vissza a főoldalra

 2014.10.17. 

Csorja Gergely: Péter, a magyar

Péter rendes családba született. 12 évig szépen ült, nem beszélt óra közben és megírta a házi feladatot. Magától. Aztán végeláthatatlan hosszúságban derivált és integrált, mert ez volt a szóró tárgy. Kétségei támadtak, hogy ezzel a tömérdek hasznavehetetlen tudással megél, így a Duna túloldalára is átjárt, hogy a Brósz és Pólay urak által írt könyvből 275 oldalt kívülről megtanuljon. Ott ugyanis ez volt a szóró tárgy. Később számtalan jogterület legkülönbözőbb szabályait magolta be százával. Ezeket azóta megváltoztatták.

Két diplomával a zsebében, munkát vállalt egy nagyvállalatnál, ahol fél évig napi 12 órát ült a számítógép előtt, mielőtt lefújták a projektet. Áthelyezték a kutatás-fejlesztéshez, mert az óriáscég most erre kapott 16 milliárd forintot állami vagy EU-s pénzből. Policyk, meetingek és trainingek végeláthatatlan sorozata határozta meg Péter életét.

Péter fél évet facebookozott és youtube-ozott a munkahelyén, majd úgy érezte, hogy ezt sem édesapja, sem az oly kedves emlékű lelkész nem nézné jó szemmel, ráadásul egyre gyakrabban lehetett hallani a cégen belül, hogy ha letelik a pályázatban vállalt négy év, akkor úgy is kirúgják mindnyájukat, kivéve a főnököket.

Péter már az egyetemi évek alatt összeismerkedett egy jó pedigréjű némberrel, aki polgári szempontból rendes lánynak tűnt. Perspektívával. A külkerre járt és a szülei a Naphegyen laktak. A lakásba alig lehetett bemenni az antik bútoroktól, melyekben az ott meghúzódó különböző gombáktól Péter erősen sípolt a családi ebédeken. A család tagjait német–magyar kettős állampolgársággal áldotta meg a közép-európai történelem.

Ahogy az anyakönyvvezető hölgy enyhe szalonspiccel mondta: most, hogy kiléptek a nagybetűs élet virágos kertjének napos oldalára, most Péter is értéket választott.

Bár valójában már korábban is tudta a zsinórmértéket. Hitt a becsületben, nem volt hajlandó csalni, még adót sem. Szeretett dolgozni, jobboldalinak, reformátusnak, így kereszténynek tartotta magát, elismerte a polgári értékeket. Legalább két, de inkább három gyermeket akart, hogy a nemzet ne fogyjon. Elismerte és élte a nemzeti és népi értékeket is, tizenhat éves korától táncolt és ivott egy ismert néptáncegyüttesben. Hitt az önfoglalkoztatásban és nap nap után hallotta apja intelmeit, hogy a saját cég a jövő, úgy lehet értéket teremteni, úgy hálálhatja meg az ember a közösségnek, hogy idáig segítette. Munkahelyeket kell teremteni, magyar munkahelyeket, magyar ipart, magyar gazdaságot. Péter képességeivel pláne.

Péter ötleteivel még a miniszterig is beerőszakolta magát, ahol 5 perc alatt kiosztották: ezt az ágazatot nem kósza ötletek alapján fejlesztjük, itt egy komoly terv van, szakmailag ütemezve, meg minden. Péter nem értetette, hogy miért nem olvasták el dolgozatát, mellyel néhány adminisztratív lépéssel milliárdokat lehetne spórolni.

Közben oldalbordája áldott állapotba, míg Péter havonta 10-20 ezer forintos mínuszba került a terhesgondozás okán. Majd 80 ezerért megszületett a gyermek. Aztán 2 év múlva még egy. Vettek lakást hitelre és kiderült, hogy a budai család antik bútorokon kívül kizárólag jelentős adóssággal rendelkezik.

Péter neveltetésének, habitusának és világnézetének megfelelő politikai pártok rendezvényein is részt vett, hogy első kézből tájékozódjon. Azt már tudta, hogy a média hazudik.

A legszimpatikusabb és hatalomesélyes párt programja, a gyűléseken elhangzottak megerősítették édesapja gondolatait: Vállalkozni, becsületesen dolgozni, újszerű innovatív értéket teremteni. Ez az ő asztala.

