|
 2014.10.03.
Egyházművészeti Múzeum Marosvásárhely
szívében
A marosvásárhelyi
belvárosi római katolikus plébániatemplom szakrális terében,
az északi oldalkarzaton került berendezésre 2002-ben a plébánia
Egyházművészeti Múzeuma. Megálmodói és létrehozói: Csató
Béla főesperes és Márton Judit műemlékvédő szakmérnök
voltak. A múzeum szerepe az, hogy minél több emberrel
megismertesse a római katolikus egyház múltját, több évszázados
emlékeit, örökségét. Célja az egyházmegye plébániái által
már nem használt, jelentős művészi és történeti értékkel
rendelkező, veszélyeztetett műtárgyak begyűjtése, bemutatása,
megőrzése, konzerválása, ha lehetséges, restaurálása.
Az olajfestményeket, értékes ötvösműveket, szobrokat,
liturgikus felszereléseket és kegytárgyakat őrző múzeum 2005
augusztusától látogatható. A plébánia levéltárosát, múzeumának
őrét, Barabás Kisannát arra kértük, mondja el olvasóinknak,
hogyan kerültek mostani helyükre a közszemlére szánt értékek,
és mutasson be néhányat a műtárgyak közül: „Márton Judit
erdélyi és magyarországi szakemberekkel az egész egyházmegye
területét bejárták és leltárt készítettek. A helyszíneken
felmérték a múzeumi vagy műtárgyértékű felszerelési
darabokat, liturgikus tárgyakat, majd Marosvásárhelyre szállították
azokat, amelyekről tudták, hogy megfelelő tárolás híján tönkremehetnek,
elvesztődhetnek. A későbbiek során a marosi és küküllői
egyházkerületekre szűkült le a begyűjtési munka. De meg kell
itt említenünk azt is, hogy a begyűjtötteken kívül vannak még
különféle adományokból származó tárgyak is a múzeumban”
– tájékoztatott Barabás Kisanna.
A műtárgyak fertőtlenítve, konzerválva, részben
restaurálva vannak
A múzeumi tárgyak felsorolására talán egy lapszám
teljes terjedelme is kevés lenne, ezért csak néhányat említünk
meg ezek közül: A múzeum bejáratának közelében látható
egy gótikus középkori darab, a Székelykálból származó
keresztelő-medence. Behozatala előtt, Kálban már nem is a
templomban tartották, hanem a cinteremben. A nóduszáig elásták
,és virágokat ültettek bele. Ezt sikerült múzeumba kerülése
után restaurálni.
A kisbácsi madonnára a templom tornyában találtak rá, sérült
állapotban, karjai letörtek és az orra is hibás. Barokk kori
kisplasztika. A múzeumban található többi tárgyhoz hasonlóan
ez is fertőtlenítve, konzerválva van, restaurálására viszont
még nem kerül sor.
Kerelőszentpálról került be a máriapócsi Szűz Máriát
ábrázoló kegykép, amit Károlyi Klára – Haller Gábor gróf
özvegye – festetett meg hálából, hogy a reformáció után
sikerült visszaszerezni a templomot a katolikus egyházközség
számára. Ehhez társul a mariazelli kegykép, amit ugyancsak Károlyi
Klára festett annak örömére, hogy a család három tagja élve
került haza egy csatából.
Vannak a múzeumban olyan tárgyak is, amelyeket történelmi
események miatt nem használtak többé. Ilyen például a Szent
Ágnest ábrázoló 19. századi kép, amely az egykori marosvásárhelyi
római katolikus leányiskolából került ki az 1948-as államosításkor.
Ágnes – Mária mellett – a lányok védőszentje a Mária
Kongregáció Társulatában. A szintén államosított helyi római
katolikus főgimnáziumból származik egy zászlómasni, amit
Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök édesanyja, Majláth
Györgyné adományozott az ifjúságnak 1899-ben.
Kelementelkéről került a marosvásárhelyi múzeumba a
Henter család fogadalmi képe, amelyik azért is érdekes, mert a
festmény mindkét oldala festett. Az egyik oldalon Krisztus
keresztje alatt a Henter család imádkozik, a másikon pedig egy
szép Piéta-ábrázolás látható. Ugyancsak a Henter családé
volt az itt őrzött, 1783-ból származó, Batthyány püspök által
megáldott feszület is. Itt van még az 1972-ben lebontott marosvásárhelyi
Szent Imre ferences templom főoltárának oromzati képe is, ami
előbb Ákosfalvára került, onnan hozták be aztán a múzeumba.
A vásárhelyi minorita templomból, illetve zárdából többek
között két nagyméretű festmény került ide, egyik Nepomuki
Szent Jánost, a másik a Szent Családot ábrázolja.
A Haller-Harmath család adományaként került a múzeumba
Haller János nejének portréja – egy nagyon kvalitásos főúri
portré. A képen Daniel Zsófia gyönyörű barokk ruhában van,
torokszorítót, fűzőt és az osztrák csillagkeresztrendet
viseli, amelyet azok a magasabb arisztokráciához tartozó
katolikus nők kaptak, akik sokat jótékonykodtak.
Nagy értékben
adományozott műtárgyakat a múzeumnak a Németországban élő
Csiszér Miklós műgyűjtő. Ezek főképpen 18–19. századi
ikonok, de adományozott más műtárgyakat is.
A múzeum mellett levéltár is működik
A múzeum mellett a plébániának saját levéltára is működik.
Ez a gyűjtőközpont a marosi- és a küküllői kerületek szórvány-egyházközségi
levéltárai számára jött létre a Keresztelő Szent János plébániatemplom
északi oratóriumában és a Deus Providebit ház egyik helyiségében.
Marosvásárhelyen a szervezett iratbegyűjtést Bíró Emese indította
el 2005-ben, aki tíz egyházközség levéltárát gyűjtötte össze.
A jelzett kerületek levéltárainak többségét a marosvásárhelyi
belvárosi plébánia jelenlegi alkalmazott levéltáros–muzeológusa,
Barabás Kisanna gyűjtötte be 2006-tól kezdődően. Az anyag
rendezését is legnagyobbrészt ő végezte, és folyamatosan végzi.
A múzeum és a levéltár előzetes egyeztetés alapján látogatható
illetve kutatható. A plébánia telefonszáma: 0265 250 270.
„A múzeum és az itt szervezett kiállítások célja nem
az, hogy teljes képet adjon az egyházmegye szellemi és tárgyi
örökségéről, hanem az, hogy elképzelhetővé tegye a töredékek
által az egykori gazdag múltat. Tárgyaink eltérő művészettörténeti
értéket hordoznak, de egyház-, vallás-, és művelődéstörténeti
jelentőségük nagy” – mondta el még lapunknak Barabás
Kisanna.
Nemes Gyula
Központ
|
