2014.10.03.
Korábban ürgék voltunk, ma egységsugarú
síkidomok
Recsken jártam múlt
hét szombaton. Hazafelé abban a megtiszteltetésben részesültem,
hogy Mátramindszenttől Budapestig végigbeszélgethettem az utat
Dr. Kőrösmezey Lászlóval, a Recski Szövetség főtitkárával.
A mérnöki végzettségű, végtelenül szerény és kedves Laci
bácsi maga is fogoly volt egykor Recsken. Kistarcsáról került
oda, mint rendszerellenes internált. Nagyon sok érdekességet
mesélt, többek között azt is, hogy nem tartották őket
embernek ÁVH-s fogva tartóik. Nem kellett elszámolniuk velük,
az életükkel, és – fokozva a napi szintű, amúgy is döbbenetes
mértékű megalázást – nemes egyszerűséggel csak „ürgéknek”
titulálták őket. Akkoriban ez számított munkajellegű megszólításnak
az ÁVH-s pribékek körében.
A helyzet azóta
sem változott, csupán a megszólítás módosult valamelyest.
Az egykori
kommunisták törvényes jogutódai – mert ne feledjük: a Recsk
idején regnáló Magyar Dolgozók Pártja alakult át Magyar
Szocialista Munkáspárttá 1956-ban, az MSZMP pedig MSZP-vé
1989-ben – mind a mai napig mélységesen megvetik, lenézik az
embereket, beleértve saját potenciális választóikat is. Ékes
bizonyítéka ennek egy, a napokban nyilvánosságra került
hangfelvétel, amely szerint Kőrös Péter Pestszentlőrinc-Pestszentimre
önkormányzatának MSZP-s frakcióvezetője – a helyi baloldal
egyik legmeghatározóbb figurája – nemes egyszerűséggel
„egységsugarú síkidomnak” tartja a XVIII. kerületi választópolgárokat.
Amikor a felvétel
napvilágot látott, a megalázó megjegyzésével szembesített
MSZP-s nem is tagadta, hogy az idézett kijelentés elhangzott.
Magyarázatként annyit fűzött a dologhoz, hogy a választási
kampányban akadnak szlogenek, és a kampányszakembereknek egyébként
is szokásuk, hogy egyszerűsítő jelzőket használnak a potenciális
választópolgárok megnevezésére. Ilyen jellegű kifejezések
biztosan elhangoznak a kampányértekezleten, ám ezeket nem kell
komolyan venni, hiszen ezek csupán munkajellegű megszólítások
– igyekezett menteni a menthetetlent a szoci frakcióvezető.
Kétségtelen,
hogy mutatkozik némi előrelépés a legsötétebb Rákosi-korszakhoz
képest. Szemben az 1950 táján tapasztaltakkal, immáron senki
sincs internálva, Recsken a tábor helyén ma már történelmi
emlékhely áll, és a korábbi „ürgék” mára „egységsugarú
síkidommá” szelídültek. Ám nem árt tisztában lenni azzal,
hogy ez nem a jogutódok tisztességének növekedése miatt van,
csupán a világ változott meg annyira, hogy immár nem lehet
csak úgy „magyar Gulagot” építeni és emberek ezreit internálni.
Éppen az „egységsugarú síkidomozás” a bizonyíték arra,
hogy ők, maguk jottányit sem változtak – ma is ugyanúgy
semmiknek és senkiknek nézik az embereket!
De nem változtak
túl sokat abban a tekintetben sem, hogy a hatalomra kerülés érdekében
számukra semmi sem drága. 1947-ben a hírhedt kék cédulákat
alkalmazták, most pedig támogatói íveket fénymásolnak. A választási
machinációban érintett politikus ráadásul ugyanaz a
pestszentlőrinci MSZP-potentát, aki választóira a nem éppen hízelgő
„munkajellegű megszólítást” használta. A Havanna-lakótelep
egyik postaládájából ugyanis a minap olyan fénymásolt, sorszámozott
aláírásgyűjtő ív kerültek elő, amely Kőrös Péter számára
tartalmazott ajánló aláírásokat. A választási törvény értelmében
fénymásolt íveken nem lehet aláírásokat gyűjteni, aki mégis
ilyet tesz, az törvényt sért. Ha bírósági ügy kerekedik a
dologból és bebizonyosodik, hogy megvalósult a törvénysértés,
akkor az választási csalásnak is bizonyulhat, amiért akár börtön
is járhat.
Hogy lesz-e jogerős
elmarasztaló ítélet választási csalás-ügyben, az a jövő
zenéje. Az viszont biztos, hogy legyen szó akár az emberek megítéléséről,
akár a választási tisztaság betartásáról, a kommunisták
jogutódai éppen olyanok, mint elődeik voltak. Nem árt ezt
alaposan szem előtt tartani, már csak azért is, nehogy a
mostanság „egységsugarú síkidomnak” nevezettekből egyszer
csak újra „ürgék” legyenek...
Kovács Attila
|