vissza a főoldalra

 2014.10.24. 

Csorja Gergely: A bürokrácia leépítése

Szabad a pálya. A kormány rendelkezésére áll két, két és fél év, hogy elképzeléseit megvalósítsa anélkül, hogy a választási kampányok mindent felülíró ereje megakadályozná az érdemi változásokat.

2010 óta rendszeresen megjelenő elem a bürokrácia visszaszorítása – 2011-ben még kormányrendelet is született a témában – és a nyár közepétől Kósa Lajos rendszeresen nyilatkozik, hogy új feladata a bürokrácia leépítése és a túlburjánzó jogszabályok erdejének ritkítása lesz.

A bürokrácia kérdése a XXI. század Magyarországának egyik legfontosabb problémája. Kósa Lajos és a témában szintén megszólaló Lázár János és Varga Mihály, tehát  a kormány jól érzi, hogy valamit kezdeni kell az évtizedek óta halogatott problémával. De mit? Egyáltalán mi a bürokrácia és miért jelent ekkora nehézséget?

Az igény, hogy az uralkodó vagy uralkodó csoport az élet megnyilvánulásainak lehető legszélesebb körét szabályozza nem új keletű. A szabályozás önmagában persze nem elegendő, a szabályok által meghatározott vagy azokból következő tevékenységet valakiknek el kell végezniük. Erre az uralkodó csoportok szervezeteket, intézményeket akartak létrehozni, melyek külső beavatkozás nélkül, maguktól tartatják be a szabályokat. És létre is hozták őket, igaz nem zökkenőmentesen.

A felvilágosodás az uralmi formákban is újítást hozott. Egy új uralkodási forma, az ún. felvilágosult abszolutizmus a hatalmi struktúrákat is valamiféle tudományos alapra próbálta helyezni. II. Frigyes porosz uralkodó utasítást adott a jogász famíliából származó kancellárnak Samuel von Coccejinek, hogy készítsen egy mindenre kiterjedő törvénykönyvet. Az első kísérlet, mely 1749 és 51 között kívánta létrehozni a Corpus Juris Fridericiani elnevezésű jogszabálygyűjteményt, elbukott.

A következő porosz uralkodó kitartóbbnak bizonyult. II Frigyes Vilmos uralkodása alatt Johann Heinrich von Carmer kidolgoztatta a 19 000 cikkből álló jogi monstrumot, a Porosz Általános Törvénykönyvet. Bár a minden élethelyzetet szabályozó szabálygyűjtemény ezzel a kísérlettel tulajdonképpen végérvényesen elbukott, a XIX. század hihetetlen gazdasági növekedése – és ezzel együtt exponenciális növekedést mutató népessége – a minél nagyobb szabályozottság igényét tovább erősítette.

Ennek eredményeként a korábban is jelenlévő, de nem meghatározó bürokrácia, a szabályokat végrehajtó, majd egy idő után önállóan is szabályozó hivatalnokréteg és módszerei eluralták az életet.

Az új rendszernek kétségtelen előnyei is voltak. A bürokrácia érdemi feldolgozását először Max Weber végezte el. Weber felismerte a bürokrácia előnyeit.

A bürokrata személytelen, tehát „harag és elfogultság” nélkül intéz és dönt egy-egy ügyben. Döntései kiszámíthatóak, hiszen egy szabályrendszer szerint jár el. A szabályrendszertől való eltérést nagyban megnehezíti, hogy az eljárási cselekményeket, az eljárás során szerzett információkat, a hozott határozatokat írásos formában (irat, akta) rögzítik, hosszabb ideig tárolják, és biztosítják visszakereshetőségüket. A bürokrata szakosodik, ezzel növeli a hatékonyságot. A bürokratikus szervezetben a szakosodás, a hatáskörökbe foglalt munkamegosztást és a szakszerűséget jelenti. A specializációból eleve következik, hogy a munkavégzéshez megfelelő szakképzettség kívántatik meg. Ezek a tényezők tették lehetővé, hogy a bürokratikus rendszerben működő szervezetek a XIX századtól soha nem látott hatékonyságot értek el és ezzel nagyban segítették azt a robbanásszerű gazdasági és társadalmi fejlődést, melynek eredményeként mai világunk létrejött.

A bürokratikus szabályozás elvei mindenhova elértek. Az államigazgatás után, a gazdasági társaságok, a vállalatok igazgatását is átvette a bürokrácia. A pénzügyi rendszer tulajdonképpen maga a vegytiszta bürokrácia, de a bürokraták betörtek a tudományba is, sőt ma már a művészeteket sem kímélik.

Ha a bürokrácia, vagy bürokrata szavak értelmét keressük, akkor egyrészt mindenféle formanyomtatványok, kitölthetetlen űrlapok és kedvetlen ügyintézők, majd az állami, tehát nem piaci tevékenységek jelennek meg előttünk. A bürokrácia legteljesebb és szerintem egyetlen valódi értelme azonban maga a bürokratikus szervezet mint társadalmi jelenség.

És ha ezt elfogadjuk, akkor kénytelenek vagyunk felismerni, hogy szép új világunkban tulajdonképpen nem létezik olyan szervezet, mely ne lenne része ennek a társadalmi jelenségnek. Ma már bürokratikus szempontok alapján osztanak doktori címeket: ennyi és ennyi letanított óra, ennyi és ennyi publikáció és egyéb feltételek szükségesek a tudományos fokozat megszerzéséhez. Bürokratikus szempontok alapján neveznek ki intézményi vezetőket. Pontrendszerrel bírálnak el művészeti pályázatokat. Bürokratikus alapon lehet valaki színész vagy feltaláló.

