogy a költségvetése
valahogy megálljon, legyen pénze intézményeinek működtetésére,
és minden feladatot el tudjon látni, nyugellátás, egészségügy,
oktatás, kultúra körében. A gyilkos munkanélküliség felszámolását,
a családok támogatását célul kitűző kormány miért ne vásárolhatná
vissza a külföldi kézre játszott szolgáltatások feletti jogát?
Akár a bankok, akár a médiavállalatok, akár a telekommunikáció
területén? Az általunk elkezdett változtatás szükségességét
egyre többen érzik Európában. A régi rend hívei pedig őrzik
a status quót. Ezek az itthoni csiszlikek, meg azért okoskodnak,
mert ők akarnak előjönni az új időknek új dalaival. Csakhogy
tehetségtelenek, ötlettelenek, majd ha külföldet lehet
majmolni, akkor beleállnak a dologba kötésig.
A forradalom 50.
évfordulóján a szemkilövők brutális terrorcselekménnyel adták
tudtunkra ki az úr a háznál. Még meg sem mosták véres kezüket,
úgy, azonmód bejelentették: jövőtervezésbe kezdenek. Gyurcsány
majd berendezi nekik a boszorkánykonyhát, ahol az ő száz közgazdászuk
kifőzi milyen legyen Európa 2015-ben, s benne Magyarország. Az
Ágh Attila projektkoordinátor és Nizák Péter, a Soros Alapítvány
igazgatója kovácsolta frigy és a Norvég Alap pénze adódik
most öszsze a civilnek hazudott Ökotárs szinergiájává. Néhány
dolog megint bebizonyosodott róluk: hazudnak, lopnak, a felvett pénzzel
nem tudnak elszámolni, védelemért külföldi megbízóikhoz
rohangálnak, mert idegen csapatok behívása nélkül semmire sem
mennek. Így volt ez 1956-ban is.
czyla
|