vissza a főoldalra

 2014.10.03. 

Korábban ürgék voltunk, ma egységsugarú síkidomok

Recsken jártam múlt hét szombaton. Hazafelé abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Mátramindszenttől Budapestig végigbeszélgethettem az utat Dr. Kőrösmezey Lászlóval, a Recski Szövetség főtitkárával. A mérnöki végzettségű, végtelenül szerény és kedves Laci bácsi maga is fogoly volt egykor Recsken. Kistarcsáról került oda, mint rendszerellenes internált. Nagyon sok érdekességet mesélt, többek között azt is, hogy nem tartották őket embernek ÁVH-s fogva tartóik. Nem kellett elszámolniuk velük, az életükkel, és – fokozva a napi szintű, amúgy is döbbenetes mértékű megalázást – nemes egyszerűséggel csak „ürgéknek” titulálták őket. Akkoriban ez számított munkajellegű megszólításnak az ÁVH-s pribékek körében.

A helyzet azóta sem változott, csupán a megszólítás módosult valamelyest.

Az egykori kommunisták törvényes jogutódai – mert ne feledjük: a Recsk idején regnáló Magyar Dolgozók Pártja alakult át Magyar Szocialista Munkáspárttá 1956-ban, az MSZMP pedig MSZP-vé 1989-ben – mind a mai napig mélységesen megvetik, lenézik az embereket, beleértve saját potenciális választóikat is. Ékes bizonyítéka ennek egy, a napokban nyilvánosságra került hangfelvétel, amely szerint Kőrös Péter Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzatának MSZP-s frakcióvezetője – a helyi baloldal egyik legmeghatározóbb figurája – nemes egyszerűséggel „egységsugarú síkidomnak” tartja a XVIII. kerületi választópolgárokat.

Amikor a felvétel napvilágot látott, a megalázó megjegyzésével szembesített MSZP-s nem is tagadta, hogy az idézett kijelentés elhangzott. Magyarázatként annyit fűzött a dologhoz, hogy a választási kampányban akadnak szlogenek, és a kampányszakembereknek egyébként is szokásuk, hogy egyszerűsítő jelzőket használnak a potenciális választópolgárok megnevezésére. Ilyen jellegű kifejezések biztosan elhangoznak a kampányértekezleten, ám ezeket nem kell komolyan venni, hiszen ezek csupán munkajellegű megszólítások – igyekezett menteni a menthetetlent a szoci frakcióvezető.

Kétségtelen, hogy mutatkozik némi előrelépés a legsötétebb Rákosi-korszakhoz képest. Szemben az 1950 táján tapasztaltakkal, immáron senki sincs internálva, Recsken a tábor helyén ma már történelmi emlékhely áll, és a korábbi „ürgék” mára „egységsugarú síkidommá” szelídültek. Ám nem árt tisztában lenni azzal, hogy ez nem a jogutódok tisztességének növekedése miatt van, csupán a világ változott meg annyira, hogy immár nem lehet csak úgy „magyar Gulagot” építeni és emberek ezreit internálni. Éppen az „egységsugarú síkidomozás” a bizonyíték arra, hogy ők, maguk jottányit sem változtak – ma is ugyanúgy semmiknek és senkiknek nézik az embereket!

De nem változtak túl sokat abban a tekintetben sem, hogy a hatalomra kerülés érdekében számukra semmi sem drága. 1947-ben a hírhedt kék cédulákat alkalmazták, most pedig támogatói íveket fénymásolnak. A választási machinációban érintett politikus ráadásul ugyanaz a pestszentlőrinci MSZP-potentát, aki választóira a nem éppen hízelgő „munkajellegű megszólítást” használta. A Havanna-lakótelep egyik postaládájából ugyanis a minap olyan fénymásolt, sorszámozott aláírásgyűjtő ív kerültek elő, amely Kőrös Péter számára tartalmazott ajánló aláírásokat. A választási törvény értelmében fénymásolt íveken nem lehet aláírásokat gyűjteni, aki mégis ilyet tesz, az törvényt sért. Ha bírósági ügy kerekedik a dologból és bebizonyosodik, hogy megvalósult a törvénysértés, akkor az választási csalásnak is bizonyulhat, amiért akár börtön is járhat.

Hogy lesz-e jogerős elmarasztaló ítélet választási csalás-ügyben, az a jövő zenéje. Az viszont biztos, hogy legyen szó akár az emberek megítéléséről, akár a választási tisztaság betartásáról, a kommunisták jogutódai éppen olyanok, mint elődeik voltak. Nem árt ezt alaposan szem előtt tartani, már csak azért is, nehogy a mostanság „egységsugarú síkidomnak” nevezettekből egyszer csak újra „ürgék” legyenek...