|
2014.11.28.
In
memoriam Csurka István
Az idő összetorlasztása
Az emberiség a történelem
előtti barlangidőktől fogva, a történelem évszázadain át,
a változások lassú, szinte észrevehetetlen élményét hozta
magával idegeiben, génjeiben és egész emlékezetében. A változások
évszázadok alatt következtek be, tudomásul vételük ezzel párhuzamos
vagy utólagos volt. A barokk, a felvilágosodás és a XIX. század
hozott ugyan némi felgyorsulást, s ehhez még tudott
alkalmazkodni a közember érzékelése, mert ez a felgyorsulás még
nem szaggatta szét az időérzékelés és az időérzékelésben
feldolgozható változás-érzékelés tíz- vagy százezer éves
törvényeit. A XIX. században azonban már keletkeztek a társadalom
egyes rétegeit elkülönítő különbségek a változások megértésében
és feldolgozásában. Másképpen fogta fel a változásokat és
a felgyorsulást a parasztság, és másként egyes nagyvárosok közönsége.
Azt is mondhatnók, más időben élt a falu és más időben a
nagyváros, és azon belül is egy kisebb rész, amely tobzódott
a felgyorsulásban – és idegbajt kapott tőle.
Ma azonban mintha
más volna a helyzet. Az emberiség megteremtett magának olyan
eszközöket, technikákat, amelyek természetüknél fogva teletömik
az időt nemcsak változásokkal és a változások híreivel,
hanem álhírekkel és álváltozásokkal is, lényeges információkkal
és lényegtelenekkel egyaránt. Ma egy információs zuhatag
alatt élünk, a Niagara vízesés legalján, és közben koponyánk
valamelyik százezer éves ősünk génjeit, tempóérzékét
tartalmazza. Mert mást még nem tartalmazhat. Mert még nem
vagyunk gép- vagy robotemberek, megtanultuk, megtanuljuk ugyan a
felgyorsító eszközök használatát, ki így, ki úgy, de őseink
még itt tiltakoznak bennünk.
Érzékelhető
azonban az idő fel- vagy összetorlasztásában egy egészen új
manipulációs szándék is. Ez most ennek az írásnak a tárgya.
A pénzvilág urai, akik egyben a NASA és az űrkutatás
legnagyobb komputereivel is rendelkeznek, és akikkel kicsiny országunknak
éppen most gyűlt meg a baja, mert le akarnak igázni bennünket,
most mintha felvették volna az idő felgyorsításának eszközét
is a fegyvertárukba.
Az örök időt
természetesen nem lehet felgyorsítani – legfeljebb az Isten képes
rá –, az örök idő elfekszik a térben, tágul és kiterjed,
de lehet, hogy csak egyetlen pillanat az egész mindenség. Ez
azonban nem ide tartozik most, meg nem is tanácsos avatatlanként
ebbe belekontárkodnom. Az emberi idő- és változásérzékelésbe
azonban beleláthatok, és lehet hozzá egy-két szavam.
Feltűnőnek és
erősen manipulatív célzatúnak találom ugyanis az öröklötten
lassú befogadásra képes emberi idő megtöltését száz és százezer
egymásnak is ellentmondó eseménnyel, esemény hírével, történéssel,
megtörtént eseménnyel és meg sem történt esemény hírével,
esetleges következményeivel. Valakik most hajszolják az emberi
lelket.
Értett valaki
valamit az Észak-Afrikán végigsöpört fellázadásból, háborúból,
gyilkosságokból? Nem azért történt-e az egész, hogy megemészthetetlen
információkkal tömjék meg az embereket? Azokat is, akik kiözönlöttek
a Tahrír térre, meg azokat is, akik Európában kapták tonnaszámra
a megemészthetetlen híranyagot? S vége lett? Nem kezdődik most
újra a Tahrír téren, és majd mindjárt Líbiában, Kadhafi nélkül?
Értett valaki valamit a görög válságból, s abból, hogy miért
vannak az utcán az athéni görögök és miért nincsenek az üdülőhelyiek?
