vissza a főoldalra

 

 

 2014.11.28. 

Holnap elolvasom

Julius Caesar mondásai közül a sokat idézett „ha békét akarsz, készülj a háborúra” mellett nem olyan közismert a szintén tőle származó gondolat, mely szerint „a birodalmat nem a hódítások, hanem azok megtartása jelentik”. Pedig a kiváló hadvezér és államférfi, ahogy ma mondjuk, doktrínájának legfontosabb eleme a birodalom megtartása volt. Ahányszor ránézek a naptárra, annyiszor jut eszembe Julius Caesar, akinek sok egyéb, korát megelőző tevékenysége során (többek között, több mint 2000 évvel ezelőtt a régi rendet eltörölte, reformokat vezetett be) még a római naptár teljes átszervezésére is volt elképzelése, a korábbi helyett megalapítva a 365 napos évet, a 4 évenkénti szökőévvel. Igaz ezt a Iulianus-naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá, mégis a császár volt az ötletgazda, s az ötlete kiállta az idők próbáját. De miért kellett Caesarnak meghalnia? Mikor külpolitikájának célja a birodalom természetes határainak védelme, ezzel a béke (Pax Romana – Római Birodalom békéje) megvalósítása volt. Belpolitikailag ő tett ismét rendet a század elejétől válságkorszakát élő birodalomban, és nem csak hadvezérként, hanem államfőként is rendkívül tehetségesnek bizonyult.

Megszüntette az addigi belpolitikai zűrzavart, reformjaival hatékonyabbá tette a közigazgatást és a gazdaságot, ám kétségtelen tény, hogy a régi rend visszaállításának ő volt a legfőbb akadálya. A merénylők, a régi rend hívei által meggyőzve, a gyilkosság kitervelésén és végrehajtásán túl tehetségtelennek mutatkoztak, hiszen egyetlen tervük volt: Caesar halála. A gyilkosságot profi módon megszervezték, ám hogy utána mi legyen Rómával, arra nézvést nem volt elképzelésük. Jellemző, hogy a gyilkosságot követően Brutus és társa két nap után kénytelen volt elmenekülni a városból. Tettük következményeként Róma a nyugalom kora helyett az újabb polgárháborúk másfél évtizedes káoszába került. Ezt a káoszt katonai diktatúra, a principátus egyeduralmi rendszere váltotta fel. Állítólag azon a napon, amikor Julius Caesart meggyilkolták, reggel egy férfi egy cédulát csúsztatott oda hozzá, amiben figyelmeztette őt a tervekről. Caesar az összehajtott cédulára ügyet sem vetett, de azért eltette, s csak annyit mondott: Holnap elolvasom.

 

–sz–