vissza a főoldalra

 2014.11.14. 

Csorja Gergely: A Heti Válasz felelőssége

A Heti Válasz internetes megjelenésén a valasz.hu-n az Augusta nevezetű helikoptergyártó hirdet. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy kitaláljuk a hirdetés célját: a gyár helikoptereket akar eladni. Na, nem nekem vagy Önnek, mert most éppen egyikünknél sincs egymilliárd, hanem a magyar államnak. A helikoptertender már évek óta közszájon kering, Hende Csaba honvédelmi miniszter is nyilatkozott többször, hogy venni kell helikoptereket, mert a régiek már használhatatlanok.

A Heti Válasz ezt a hirdetést nem azért kapja, mert annyira szeretik a tulajdonosok Borókai Gábor okos tekintetét, vagy nem a több tízezres eladott példányszám miatt, amit ma már nemhogy a HV, de napilapok sem tudnak hozni, hanem mert kormányközeli, befolyásos lapnak ismerik. Ezért hirdet itt a finn–olasz cég. Ebben nincs semmi kivetnivaló, ez a világon mindenhol így van, ha én lennék a cég marketingese, én is ezt tenném, és ha én vezetném a heti választ, a hirdetést el is fogadnám.

Csakhogy egy kicsit lejjebb, ugyanezen oldalon ott találjuk Stumpf András cikkét. Stumpf a cikkben tulajdonképpen azt írja, hogy ideje változtatni a kormány politikáján, mert elszigetelődünk, az oroszoktól amúgy sem várhatunk sokat, és nem összeesküvés-elméletekkel kell igazolni az amerikaiak nyomásgyakorlását, hanem tényekkel.

Miközben kifejti, hogy most éppen lesz a kormánynak három választásmentes éve, hogy változtasson politikáján, egy fricskát is kioszt: A lényeg: hacsak a Fideszben nem gondolják, hogy – akárcsak Szíriában, André Goodfriend előző állomáshelyén – az amerikaiak jól felfegyverzik az ellenzéket, vagy annak hiányában Gulyás Mártont és félelmes csapatait, akkor most más hangnemre volna szükség. Most éppen volna rá idő, lehetőség.

Mi lenne ez a más hangnem?

Schmitt Pál megbuktatása óta sejthetjük, hogy a Heti Válasz valamiféle objektív közéleti entitásnak gondolja magát, vezető publicistái Stumpf András és Abolnczy Bálint az elsők között nyilatkoztatták ki, hogy Schmittnek mennie kell. Azóta több ügyben is igaz, ami igaz hümmögések közepette ekézték a kormányt.

Az újságíró ezt megteheti, kormányközeli lap esetén vállon veregetésekre is számíthat az ellenzékiektől, hogy azért van még rendes ember a Fidesz környékén. Az egyetlen probléma, hogy a választó, a Fideszre szavazó választó, aki Stumpftól ugyanebben a cikkben megtudhatta, hogy nem az ő pártja az ország, éppen csak a legnagyobb politikai kisebbséghez tartozik – jelentsen ez bármit – elbizonytalanodik.

Ezek szerint már a kormányközeli sajtó is úgy gondolja, hogy szar a kormány. Hogy tulajdonképpen a kritikusoknak igazuk van. A múlt héten Ablonczy, most Stumpf írta meg.

Stumpf persze a cikk elején megadja a magyarázatot, hogy nem kell mindjárt árulózni. Merthogy most éppen ezekről a jobboldali reakciókról ír: Azokról, amelyek kizárólag barátban és ellenségben, miben és őkben, szolgában és árulóban gondolkodnak. Ezzel a logikával pedig csak oda juthatunk, hogy minden kormányzati döntéssel, miniszterelnöki mondattal egyet kell érteni. Vagy ha nem, hát csöndben kell lenni. Lojalitásból.

Nos.

Az MDF-kormány alapvetően elhibázott politikájának nekiment Csurka István, akkor az MDF alelnöke. Csurka Néhány gondolat... című munkájából engedjenek meg két gondolatot:

1. Hiszen a társadalom, a hallgatag többség éppen azt várta el tőle, (mármint az MDF-től és a kormánytól) hogyha egyszer független, szabadon megválasztott, magyar, akkor alkosson független, öntörvényű, szabad magyar politikát, és ne bújjon el ködös demokráciaszólamok és paragrafusok mögé, hanem tegye azt, amire felhatalmazták.

2. Az MDF azonban nem veszhet oda, mert az MDF a legsajátosabb képződménye ennek a magyar századnak, benne együtt van a magyarság minden szerzett, megszenvedett és forradalomban felmutatott értéke összes nemzeti gyarlóságunkkal együtt. Ha az MDF összeesik, a magyarság felett összecsapnak a hullámok.

Csurkát két évvel később kizárták az MDF-ből, az MDF összeesett és a magyarság felett összecsaptak a hullámok.

Debreczeni József, akkor az MDF országgyűlési képviselője heves levélben reagált és Csurka dolgozatát náci alapvetésnek minősítette. Ezt írta többek között: Egyetlen párt uralma, mint a nemzeti közösség fennmaradásának biztosítéka! Ez a szörnyűség nagyon is ismerős ebből a szörnyű századból.