S most, hogy van ott egy odatett és nem választott ember, miért
jobb, s mi következik? S ugyanez Olaszországban, majd most váratlanul
ránk kiterjesztve a feltorlasztást?
Nem lehet nem észrevenni
egy új vezetési, fegyelmezési és megvezetési technika
fennforgását és alkalmazását. Annyi hírt, eseményt, és
hozzá a annyi kulturálisnak látszó, de valójában perverz sztár-eseményt
zúdítani naponta, óránként, percenként az emberre, amelynek
tömege alatt az megzavarodik. Belenyugszik, hogy nem ért semmit,
és nyájként vezethetővé válik. Emellett állandóan kapja a
fenn és lenn, a gazdagság és a szegénység hivalkodó, majd
elviselhetetlen képeit. A borzalmas nyomor és elesettség, és a
végtelen gazdagság és érzéki tobzódás ellentéteit. A hírcsatornák
képesek annyi elviselhetetlent és csodálnivalót nyomni,
nyomatni bele az ősemberi meghatározottságú és befogadóképességű
agyakba, amitől a sokaság leteszi a fegyvert. Nem értek semmit,
bizonyosan én vagyok a hibás, gondolja – és feladja.
Ennek a tömeges
manipulációnak célja, hogy minél kevesebb ember tudja megkülönböztetni
a lényegest a lényegtelentől. Vannak események, amelyeket
maguk a hírcsatornák gyártanak. Vannak események, amelyeknél
előbb érkezik oda a hírügynökség, mint ahogy kezdetét venné
a cirkusz.
Most, Magyarország
térdre kényszerítésének drámai fordulataiban különösen
nagy jelentősége van ennek az eseményfeltorlasztó manipulációnak.
Amikor a kormány szembesült a nemzetközi büntető-buktató tőke
szándékaival és túlerejével, és magára hívta, beismerve
vereségét, az IMF-et, a közvélemény még fel sem ocsúdott és
már jött a leminősítés, és azóta is zuhannak ránk az újabb
intések, fegyelmezések. November 28-án Barroso EU-főember közölte,
hogy Magyarország 2012-ben húsz százalékkal kevesebb EU forrást
kap, mint kapott még 2011-ben. Vagyis az EU bizottsága nyíltan
felzárkózott tönkretevőinkhez. Nem támogatja a bajba jutott
országot, hanem nehezíti a helyzetét, nyilván az IMF-el
egyeztetve. De még ugyanezen a napon előkerült egy zavaros elképzelés
a Népszabadságban, majd este az ATV sajtóklubjában, a négy jól
informált liberál-bolsi fejtegetéseiben egy 2012 elején
tartandó előrehozott választásról. Erre, ahogy ők mondják,
azért volna szükség, hogy erősítse meg vagy vesse el a spekulációs
tőke által – nyilvánvalóan a Soros György pénzeiről van
szó – megvert Orbán-kormányt. Erről a tavaszi választásról,
mint elkerülhetetlenről beszélnek. Mi van a háttérben? Az IMF
valószínűleg bele fog egyezni abba az ernyőkénti visszatérésbe,
amit a kormány hangoztat, de ezt az előrehozott választást ki
akarja kényszeríteni. Ezzel jön ide. Még megegyezés sincs, de
feltétel már van. Ez az előrehozott választás a kétharmados
többség felszámolását jelenti. A kétharmados többség
2014-ig szóló kormányzást és az új alkotmány 2012. január
elsején való életbe léptetését jelenti. Ha ehhez képest márciusban
előrehozott választást tartanak, az az alkotmány elvetését,
felülírását, és egy új IMF- Soros diktálta rendszer életbe
lépését hozza el, akármilyen eredménye lesz is ennek az előrehozott
választásnak. Az IMF még el sem kezdte itt a tárgyalást, ezt
a feltételt már közölte. Nyilvánvalóan Soros Györggyel
egyetértésben. A Népszabadság és az ATV ezt a közlést már
ismeri. Az ATV-t Soros tartja fenn.
