vissza a főoldalra

 2014.10.24. 

1956-os deportálások a Szovjetunióba
az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Archívumában őrzött dokumentumok alapján

1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc a XX. századi magyar történelem kiemelkedő, világtörténelmi hatású eseménye. Az 1956. október 23-a és november 4-e között eltelt néhány nap a világ érdeklődésének középpontjába emelte az európai, alig tízmilliós országot.

Évtizedekig olyan országban éltünk, ahol a hősökre emlékezni bűnnek számított, de gyilkosok emlékműveit kellett koszorúzni. 1956 mérce volt azoknak az embereknek, akik készek voltak mindent megtenni az igazságért és szabadságért. A pesti srácok 1956 októberében az országból hazát, a népből nemzetet akartak építeni, a Párt és a Haza közül az utóbbit választották, és sokan az életükkel fizettek érte.

Az 1956-os forradalom után 53 évvel egyre több igazságot tudunk meg a forradalom napjairól. Egyre több adat bizonyítja azt, hogy a szabadságharc eltiprását Kárpátaljáról irányították. Az Ukrán Nemzetbiztonsági Hivatal levéltárában őrzik a KGB forradalommal kapcsolatos iratanyagát, ami az eddigi kutatásaim alapján 30 kötetből áll és több ezer oldal.

Az irattár anyaga rendezetlen, a dokumentumok nagyobb része kézzel írott és nehezen olvasható.

Az 1956-os forradalommal kapcsolatos KGB iratok a Szovjetunióba szállított forradalmárok névsoraira, az őket kísérő katonák, tisztek, sofőrök névsoraira, a fogva tartottak kihallgatásáról készült jegyzőkönyvekre, feljegyzésekre, a forradalomároknál talált néhány irat oroszra fordítására, a forradalmároknál talált tárgyak listájára, a KGB nyomozók, ungvári börtön vezetőjének megállapításait tartalmazó iratokra, a hatóságok egymás közötti levelezéseire, a Magyarországról ide érkezett magyar nyelvű iratokra, ezek orosz nyelvű fordításaira, az elfogott Vörös Kereszt munkatársainak kihallgatási jegyzőkönyveire, a kárpátaljai magyar forradalommal szimpatizálók kihallgatási jegyzőkönyvére, a bebörtönzésről szóló dokumentumokra csoportosíthatók, valamint fotókra és röplapokra

Az iratok egyik fontos részét képezik az 1956-os forradalom idején a Szovjetunióba deportáltak névsorai, adatai.

A dokumentumok egyik listája szerint – aminek címe: „Az 1956-ban Magyarországról érkezett letartóztatottak névsora”– 848 főről van szó, közülük 23 nő. Ez a szám viszont nem mondható véglegesnek

Egy másik összesítés szerint összesen 846 főt deportáltak, közülük 329-et Ungvárra, 463-at Sztrijbe, 54-et pedig azonnal visszaküldtek Magyarországra.

A lista különböző jegyzőkönyvekből, névsorokból áll össze. A jegyzőkönyvekben, listákon szerepelt magyar nevek és a nevekhez tartozó más adatok oroszul, gyakran kézírással, esetenként grafitceruzával vannak leírva, ezért sokszor kiolvashatatlanok.

A letartóztatottakról szóló jegyzőkönyvek, többnyire előre megadott forgatókönyv alapján zajlottak, hazug történeteket konstruáltak a gyanúsítottakról, megfigyeltekről. Mindezek ellenére a források értékesek, fontosak.

A kihallgatás legtöbbször orosz nyelven folyt, amit tolmácsok fordítottak. A tolmácsok főként kárpátaljai magyarok voltak, akik sajátos helyzetükből adódóan mindkét nyelvet-orosz, magyar- nagyon jól beszélték.

Több féle összesítő névsor készült, pld: „Azon letartóztatottak névsora, akik Magyarországról érkeztek”, „Bandacsoportok névsora a magyar ellenforradalmárok soraiból”, „Azon magyar állampolgárok névsora, akik Magyarországra lettek küldve” stb.

Az összesített névsorokon kívül készültek olyan jegyzékek, melyek csak egy-egy transzport tagjait sorolják fel, akár a Szovjetunióba, akár már a Szovjetunióból Magyarországra. Ha az egy-egy transzport névsorait összeadjuk, akkor több min ezer főről van szó. Ezek a listák azt is tartalmazzák, hogy mely magyarországi városokból hány főt vittek ki a Szovjetunióba, vagy hogy hány fő került onnan haza, Magyarországra. (Ez persze nem azt jelenti, hogy csak ezekből a városokból hoztak forradalmárokat a Szovjetunióba). Ezek a következő cím alatt szerepelnek: „Azon magyar állampolgárokra vonatkozó anyagok, akik Budapestre lettek küldve”, „Azon magyar állampolgárokra vonatkozó anyagok, akik Nyíregyházára, Szombathelyre lettek küldve”, „Azon magyar állampolgárokra vonatkozó anyagok, akik Veszprémbe lettek küldve”, „Azon magyar állampolgárokra vonatkozó anyagok, akik Székesfehérvár, Kaposvár, Dombóvár, Tamási, Pécs városokba lettek küldve”, „Azon magyar állampolgárokra vonatkozó anyagok, akik Debrecen, Miskolc városokba lettek küldve” stb.