Debreczeni József ma Gyurcsány pártját, a Demokratikus koalíciót erősíti.

Nem akarom megsérteni sem Stumpf Andrást, sem Ablonczy Bálintot, így őket semmiképpen sem hasonlítom Debreczenihez, de a Heti Válaszban tollukból megjelenő okfejtésekben van egy komoly csapda, melyet ezzel a példával tudok érzékeltetni.

Amikor Stumpf azt írja, hogy a Fidesz nem az ország és nem lehet kizárólag barátban és ellenségben gondolkodni, akkor a Fidesz szavazók jelentős részében felvetődik, hogy akkor mi a rossebnek szavaztam a Fideszre. Merthogy 2010-ben és 2014-ben legtöbben azért szavaztunk a Fideszre, hogy független, szabadon megválasztott, magyar kormányt, és akkor független, öntörvényű, szabad magyar politikát alkosson, és ne bújjon el ködös demokráciaszólamok és paragrafusok mögé, hanem tegye azt, amire felhatalmazták.

Pillanatnyilag az látszik, hogy ezt teszi, és ezért – előre láthatóan – támadások kereszttüzébe került. Tudtuk, hogy ez lesz, így választottuk meg.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne kritizálni a kormányt, adott esetben egy kormánypártinak tudott újságban is. Csak lényeges, hogy ez a kritika mit érint. Megtámadjuk az internetadót, mert szerintünk hülyeség? Szívünk joga. Számon kérünk a kormányon elmaradt intézkedéséket? Megtehetjük. Ez akár hasznos, őszinte, bátor és hiteles megnyilvánulás is lehet.

Egyet azonban nem tehetünk. Nem állíthatjuk úgy be a mai magyar politikai helyzetet, mintha az elmúlt hetek eseményei, az amerikai politika nyílt támadása és az ezen az alapon szervezett apropótüntetés a kormány hibája lenne. Hibázik ez a kormány eleget, az internetadónál lényegesen nagyobbakat is, mégse megy senki az utcára.

Mert nincs általános elégedetlenség a kormánnyal szemben. E nélkül a külföldről támogatott propaganda és szervezés nélkül ekkora tömeget sem lehet összehozni a kormány ellen.

Azért nem, mert független, öntörvényű, szabad magyar politikát alkot, és nem bújik el ködös demokráciaszólamok és paragrafusok mögé, hanem azt teszi, amire felhatalmazták.

Nem szerencsés, ha bizonyos kormányközelinek ismert orgánumok viszont éppen a felhatalmazás létét kérdőjelezik meg. Ha a Fidesz közelében lévő emberek elfelejtik, hogy ezt a felhatalmazást nem az ún. jobboldali vagy Fidesz-közeli értelmiségnek, még csak nem is a Fidesz– KDNP holdudvarának, hanem személy szerint Orbán Viktornak címezték, akkor óriási, mondhatni stratégiai tévedés áldozatai.

Óriási bakot lőnek, ha azt gondolják, hogy valamiféle polkorrekt hangnemmel, valamiféle békülékenységgel, simulékonysággal ezek a konfliktusok feloldhatóak. Hogy az amerikai hatalom, az EU bizonyos körei azért támadják Magyarországot, mert rossz a külügy kommunikációja vagy szerencsétlen megfogalmazások jelennek meg, vagy mert internetadót akar bevezetni a kormány. Szó sincs erről.

A támadások célkeresztjébe azért került a magyar kormány és személy szerint Orbán Viktor, mert független, öntörvényű, szabad magyar politikát alkot, és nem bújik el ködös demokráciaszólamok és paragrafusok mögé, hanem azt teszi, amire felhatalmazták.

Ez szöges ellentétben áll a nyugati elszürkülő bürokratapolitikus képével, szöges ellentétben áll azzal a felelősséget elkenő és lényegében tehetetlenné váló intézményhálózattal, amelyet a Nyugat és főleg Európa kiépített, és amelynek válságai hullámokban törnek elő, és természetesen szöges ellentétben áll az ezen élő sokadalom érdekeivel.

De valójában nem áll ellentétben a Nyugatot alkotó államok érdekeivel. Ez teszi Orbán rendszerét igazán veszélyessé. Mi van, ha működik, mi van, ha példa lehet, mi van, ha más államokban is erre lenne szükség? Akkor a status quo borulhat, akkor az autoritás mumusa ott lebeghet a Nyugat felett, amitől 1945 óta retteg.

Nürnberg óta csak a politikai váltógazdaság lehet a cél és ez most Magyarországon hosszú távon tűnik megvalósíthatatlannak. Nincs ellenzék. Emiatt van helyzet, ezt akarja orvosolni az amerikai és ki tudja még melyik követség.

És ez nem összeesküvés-elmélet, hanem sajnos tény. Sokkal egyszerűbb lenne, ha Stumpfnak lenne igaza.

Csakhogy akárcsak az Augusta, az átlagember is úgy tudja, hogy a Heti Válasz kormányközeli, jól értesült lap. És ez a lap, most egy fontos tényt fed el, magyaráz félre. Márpedig ez nagy felelősség. Függetlenül a kormány működésének sikereitől vagy hibáitól.