Ebbe az előrehozott
választásba a kormánynak nem szabad beleegyeznie, még akkor
sem, ha a vele szembeni aknamunka a szakításig és újabb büntető
intézkedésekig fajul. A szakításnak és minden EU-szabály önkényes
felülírásának, a végső elkülönülésnek amúgy is annyi
jele van már, hogy ezt vállalni kell. Lássa az egész világ, lássa
Európa minden nemzete, hogyan tesznek tönkre egy európai
nemzetet, azért, mert új alkotmányt merészelt írni magának,
és mert a saját lábára akart állni.
De ezzel a
parlamenti ellenállással, amely iszonyatosan nehéz gazdasági körülmények
és leminősítések között folyik majd, a háborúnak még
nincs vége. Mert van még valami, amit a kétharmados országgyűlési
többségtől és személy szerint Orbán Viktortól nem vehetnek
el. Nem vehetik el azt a másfél, kétmilliós tömeget, népet
és polgárt, amely a választási eredményt kiküzdötte,
megszenvedte és megünnepelte. Ez az akkor mozgósított erő
most is itt kell álljon mögötte, ha a körülmények változása
következtében nem is éppen ugyanabban a harckészültségben,
mint amilyenben a kétharmados győzelmet kivívta. Ez a társadalmi
erő megvan. Harckészségét fel lehet támasztani. A veszély
most nagyobb. A magyarság léte most a tét. Ha ez a milliós tömeg
most kiáll a kormány és Orbán mögött, dacolva a kétségtelen
anyagi nehézségekkel, ha újra megszervezi magát, akkor
bebizonyítja a világnak, hogy nemcsak félrevezetett, öntudatlan,
ide-oda csapódó Tahrir téri tömeg létezik, hanem Európában
él az ötvenhatos magyar szellem, és létezik egy öntudatos társadalmi
erő, amely nemcsak valami ellen, hanem valamiért, pontosabban a
saját függetlenségéért képes kiállni. Harcba szállni.
Ennek a seregnek
az IMF nem tud parancsolni. Hozzá sem fér. Hacsak nem hoz megint
izraeli kommandósokat ellene, mint 2006-ban.
Egy bizonyos: a
harcot nem szabad feladni. Ha feladjuk, a Kertész Ákos-féle gyűlölettel
és magyarellenességgel, megsemmisítő terrorral és minden
maradék vagyonunk, otthonaink és kincseink kisajátításával,
elkobzásával és rettenetes megtorlással kell szembenéznünk.
Konrádék, a berliniek és az ATV-s Soros-féle kemény mag szeme
előtt ugyanaz a bosszúálló szellem fog lebegni, mint lebegett
1945–46-ban, a deportálások után. Az Amerikai Magyar Népszava
online szerkesztője, Bartus már el is kezdte a felkészülést
erre a bosszúállásra, azt állítva, hogy Magyarországon most
zsidó magyarokkal és hithű hitközségi emberekkel a kormányban
Endrey László-féle módszeres zsidóüldözés folyik. A magyar
zsidóságnak menekülnie kell az országból. Ennek éppen az
ellenkezője az igaz: a magyar zsidóságnak az az agresszív, elkülönült
része, amely az Ascher Caféban tömörült, és amely teljesen
elkülönült a nemzettől, sértetten és bosszúállásra készen
a kormánydöntő spekulációba, és az IMF-be veti minden reményét.
Nem az egész magyar zsidóság, hanem ez az ATV-Soros harcias
kisebbség, ez a hataloméhes, kegyetlen, néhány száz tagú társulat
akarja átvenni a hatalmat és természetesen magával rántani az
egész zsidóságot. Jól látja Bartus, csak éppen fordítva
van, mint mondja.
Ezért kell
megszervezni az ellenállást. Vagy minden tiltakozás ellenére mégiscsak
építsék meg a kaszinóvárost Joav Blumék Sukorón? Mert ez is
benne van a Soros-ATV pakliban. Kegyetlen és kíméletlen végtörlesztés
következik, ha hagyjuk.
(2011.
december)
|