Az az állítás, miszerint a magyar hatóságok nem tudtak a deportálásról, az előkerült dokumentumok szerint, megdől, hiszen például a Veszprémbe visszaküldött forradalmárok iratanyagából kiderül, hogy a Veszprémi Megyei Börtön átvette a foglyokat a szovjet Klimenkó alezredestől: „A fenti 30, azaz harminc személy és személyi okmányaikat 24 borítékban (:24 személyre:) átvettem. A kísérő személyzet és a fogva tartásuk alatt az őrző személyzet ellen kifogást, panaszt nem emeltek. Veszprém, 1956.december 16-án 21 óra 30 perc. Patkó Sándor r.hdgy. Megyei Rendőrfőkapitány mb.”

A sorszámozott névsorok a fogoly nevét, apjának keresztnevét (nem az anyja nevét), születési évét (a hónap, nap nincs feltüntetve) és helyét tartalmazza, valamint azt, hogy mikor és melyik településen fogták el, esetenként, hogy milyen párt tagja az adott személy, vagy hogy melyik katonai alakulathoz tartozik, mi a szakmája, vagy hol tanul, valamint több helyen a visszaküldés dátumát is. Mindebből kiderül, hogy nemcsak a jobb oldali párt tagjait, hanem számos MDP és DISZ tagot is a Szovjetunióba deportáltak. Van olyan lista is, amely a név mellett tartalmazza, a kihallgatási jegyzőkönyv rövid tartalmát, pld:hogy bűnösnek találták-e, vagy sem, hogy egyáltalán részt vette e a forradalomban vagy csak véletlenszerűen lett letartóztatva.

Több névsor végén kézírással megjegyezték, hogy a forradalmároknál a letartóztatáskor semmilyen személyes irat nem volt.

Egy-egy jegyzőkönyv tetején a következő megjegyzés olvasható: „Visszaküldeni Magyarországra”, „Átadni, hogy tisztázzák a lázadásban való részvételét”, „Átadni a magyar hatóságoknak kivizsgálásra”, „Átadni a magyar hatóságoknak felderítés céljából”, Átadni a magyar hatóságoknak”, „Átadni, hogy tisztázzák a szabadon engedés jogosságát, a lázadásban való részvételét, „Átadni a magyar hatóságoknak, hogy állapítsák meg a bűnösség mértékét”, „Átadni a magyar hatóságoknak felelőségre vonás céljából”, „Átadni a magyar hatóságoknak ellenőrzés céljából” stb.

A megjegyzések fogalmazásukat tekintve utasítás jellegűek, amiből kiderül, hogy további felelőségre vonás, kivizsgálás szükséges a magyarországi hatóságok részéről.

A KGB dokumentumai szerint november 4-15 között szállították a forradalmárokat Ungvárra. Sokszor a szovjetek sem tudták, hol vannak a letartóztatottak. Pld: Klimenkó alezredes elküldött egy névsort Glebov ezredesnek, amelyen 140 név szerepelt, mire az visszaírta, hogy a listán szereplők közül, mindössze 16-an vannak náluk, a többiről nem tud.

Szűcs Sándor, a Záhonyi MÁV állomásfőnöke, egyike volt azoknak akiket az ungvári börtönbe vittek és vallattak. Elmondása szerint sorsuk, itt csak akkor fordult jobbra, amikor a fiatal magyar felkelőknek a szovjetunióba történt tömeges deportálása lelepleződött, főleg a vasutasok és a környék lakosságának segítségével, és azonnali vissza hozatalukat a nyíregyházi üzemek munkástanácsai 1956. november 15-én elemi erővel követelték Münnichtől. Így először a tatabányai Bányásziskola 16-17 éves tanulóit, majd a nőket- a Nyugati pályaudvar takarító személyzetét –engedték haza, utána a férfiakat. Ezeket az embereket visszafelé a Beregsurányi határátkelőn hozták át Magyarországra, leponyvázott teherautón.

4-5 Pobeda személygépkocsival és 1 teherautóval Ungvárra menekült kb. 40 személy, köztük családtagok is. Néhány operatív tiszt, akik részt vettek az ungvári börtönben az 1956-os elhurcolt magyarok kihallgatásában. Köztük volt a nyíregyházi Végh György (a szovjet dokumentumokban Vig) ÁVH őrnagy főosztályvezető is, aki mielőtt elindult volna a következő utasítást adta helyettesének, Petényi Józsefnek: „Úgy határoztunk Jóska, hogy elmegyünk! Vigyázz mindenre, nehogy az ügynöki hálózat névsora kijusson a közönség köré!” Végh György főosztályvezető 1956. november 5-én éjjel visszajött a szovjetekkel és itthon folytatta kegyetlenkedését.

A KGB által készített dokumentumok alapján megállapítható, hogy miután a Moszkvában kiadott parancs értelmében a forradalom leverése megtörtént, Ungváron még hosszú ideig működött az SZKP KB utasítására felállított politikai főhadiszállás. A kommunista vezetők mindent megtettek annak érdekében, hogy a Magyarország határán kívül létrehozott Kádár-kormány működni tudjon a forradalmárok pedig megkapják a kellő büntetést. Ezen kívül ingyenes gazdasági és más jellegű segítséggel járultak hozzá (az ingyenes gazdasági segítségről természetesen a kárpátaljai újságok napról napra beszámoltak) ahhoz, hogy Magyarországon helyre álljon a „rend”.

53 évvel ezelőtt a harc nem volt hiábavaló.’56 történései ma is igaz értéket közvetítenek, amiből erőt meríthetünk.

Azoknak akiket elítéltek, akik ártatlanul megjárták a szovjet börtönöket bűnűk az igazságérzet, szabadságvágy és a határtalan hazaszeretet volt.

dr. Váradi Natália

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola