|
 2014.10.17.
Már megint nincs rajta sapka
Az
atlatszo.blog.hu azt a szenzációs hírt tárta a nagyérdemű elé,
hogy Szijjártó Péter édesapjának volt (!) cége sokmilliárdos
vasút-felújítási közbeszerzési eljárást nyert az elmúlt
években. Hogy ennek milyen hírértéke van azon túl, hogy
valamit megpróbál rákenni a frissen kinevezett külügyminiszterre,
nem tudom. Ellenben kiválóan mutatja a szardobálás természetét.
Szijjártó István
vasútmérnök ugyanis 1991-ben alapított cégével számtalan
magyarországi vasútvonal felújításában vett részt, kormányoktól
függetlenül. A cég honlapjának tanúsága szerint a céget
2003-ban kivásárolta a Wiebe-csoport, egy jelentős német székhelyű
vasútépítő társaság.
Ebből Szijjártó
Istvánnak nyilván jelentős vagyona keletkezett, amihez amúgy
semmi közünk sincs. Illetve annyiban van, hogy Szijjártó Péter
magyarázatának, hogy szülei adtak pénzt a támadott ingatlanvásárlásra,
ezek szerint valós alapja van.
De ez nem számít.
Valakik kiadták az ukázt, hogy Szijjártót ki kell csinálni,
mert hogyan képzeli, hogy külügyminiszter lesz. Elővettek egy
fél évvel ezelőtti mondvacsinált ügyet. Miből vett magának
házat? Megmondta. Utána gunyoros írások garmadájával hülyítették
a nagyérdeműt, hogy sokba van a gyerek a családnak. Szijjártó
válaszolt: nem hajlandó szégyenkezni, amiért a szülei sokat
dolgoztak. Ezután jött a kétség ébresztése: Nem átlátható
ez az ügylet, gyanús az egész. Majd amikor kiderül, hogy Szijjártó
családja tényleg tekintélyes vagyonnal rendelkezik, méghozzá
teljesen átlátható szerzéssel, akkor jön a csavar.
Szijjártó apjának
volt cége miért nyer közbeszerzést? Mindegy, hogy már nem az
ő cége, mindegy, hogy akkor is nyert, amikor a fia még iskolába
járt, a gyanú rá van kenve. A mérhetetlen igyekezetben, hogy a
családot befeketítsék, még arra sem figyelnek ezek a nagyszerű
újságírók, hogy egyik támadás kioltja a másikat. Nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy a nagyközönség, az üggyel valójában nem
foglalkozó nagyközönség tudatalattijába beépítsék: Szijjártóval,
a külügyminiszterrel nincs valami rendben.
Álszenetek, akik
alá intézményeket, újságokat vagy tíz és százmilliókat
toltak, erkölcsi kifogásaiknak adnak hangot. Még az úgynevezett
jobboldalon is.
Szijjártó nem
tehet semmit, ha gazdag a családja, az a baj, ha nem, akkor az.
De nem Szijjártóval van itt a baj. Sokkal inkább az álszentek
sokaságával, akik 100 ezrekkel kibélelt pozíciókból, komoly
évtizedes „ügyeskedési” és simulási előélettel játsszák
el a viccből ismert róka és farkas szerepeket. Balról és kevésbé
érthetően jobbról is.
Csorja
|