Ma azt tanítják egyetemeinken, arra ösztönöznek minket társadalmilag, hogy az egyedüli jó módszer ez. Sőt az Európai Unióval tulajdonképpen megvalósult, hogy a bürokrácia hozza meg saját működésének szabályait, a bürokrácia alkotja meg a stratégiát, amelynek mentén működik. Ezzel Max Weber még nem szembesült. Weber a bürokrácia fontos kellékének tartotta a hierarchia tiszteletét. Elmélete szerint a hierarchia csúcsán pedig már nem a bürokrata, hanem azon kívül álló erő áll. 

A hierarchia elve alatt Weber azt értette, hogy a hivatalnok felettesének utasításait köteles végrehajtani, beosztottjának pedig utasítást adhat. Weber ugyanakkor kiemelte, hogy a bürokratikus szervezet mindenkor alá van vetve – Weber szavaival – az úrnak (Herr), az uralom (Herrschaft) birtokosának. Az az uralom birtokos (az úr) a közigazgatásban a politikai vezető, egy vállalkozás esetében a tulajdonos, a közgyűlés és a többi. Az úr nem kell megfeleljen a hivatalnokot jellemző elvárásoknak, mint az engedelmesség, szakismeret. Az úr feladata a végső cél és irány meghatározása. Ma úgy mondjuk, hogy a stratégia megalkotása. Az igazgatás feladata viszont a végrehajtásról való gondoskodás, a stratégiai döntések megvalósításának szervezése. Az igazgatás annyiban nevezhető sikeresnek, eredményesnek, amennyiben képes megtalálni a végrehajtás, a célok elérésének legjobb eszközeit. A bürokrácia éppen ebben bizonyult hatékonynak. Tehát a bürokrácia kiküszöbölte az egyéni célok okozta esetleges problémákat. Kiküszöbölte, hogy az egyén vagy szervezeti egység a szervezet egészén belül saját érdekei vagy értékrendje által létrehozott céljait kövesse. Ez azonban azt is jelenti, hogy a célokat magán a bürokratikus szervezeten kívül kell meghatározni.

Csakhogy a bürokrácia világuralma ezen a ponton már régen túllépett. Az Orbán ellen megfogalmazott kritikák lényegében éppen ezt tartalmazzák – még ha formailag demokratikus értékekről, fékekről és ellensúlyokról és egyéb elvekről beszélnek is –, hogy hogyan merészel új célokat megfogalmazni, amikor az EU és úgy általában a bürokratikus rendszerek ezeket a célokat már megfogalmazták saját maguknak, vagy bizonyos érdekcsoportok már megfogalmazták nekik.

De mi ezzel a baj? Miért fáj nekünk, hogy bürokraták uralják világunkat?

A bürokráciakritikák sokaságával találkozhatunk a szervezetelméleti szakirodalomban. A bürokrácia egyik legnagyobb problémája, hogy képtelen vagy csak nagyon lassan képes reagálni a változásokra. Ha az Európai Unió tehetetlenségét nézzük külügyi kérdésekben, akkor világosan látjuk, hogy miért nem irányíthat mindent a bürokrácia. De ha a válságok kezelésében mutatott impotenciát nézzük, akkor is világossá válik, hogy önmagában statikus szabályok és az azokra épülő mamutszervezet képtelen minden területen hatékonyan vezetni. Ugyanaz a probléma, mint II. Frigyes Vilmos 19 ezer cikkes törvénykönyvével. Akárhány élethelyzetet is szabályozunk, mindig alakulnak olyanok, melyekkel még nem találkoztunk, melyekre nincs leírt szabály.

A bürokrácia további súlyos kártétele, hogy mivel minden területet szabályozni kíván, így olyan területekre is eljut, melyek léte ellentétes a tételes szabályozással. A bürokrácia nem tud különbséget tenni jó és rossz, szép és ronda, értékes és értéktelen között. Ugyanakkor eljutottunk oda, hogy művészeti alkotások milyenségét pontrendszerek alapján kívánják meghatározni. Hogy feltalálók ötleteit azon az alapon utasítják el, hogy a mai szabályozás mellett megvalósíthatatlanok.

A bürokrácia hatékonyságával kitermelt óriásszervezetek – definíció szerinti – bürokratikus rendszere kiveti magából a találékony tehetségeket. A bürokrácia miután kétségtelenül segítette a XIX–XX. század hatalmas fejlődését, és miközben kétségtelen, hogy tíz- és százmilliók pusztulásáért vagy nyomorult életéért felelős – gondoljunk csak a rendkívül fejlett bürokráciával rendelkező Szovjetunióra vagy a szintén briliáns bürokrataréteget kitermelő hitleri Németországra vagy a multinacionális cégek nyomában elszegényedő rétegekre – ma már a fejlődés gátja lett.

Ezt a kormány most jókor ismerte fel. Persze azonnal megfújták a sófárt és kilenc apró szaggatott hang jelezte a Klubrádióból, hogy Varga Mihály és Kósa Lajos bürokráciaellenes bejelentései valójában valamiféle megszorítást jelentenek.

Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. A sikeres Magyarország vissza kell szorítsa a mindent eluraló bürokráciát és az uralom új, magyar formáját kell megvalósítsa. Most erre történelmi lehetőségünk adatott, melyet nem szabad elszalasztani.