Péter szerszámgéplakatos édesapja 30 év alatt összespórolt és szaporított 2 millió forintjával kezdte el önálló vállalkozását.

Közben felesége ipari mennyiségben vásárolta a szép, jó élethez szükséges szakirodalmat. A lakást elárasztották Müller Péter, Popper Péter, Csernus Imre és Vámos Miklós nagy súlyú művei. Erről bármely MÉH telepen bizonyosságot szerezhetünk.

Péter immár 14 órát dolgozott így felesége egyre hisztérikusabb lett, gyermekei pszichoszomatikus betegségek jeleit mutatták. De nem baj, a munkalapú társadalomban mindez megtérül. Jönnek a pályázatok, a programok a kis- és középvállalatok támogatása.

De jaj! Péter cége soha egyetlen pályázatnak sem felelt meg. Semmilyen közbeszerzési eljáráson sem tudott részt venni. Na, nem Péter tudásával, vagy nemzetközi szintű terveivel volt a baj. Hanem az adminisztratív alkalmazottak számával, a szakmai előélettel, a nullás igazolásokkal, az éves árbevétellel, a nyereségességgel, az engedélyekkel, a minősítésekkel és legfőképpen az önerővel.

A kezdő vállalkozásokat segítő programokban nem tudott részt venni, mert nem volt nyereséges. Hiába mondta a pályázatíró, hogy kozmetikázni kell a könyvelést, azaz Péter értékítélete szerint csalni, erre nem volt hajlandó.

Ettől függetlenül két-három havonta büntették meg. Egyszer áfát igényelt vissza, pedig a könyvelő megmondta, hogy nem szabad. De Péter hitt az igazságban és tudta, hogy nem csal. Vizsgálja nyugodtan az adóhatóság! Nyugodtan vizsgálta és összesen 240 ezer forint büntetést rótt ki, melyet méltányossági kérelem alapján 12 részletben fizethetett be. De addig nem kapott nullás igazolást, így semmiben sem vehetett részt.

Közben persze rendszeresen megbüntették lejárt parkolásokért, pedig mindig bedobta a pénzt az órába. Tilosban parkolásért, pedig sehol sem látott tiltó táblát, kikapcsolták a telefonját, pedig befizette a számlát, kivonták az autóját a forgalomból, mert a biztosító adminisztratív hibát követett el, amit nem volt hajlandó elismerni, a gyes lejártával a felesége tb-kártyája érvényét vesztette, így amikor kétoldali tüdőgyulladással kórházba került, akkor egy jelentős összeget kellett kifizetni a kezelésért, majd novemberben a gázművek számlázott ki 240 ezer forint átalányon túli fogyasztást.

Péterben ekkor eltört valami. Felkereste apósát, és az Úri utcában a német nagykövetséget, hogy mi van ezzel a német állampolgársággal. Mivel a beszélgetés tovább tartott egy óránál, ezért a sorompón csak 5600 forint befizetése után engedték ki a Budai Várból.

Jól beszélt németül – hiába, tehetséges gyerek ez a Péter – így a készséges konzul biztosította, hogy mindenben segítik. Péter felpakolta a családot és elautózott Észak-Bajorországba, ahol egy kisvárosban lakást vett ki, melyet az önkormányzat fizetett, sőt 1600 euróért a legszükségesebb bútorokat is megvásárolhatták. Havi rendszeres pénzt kaptak a gyerekek után, Péter nyelvi képzését fizették, a feleségének anyasági támogatást adtak, a gyerekek ingyen járhattak óvodába és a „hazatelepülés”, mert a német állam ezt így hívja, első két évében teljes körű egészségbiztosítást kapott a család.

Péter vállalkozásba kezdett, melyben a Magyarországon dokumentált, de mindenki által elutasított ötleteit és találmányait árulta. A Start-up pályázatokon bőségesen kapott pénzt a találmányok levédésére és a prototípusok legyártatására. Péter hamarosan Németország jelentős cégeivel tárgyalt és jelentős bevételre tett szert. Most saját házában él. Ötletei a német gazdaságnak hatalmas bevételt hoznak.

És mégis: Pétert a honvágy gyötri.