vissza a főoldalra

 2014.10.17. 

A koloratúraéneklés egyik hazai kiválósága

(Benedekffy Katalin áriaestje a MOM Kulturális Központban)

Felejthetetlen komolyzenei élménnyel lettek gazdagabbak, akik október 2-án megtekintették a MOM Kulturális Központban Benedekffy Katalin áriaestjét. A székelyföldi Nagygalambfalván született színésznő, énekesnő pályafutását ismerve elmondhatjuk: sosem adta föl álmait, és nem ismer lehetetlent. Kislánykorától kezdve rendszeresen szerepelt szavalóversenyeken, irodalmi esteken és egyéb kulturális rendezvényeken. 1998-ban költözött Magyarországra, majd a következő év tavaszán felvételt nyert a Pesti Magyar Színház Színiakadémiájára. Az akadémiai évek alatt már számos előadásban játszott kisebb-nagyobb szerepeket. A diploma megszerzése után a debreceni Csokonai Színház szerződtette, ahol a Csókos asszony Rica Maca szerepében debütált, melyet sok szép főszerep követett. 2004-től a Győri Nemzeti Színház színművésze, s a Miss Saigon Gigijeként kezdte győri szereplését, nagy sikerrel játszotta Bellát A vöröslámpás házból és Barbarát Fényes Szabolcs Maya című operettjéből. Ezzel párhuzamosan a Thália Színházban a West Side Story Anitáját, valamint a Budapesti Operettszínházban a Rómeó és Júlia című musicalben játszotta a Dada szerepét. A következő években a Zsuzsi kisasszony címszerepét, a Mária főhadnagy Antóniáját, a Chicago Roxyját, s a Gül baba Leiláját játszotta el. 2012-ben nagy sikerrel alakította a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Báthory Erzsébet musical-opera címszerepét. Rendszeres vendégművésze a Kolozsvári Magyar Operának, és kollégáival több koncertkörúton vett részt Székelyföldön.

Benedekffy Katalin különösebb erőfeszítés nélkül vált át a népdalból a musicalre, az operettre vagy akár az operára. Sokan még a szakmabeliek sem értik: hogyan képes ilyen sok műfajban megfelelni. Érezte, hogy több lehetőség van a hangjában, mint amit eddig megtapasztalt. Azért jött át Magyarországra, hogy színész lehessen. Ha ezt a Jóisten megadta neki, és sikerült, ha tehetséget adott hozzá, kötelességének érezte, hogy tovább lépjen, s kipróbálja magát más műfajban is. Több nemzetközi énekversenyt is megnyert, a Víg özvegy nagyoperett Európa hírű Valencienne-je lehetne, de ő elhatározta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy operaénekesnő legyen. Többen tanították eddig operaéneklésre, jelenlegi mestere a világhírű mezzoszoprán énekesnő, Hamari Júlia. Bizony sokan, akik jelenleg az operaénekesi pályán vannak, irigykedve figyelik, hogyan fejlődik évről évre Benedekffy Katalin hangja. Ez bizony egy magyar átok, ahelyett, hogy büszkék lennénk az újabb tehetségekre, inkább negligáljuk őket.

Az október 2-ai áriaesten a művésznő bebizonyította, hogy mind a Mozart-, mind a Verdi- és Puccini-operák lírai koloratúr áriáit magas színvonalon képes megszólaltatni. Gyönyörű hangon énekelt, muzikalitása sokat ígérő. Az Éj királynőjének áriáját valóban királynői hangvételben és kifogástalan technikával, egyszóval lefegyverző tökéletességgel varázsolta elénk. Ám mindehhez hozzátartozott még egy fontos körülmény: nevezetesen, hogy a technika sosem tolakodott előtérbe. Rendkívül finom, hajlékony, tisztán és kellemesen csengő szopránja könnyedén szökik fel a háromvonalas oktávba, a díszített énektechnikának fölényes úrnője. Énekéből nem hiányzik a vonzó báj sem. Liú áriáját átgondolt érzelmességgel, de giccsmentesen szólaltatta meg. Amikor Verdi Álarcosbáljából Oscar bravúráriáját énekelte el, szopránja élénken, tisztán és magabiztosan szólt. A magasabb hangfekvésű koloratúrákat is szépen énekelte ki, és megfelelően árnyalta hangszínét, ahogy a Francia királylány dalában is.

Hamari Júlia mestertanár az énekszámok közti szünetben, műsorvezetői kérdésre elmondta, hogy álarc nélkül énekelni azt jelenti, hogy le kell vennünk „második arcunkat” ahhoz, hogy a közönségnek hitelesen szóljunk. Szerinte számtalan tehetség él Magyarországon, de nem karolják föl őket. Egyes dirigensek kiválasztanak maguknak ötletszerűen énekeseket, és azokat viszik magukkal koncertekre. Amikor a pályára lépett, a magyar énekeseket még megbecsülték itthon és Nyugaton is. Ma már ahhoz, hogy a magyar énekesek bizonyítsanak, számtalan külföldi énekversenyen kell sikerrel részt venniük. S ezt nem tartja jó dolognak. A művésznő azt is elmondta, senki se higgye azt, hogy Nyugaton „kolbászból van a kerítés”. Ott is nagyon meg kell küzdeni azért, hogy valaki szerephez jusson. „Nagy kihívást jelent számomra az, hogy egy remek musical- és operetténekesnőt bevezessek az opera világába. Ezt nekem is tanulnom kell folyamatosan. De Katában annyi szorgalom, tehetség van, hogy öröm számomra vele foglalkozni”

A koloratúréneklésnek nálunk is, külföldön is az a legfőbb veszélye és kísértése, hogy dekoratív külsőséggé fokozza le a hang érzéki és csillámló ragyogását. Benedekffy Katalin, ennek a kísértésnek sohasem esett áldozatul, sohasem engedte, hogy a technikai fölény elhomályosítsa nála a művészi igazság és a zenei ábrázolás mélyebb tüzeit. Hihetetlen szorgalmának, munkabírásának köszönhetően, és a segítő kritikák figyelembevételével sokat fejlődött – erről meggyőződhetünk, ha megnézzük a korábbi felvételeit. A magas hangok már nem szólnak élesen, és már nem viszi túlzásba a gesztikulálást egy adott ária eléneklése közben. Reméljük, hogy a közeljövőben operai feladatot kap, mert azt tehetségével és szorgalmával kiérdemelte.